Miért nem jó a mesterséges megtermékenyítés?
Még házaspárok között sem?
A mesterséges megtermékenyítés során a spermium a női testbe kerül egy vékony cső (kanül) vagy más eszköz felhasználásával annak érdekében, hogy a terhesség bekövetkezzen.
A mesterséges megtermékenyítés lehet homológ (a sperma a nő férjétől származik) vagy heterológ (sperma olyan férfitől, aki nem házastársa). A mesterséges megtermékenyítés mindkét formája jelentős erkölcsi aggályokat vet fel.
Embereket tárgyként kezelni
A terhesség érdekében kanült bevezetni a női nemi szervbe, a spermium női testbe injektálása aggályokat vet fel, mivel a nőt egyfajta „csatornaként” kezelik annak érdekében, hogy a gyerek megfoganjon.
Ezek az intézkedések nem tartják tiszteletben a nő párkapcsolati nőiessége és szexualitása legszemélyesebb és legintimebb szempontjait. Végül úgy kezelik őt, vagy azon veszi észre magát, hogy egy “tárgy” egy hátsó szándék érdekében.
Megsérti a nő szexualitását egy férfi is, mivel részvétele arra redukálódik, hogy “mintát termeljen” többnyire maszturbáció által, amit a technikusok használnak majd annak érdekében, hogy megtermékenyítsék a feleségét vagy egy másik nőt.
Minden gyermeket, aki így fogan, többnyire tárgyként vagy egy “megvalósítandó projektként” kezelnek, nem pedig testi intimitásból és egy testté válásból származó ajándékként.
Erkölcsi aggályok
1949-ben az előrelátó XII. Pius pápa már elismert néhány ilyen erkölcsi aggályt, amikor ezt írta: “Ahhoz, hogy csökkentsék a férj és a feleség közös életét és a házastársi aktust a mag továbbításának pusztán szerves funkciójára, átalakítják a házi tűzhelyet, a család szentélyét egy biológiai laboratóriummá. Ezért… mi kifejezetten kizárjuk a mesterséges megtermékenyítést a házasságban. “
A Katolikus Egyház ezzel a kérdéssel ismét foglalkozott részletesebben 1987-ben, a „Donum Vitae” (Az élet ajándékáról) elnevezésű fontos dokumentumban. Itt jegyezték meg, hogy amikor a technikai eszközök „elősegítik a házastársi aktust vagy segítik, hogy elérje természetes célját, akkor az morálisan elfogadható lehet. Ha viszont az eljárás célja az volt, hogy helyettesítse a házastársi aktust, akkor ez erkölcsileg tiltott [elfogadhatatlan]. A mesterséges megtermékenyítés, ami helyettesíti a házastársi aktust, tilos.”
Lehet kivétel?
Néhány katolikus ennek ellenére azt javasolta, hogy a mesterséges megtermékenyítés bizonyos esetekben megengedett ugyanazon dokumentumnak egy másik része alapján, amit úgy értelmeznek, hogy egy kivételt megenged: „a homológ mesterséges megtermékenyítés házasságon belül nem megengedett, kivéve azokat az eseteket, ahol a technikai eszközök nem helyettesítik a házastársi aktust, hanem arra szolgálnak, hogy lehetővé tegyék és segítsék, hogy az aktus elérje természetes célját.”
Ezek az intézkedések nem tartják tiszteletben a nő párkapcsolati nőiessége és szexualitása legszemélyesebb és legintimebb szempontjait. Végül úgy kezelik őt, vagy úgy tekint magára, mint egy “tárgyra” egy bizonyos szándék érdekében.
Érdekes, hogy jelenleg mintha nem létezne valós példa a házastársi aktust segítő megtermékenyítési technológiára. Ezért, míg a fenti nyilatkozat elméletileg helyesnek tekinthető, gyakorlatilag nem tűnik úgy, hogy lenne olyan konkrét technikai módszer, amelyre az állítás ténylegesen alkalmazható lenne. Így nem tűnik helyesnek azon katolikusok érvelése, mely szerint létezik egy kivétel a homológ mesterséges termékenyítésre.
A fő probléma továbbra is megmarad: még ha a spermát maszturbáció nélkül is gyűjtötték, a következő lépésben mégis egy kanülön át vagy más eszköz segítségével vezetik be a mintát a női nemi szervbe, ami változatlanul a házastársi aktus helyettesítését jelenti, ami morálisan nem elfogadható.
Maszturbáció nélkül spermiumot szerezni úgy lehetséges, ha a pár úgynevezett “páncélozott hüvelyt” használ az együttlét során (perforált óvszer, spermicid nélkül). Ez lehetővé tenné, hogy valamennyi minta átjutna, valamennyi pedig maradna és összegyűjthetővé válna; ez biztosítaná, hogy a rendes szexuális aktus megmaradjon, és nyitva hagyná a lehetőséget az élet ajándékának továbbítására.
Még akkor is, ha erkölcsileg megengedett spermiumszerzési eljárást alkalmazunk, a későbbi mechanikus befecskendezési vagy megtermékenyítési eljárás önmagában komoly erkölcsi aggályokat vet fel. Világos, hogy nem egy házassági aktus okozná a terhességet, bár a legjobb módja lenne az ivarsejtek (spermium) gyűjtésének. Magát a terhességet új és másfajta okok idéznék elő, ahol a technikus mechanikus cselekedetei helyettesítenék, és ez által sértenék a házastársi aktus bensőséges és kizárólagos voltát.
A homológ mesterséges megtermékenyítés végső soron nem segíti elő a természetes aktust, hanem helyettesíti azt egy teljesen másfajta aktussal, egy olyannal, amely megsérti a házastársak egységét, és a gyermek jogát a fogantatásra a házastársi ölelés kivételes és szent keretein belül.
A házastársi ölelés szépsége és a nemes vágy a gyermekáldásra kihívást jelenthet számunkra: vajon elfogadjuk-e a meddőség és a gyermektelenség keresztjét, amikor ez felmerül a házasságban; még ha lehetőséget is kínál számunkra, hogy megragadjuk a lelki termékenység mélyebb és váratlan tervét, amit az Úr és az élet alkotója nyithat meg előttünk.
Köszönet Tadeusz atyának a magyar nyelvű fordítás engedélyezéséért. A szerk.
Forrás angol nyelven
Létrehozva 2019. június 27.