Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: “Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem.” (Ám 7,15)

Isten igéje néha olyan, mint a bogáncs. Észrevétlenül lelkembe ragad, s csak akkor veszem észre, mikor szúrni kezd. Le akarnám tépni magamról, de nem lehet. Jobban megnézve aztán kiderül, hogy nem is bogáncs az, hanem jó mag, melyet Isten vetett lelkem termőföldjébe, hogy kikelve búzává érjen, amelyből kenyér, átváltoztatott kenyér lesz: Jézus Krisztus maga. Az ilyen észrevétlen fogantatásokat meg kell becsülni. Lelki abortusz volna az, ha ki akarnám vetni magamból, inkább hagynom kell megszületni a Lélektől fogant életet. 

Íme, itt van Ámosz próféta megdöbbentő vallomásának igazsága. Semmit sem találok magamban, ami egy prófétára jellemző, az Úr mégis meghívott engem. Teszem a dolgomat nap mint nap, a hétköznapok jelentéktelenségében, feltűnés nélkül, csendesen. Az elbukott Ádám fiai és leányai legfeljebb erre jók… Ám az Úrnak úgy tetszett, hogy méltatlanságom és alkalmatlanságom ellenére kiválasszon és meghívjon egyfajta prófétaságra az emberek között.

Ha házasságban élek, akkor ezzel a szólítással nyer igazán értelmet az életemben a házasság szentsége. Jön az ötödik, hatodik gyerek, s messze túl a test és a vér igényein, az érzékek és érzelmek játékán az Úr a keresztre feszített, de feltámadott szeretetre hív, férjem, feleségem, gyermekeim, unokáim körében. Ha szerzetesközösségben élek, ha pap vagyok, ez a hívás arra szólít, hogy mindazon túl, amit csinálok, egészen az Úrral legyek, vele járjak minden percben, s szívem csak érte lángoljon, senki és semmi másért. Mások talán csodálnak, szentnek neveznek, én azonban tudom, hogy nem vagyok sem próféta, sem szent, ám az Úr meghívott engem. Ez a hívás, a teremtő, az evilági létezésen túlról jövő isteni szólítás életem legnagyobb realitása.

Nem is annyira anyai, atyai vagy szerzetesi hivatásról van szó ebben a mélységben, hanem mindnyájunk esetében egy közös Isten-hivatásról, arról, hogy bármilyen életállapotban is vagyok, kizárólagosan az élő Istenhez tartozom. Az igazi próféta nem azzal foglalkozik, hogy valóban próféta-e, hanem egyedül az Úr hangjára figyel, amely egyszer, talán egy hosszú életen át valóban csak egyetlenegyszer a szíve mélyén megrendítő gyöngédséggel megszólította. Ezután ez tölti be gondolatait nappal, s ez szövi át álmait éjszaka.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. július 6.