“Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: “Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében”, azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit.”(Ez 28,2)

Mivel egyetlen pogány vallás sem – a New Age sem – ismeri a teremtés isteni misztériumát, így minden további kinyilatkoztatás, melyet a Szentírás tartalmaz, eleve félreérthető, ellentmondásos a számukra. Minden „későbbi” isteni tett a teremtés lehetetlenségét, ám Isten által mégis megvalósított misztériumát foglalja magában, ahogy a mai evangéliumban olvassuk: “Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges.”

Az az egyetemesség, amely lassan-lassan bontakozik ki a hívő Izrael szeme előtt, a teremtés lényegéből való: Ádámmal, a földből alkotottal kezdődik. A zsidó partikularizmus, erős nemzeti érzés és bezárkózás szükséges volt a kinyilatkoztatás megőrzéséhez, de el kellett következnie annak a stádiumnak is, melyben Isten feltárta az üdvösség egyetemes tervét, amely az egyedüli reális és valós egyetemesség, amelynek semmi köze a pogány vallásokban megmutatkozó panteisztikus univerzalizmushoz.

Semmi sincs távolabb a keresztény testvériségtől és a katolikusságtól – egyetemességtől –, mint a modern internacionalizmus váltakozó formái, melynek ideológiai alapjai rejtetten és mélyen a panteizmusba nyúlik, akár materializmusként, akár gnózisként vagy más efféle ezoterikus tanításként határozza meg magát.

Ezt az internacionalizmust, ezt a fajta túlontúl horizontális egységet az emberiséggel Isten megtiltotta Izraelnek. Urunk, Jézus Krisztus nyíltan és határozottan kijelentette a pogány kánaáni asszonynak, aki beteg leánya gyógyulásáért könyörgött, hogy küldetése csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Amint azonban az asszony belehelyezkedik Izrael hitébe, még ha ezt kifejezetten nem is tudja, Jézus teljesíti kérését.

A pogány világnak előbb fel kell ismernie a teremtés misztériumából az egy élő, örök Istent, aki Izrael számára és rajta keresztül tárta fel a legnagyobb titkot, hogy a világ nem Isten, Isten viszont a világ és az ember Teremtője. Ezekiel számára most ez a misztérium mintegy idő előtt felragyog, és ő, aki csak Izraelhez küldetett, most a teremtő Isten nevében szól a pogány városhoz, amely, akárcsak az újkori pogányság hatalmai, gőgjében istennek képzeli magát.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. augusztus 21.