„De az Úr Józseffel volt, megmutatta jóságát, és feléje fordította a börtönparancsnok jóindulatát.”

Szoktad úgy érezni, hogy az életed tele van zűrös kapcsolatokkal, helyzetekkel? Könnyen romhalmaznak tartod ilyenkor az életedet és magadat is, és arra gondolsz, tud-e Isten kezdeni valamit veled vagy a tapasztalataiddal.

Lelkem védelmében ilyenkor azt kérem Istentől, juttassa eszembe azokat az eseteket, amikor bámulatos dolgokat művelt az életemben vagy mások életében, úgy alakította, ahogy én álmodni se mertem volna. Legutóbb József történetére emlékeztetett (1Móz 37-50), aki szerencsétlenségek sorozatát élte át.

Képzeld el, hogy elvernek, majd bedobnak egy verembe, aztán eladnak rabszolgának, elhurcolnak idegen országba, ott hamisan megvádolnak egy bűnténnyel, amit nem követtél el, és börtönbe csuknak meghalni. S ráadásul mindezt a szörnyűséget a testvéreid kezdeményezték ellened.

De ez József történetének csak az első fele.

A színfalak mögé nézve azt látom, hogy Isten egyik specialitása, hogy a bajban mesterműveivé alakítsa az embereket. Ezt tette itt is:

„Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. … levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták.” (1Móz 37,18. 23b-24.)

Józsefet Egyiptomba vitték, és eladták rabszolgának a fáraó egyik tisztviselője, Potifár számára. Lehetne ennél rosszabb? Lett, amikor Potifár felesége megpróbálta elcsábítani, és mert nem sikerült, bosszúból azzal vádolta meg Józsefet, hogy meg akarta őt erőszakolni.

„A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga – úgymond – így tett vele, haragra gerjedt. Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.” (1Móz 39,17b-20.)

Potifár házában intézőként József megtanulta a szolgáló vezetést és a becsületes munkát; a börtönben megbocsátást, bölcsességet, türelmet tanult. Sokszor elbántak vele, de megtapasztalta, hogy Isten átvezeti a sötétségen, és végül segített neki kijutni a börtönből.

„A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. … Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.” (1Móz 39,22.23b.)

A verem poklából Potifár házán és a sötét, hideg börtönön át Isten felkészítette Józsefet káprázatos jövőjére, egy olyan szerepre, melyben megmentheti Isten népét, és még a családját is újraegyesítheti.

Végig a történetben József Isten közelében maradt, hagyta, hogy a nehéz körülmények egyre jobban hozzákapcsolják Istenhez, egész lényével Tőle függjön. Isten pedig ezalatt a jellemét gyúrta-formázta, hogy kiváló, kegyes vezetővé váljon – aki alázatos, szerető szívű, megbocsátó, türelmes és bölcs.

Kedves Barátnőm, talán épp most veremben érzed magad, mint József annak idején. Ne utáld a bajt, amibe kerültél – Isten dolgozik a színfalak mögött. Arra készül, hogy benned és általad nyilvánvalóvá tegye korlátlan hatalmát.

Uram, köszönöm, hogy eszembe juttatod, hogy mindig velem vagy, ahogy Józseffel is mindig ott voltál. Amikor nehéz helyzettel szembesülök, Rád szeretnék hagyatkozni, bölcsességet, türelmet, irgalmat várva. Tudni fogom, hogy Az által, aki szeret engem, életem mindig több, mint egyszerű győzelem a bajokon. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. május 8.