Názáret lelkiségéhez hozzátartozik a rendszeres, állandó, csendes és kemény kétkezi munka, mellyel a Szentcsalád tagjai megélhetésükről gondoskodnak. A keresztény lehet munkanélküli, de dologtalan soha. Nincs krisztusi lelki élet kemény és rendszeres munka nélkül. Vallási önámításban, hamis szellemi felsőbbrendűségi tudatban szenved sok keresztény, amikor munkaundora van és henyél. Ez is súlyos, testies bűn!

Megdolgozom-e a mindennapi kenyérért? Keresztény fiatalként megengedhetem-e magamnak, hogy a nyár két-három hónapját végignyaraljam?! Kinek a pénzén? Nem halálos bűn ez a Názáreti ellen? Hát ilyen volt Jézus és a Szent Család életvitele?

Milyen az étrendem? Megelégszem-e a legegyszerűbbel, vagy egészségügyi babonákat követve drága ételeket szerzek be magamnak? A mindennapi sörözés illik-e Jézus tanítványaihoz? Persze, mindenen lehet gúnyolódni, mégis ezeken az apró részleteken múlik minden. Gondoljunk csak századunk szentjei közül Teréz anya, Pio atya, Foucould atya életére!

Az ács fia azt is jelentette, hogy ő maga is ács. Nézzétek, mit akar ez az ács? „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái?” Bemeséltem már magamnak, hogy olyan nagy szellem vagyok, hogy a takarítás, mosogatás, az egyszerű házimunkák mélyen a tehetségem alatt vannak, és így megfosztom a világot szellemem újabb termékeitől, elpazarlom magamat, ha ezek végzésére alacsonyodom?

Józsefnek keményen dolgoznia kellett, hogy kis családját eltartsa. Ha Isten rám bízta Jézust, akkor keményen dolgoznom kell érte. Nekem kell eltartanom, „mert amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. És „bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” Itt válik a mindennapi munka a legemelkedettebb keresztény misztika szerves részévé.

A figyelmetlen és összecsapott munka istentelen dolog: vétek a teremtés és a megváltás ellen. Meglátszik azonban, ha a munkát szívből végeztük: ragyogása van, illata, játékossága; van benne valami nemesen túlcsorduló önpazarlás. Az Úrnak végzett munka emlékeit csodáljuk tágra nyílt szemmel középkori kolostorokban, régi, szép kis parasztházakban, és szent emberek munkáiban.

Egy szépen fonott kosár lehet remekmű. Általában valakinek fonták. „Mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek.” De szeretnék ebben a szép májusban és életem minden napján így dolgozni! Szent József, könyörögj érettem!

(forrás: barsitelekmm.blogspot.com)