Briege nővér

Jézus Krisztus dicsőítelek téged, imádlak téged, aki itt jelen vagy közöttünk. Köszönöm neked Jézus, hogy eljöttél hozzánk ma este, Jézus segíts, hogy megnyissuk előtted a szívünket, Amen.

Kedves testvéreim és nővéreim, nagy öröm számomra, hogy itt lehetek ma veletek, Jézus jelenlétében. Mielőtt elkezdenénk a gyógyulásokért imádkozni, szeretnék veletek megosztani néhány dolgot Isten dicsőségére. 

1970-ben az orvos azt a diagnózist állapította meg, hogy néhány hónapon belül könnyen tolókocsiba kerülhetek. Szent Ferenc rendjében, akkor már fogadalmas nővér voltam, elhagytam Írországot és Amerikában éltem egy ideje. Azt gondoltuk, hogy az az éghajlat segít abban, hogy javuljon az állapotom. Ennek ellenére az állapotom rosszabbodott, és a legjobb szakemberek is csak azt tudták mondani, hogy nagyon keveset tehetnek értem. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez az én keresztem és ezt fel kell vállalni, mert nem igazán hittem azt, hogy meg fogok gyógyulni, illetve azt gondoltam, hogy nem vagyok elég méltó arra, hogy meggyógyuljak. 

1970 december 9.-én azonban reggel 39-kor egy pap prédikációját hallgattam, aki az ima erejéről beszélt, és nem fizikai gyógyulásért imádkoztam, hanem azért kértem Jézust, hogy újítsa meg a lelki életemet, és a katolikus hitemet. Tehát annak ellenére, hogy 14 éves koromban beléptem ebbe a rendbe és 16 éves koromban fogadalmat tettem, mégis azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Azt mondtam magamnak, hogy ha igaz az, hogy az Eukarisztiában Jézust veszem magamhoz, akkor más embernek kellene lennem, és talán az volt a baj, hogy nem voltam erről eléggé meggyőződve. Azért mentem el tehát erre az említett lelkigyakorlatra, hogy Jézust kérjem, hogy mutassa meg magát nekem. A legnagyobb ajándék, hogy higgyünk ebben, és ahogy hallottam ezt a beszédet, azt gondoltam magamban, hogyha ez a pap imádkozna értem, akkor az talán segítene. Akkor egy belső hangot hallottam, ami azt mondta nekem, hogy: Briege engem keress! Behunytam a szememet, és mindössze annyit mondtam, hogy: Jézus! Segíts nekem! Abban az időben nagyon sok nővérem elhagyta a rendet, és egy krízisen haladtunk keresztül, éppen ezért nagyon kértem Jézust, hogy segítsen nekem. 

Abban a pillanatban, ahogy elmondtam ezt az imát, azt éreztem, azt éreztem, mintha egy kéz megérintette volna a fejemet. Azt gondoltam, hogy biztos a pap jött oda hozzám és rám helyezte a kezét, amikor kinyitottam a szememet, akkor azt vettem észre, hogy fizikailag meggyógyultam. Egy nagy erőt éreztem, hogy át halad a testemen, egy nagy hullámban, kiegyenesedtek az ujjaim, kiegyenesedtek a térdeim, és abban a pillanatban felugrottam. Emlékszem, hogy felkiáltottam, hogy: Jézus hiszek Benned! Mellettem ült egy ember, aki rám nézett és megkérdezte, hogy: minden rendben van? – mert mi katolikusok nem a spontán viselkedésünkről vagyunk híresek templomi környezetben. Egy nagyon mély jelenlétét éreztem Jézusnak. Abban a pillanatban tudtam, és most is tudom, hogy Jézus él, és hogy most is itt van velünk.

És ami kívülről történt, semmiség volt ahhoz képest, ami belül történt bennem. Úgy tudnám csak leírni, hogy szerelmes lettem Jézusba, és a katolikus hitembe. Másnap elmentem az orvoshoz, – korábban egy héten háromszor elmentem hozzá, és naponta 30 tablettát kellett szednem – a doktor megvizsgált és sírva fakadt. Azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha enyém lenne ezért a dicsőség, de utána azt is mondta, hogy: én is azt hiszem, hogy Jézus gyógyította meg. Nem volt több gyógyszer felírás és nem éreztem soha többé ezeket a fájdalmakat. 

Röviddel ezután két nagyon fontos és mély tapasztalatom volt az Úrral. Az első az, amit a gyógyító szolgálattal kapcsolatban, amit Jézustól kaptam, és amelytől nagyon féltem. A másik pedig egy hívás arra, hogy az atyával együtt egy nemzetközi gyógyító szolgálatban vegyek részt, amikor az Úr megmutatta nekem a papi hivatásnak a szépségét és annak a szépségét, hogy mit jelent papnak lenni. És 28 év szolgálat után rájöttem, és ma így gondolom, hogy a legnagyobb ajándék az, hogy Jézust magamhoz vehetem a Szentségben. Mindig azt mondom a katolikus testvéreimnek, hogy bár csak tudnák azt, hogy mekkora ajándék számukra Jézus Krisztus, aki itt van az Oltáriszentségben, és amiért mártírok ezrei meghaltak többek között Írországban is, az nem más volt, mint az ő katolikus hitük. 

Létrehozva 2011. május 18.