A püspökkari körlevélhez (A cikk 2011-ben íródott, a püspöki kar 2009-es körlevele kapcsán. A szerk.)

Testvéreim!

Szabadjon néhány gondolatot megemlíteni a „a katolikus hit megőrzéséről” szóló körlevélhez csatlakozva. Valóban beárnyékolja népünk életszemléletét és életvitelét „a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa”, ugyanakkor egyre jobban erősödik az újpogányság szelleme is.

„A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk.”

Az identitásukat kereső, nemzeti öntudatot építeni szándékozók egy része a „különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“”-ban találja meg az ősi, igazi magyarságot megjelenítő hitet és életet. Gyakran „kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet” használnak. Jézusról és Szűz Máriáról tudománytalan, a keresztény hitet megtagadó nézeteket vallanak. Számukra „Jézus, pártus herceg“, nem pedig az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett ígéret beteljesülése, akit a próféták vártak és megjövendöltek. Szűz Mária sem Izrael szűzi leánya. Ha Jézus Krisztus nem a választott nép fia, akit, századokon keresztül vártak, hanem „pártus herceg”, akkor semmit nem ér a mi hitünk és reményünk, sőt szánalmasak vagyunk és becsapottak. A nemzeti öntudatnak hamis felélesztési kísérlete ez.

Nem fogadható el a „táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” sem.

Sajnos, közismert és jóravaló emberek is támogatják ezeket a pogány nézeteket és tanokat. Köztük a neves építész Makovecz Imre és a kiváló szívsebész Papp Lajos. Vannak, akik egyenesen „jézusi táltos kereszténység”-ről beszélnek. A hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják, hogy az (ősmagyar) pogány kultuszokat és hitet terjesszék. Az első századok keresztényei azért lettek mártírok, mert nem voltak hajlandók feladni a jézusi keskenyút egyetlen voltát. Szívesen megtűrték volna a keresztényeket is, ha felsorakoznak a vallások kavalkádjában egynek a sok között. Csak egy marék tömjént kellett volna a tűzbe dobniuk annak jeleként, hogy a császár „istenségét” elfogadják. Vagy tehették volna, ezt úgy is, hogy megőrizve hitüket, csak külsődlegesen dobják a tömjént a tűzbe (gondolván, amit akarnak). De ők nem vállalták ezt a színjátékot, megalkuvást, nem akartak az aktuális közhangulat és politika játékszerévé válni, hanem tanúságot tettek hitükről, és az élő Istenről.

Nagy kihívást jelentenek a ma emberének „az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző” formái. A médiák ontják a legkülönbözőbb okkult, ezoterikus hitvilág eszméinek ismertetését, és kihívásait.[1] Ha egy könyvesboltba betérünk, pusztán néhány keresztény könyvet találhatunk, de az okkult, ezoterikus tanok irodalma hosszú sorokban kínálja magát. A ’70-es években, ha meghallottuk ezt a szót „természetgyógyászat”, akkor a gyógynövényekre, különböző víz-terápiákra, a természet nyújtotta, gyógyító lehetőségekre gondolhattunk. Ma a természetgyógyászat az okkult, ezoterikus és egyéb alternatív „gyógyító eljárásoknak” gyűjtőfogalma. Belefér az úgynevezett „szellemgyógyászat” a „bioenergiával” történő eljárások sokasága épp úgy, mint parapszichológiai praktikák arzenálja. A televízióban jóslásokkal, babonákkal, és asztrológia kínálta sorselemzésekkel szembesülhetünk.

A felkészületlen katolikus hívők pedig naivan bedőlnek, vagy játékból, szórakozásból, kíváncsiságból kipróbálják azokat. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt a tényt, hogy ha csak kíváncsiságból kóstolom meg és próbálom ki a mérgező gombákat, azok attól még mérgeznek, és betegséget okoznak. Így van ez az említett okkult, ezoterikus és babonás eljárásokkal is. Mérgezik a lelket, megbetegítik az istenes életet bennünk. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a pszichológia eredményeit felhasználva, Popper Péter és Müller Péter  (másokkal egyetemlegesen), amíg különféle kurzusokon önismeretre, önértékelésre, világszemléletre tanítanak és nevelnek, addig a New Age és ezotéria által kínált értékrendet és gondolkodást ültetik a hallgatók szívébe. A keresztény lelkiséget, spiritualitást sokan szeretnék felváltani a keleti vallásbölcselettel.

 A „szélsőségesen liberális eszmék irányából is” ér támadás bennünket a „relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot.” Nem régen beszéltem egy fiatal párral. Nem házasok, de együtt élnek és gyermekeik is vannak. Felvetettem, hogy nem gondoltak-e arra, hogy rendezzék a házasságukat. (A Szentírás és az egyház tanítása szerint ugyanis most paráznaságban élnek.) Azt válaszolták, hogy számukra most ez nincs napirenden, egyébként is, mások is így élnek. Mi nem követhetjük felelőtlenül a világban élők életvitelét, értékrendjét és példáját. Jakab apostol írja:

„Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek.” (Jak 4,4)

Mások, valóban férfi és női nem különbségét akarják elmosni, összemosni. Az ember férfi és nő közössége. Ha megszűnik a férfi férfinak lenni, a nő nőnek lenni, akkor az ember is megszűnik embernek lenni. A transzvesztita és a homoszexuális viselkedés és életmód a bűn kategóriájába tartozik, amelyet a Biblia is leleplez!

„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)

Létrehozva 2021. január 2.