“A csökönyös vadszamár is megszelídülhet.” (Jób 11,12)

A Szamár bár makacs és engedetlen jószág, mégis szent feladata volt és van. Próféták jártak régen e balga állaton.  Az újszövetségben pedig nyakassága ellenére mégis arra rendeltetett, hogy hordozza a hátán Krisztusát így segítve őt az útján.

 Ugyanezt teszem én is. Szamárként hordozom a hátamon Megváltó Jézusom. Pontosabban szólva hordozom a balgaságomból fakadó keresztem, amit valójában nem is én, hanem Krisztus visz helyettem, amint a közismert ének is mondja: Nem te viszed a keresztet, hanem a kereszt visz téged, nincs más öröm itt a földön, mint megszeretni Istent, nincs más öröm itt a földön, mint tudni, hogy Isten szeret!

Majdnem újmisés igém lett a fenti jelige Jób könyvéből, mert annyira illik rám. Aztán mégis Zakariás énekéből választottam, mert ez is találó az életem egészére nézve és talán jobban megfelel egy újmisés szentképre.

„Hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből Istennek szolgálatot teljesítsünk, szentségben és igazságban járva színe előtt életünk minden napján.” Lk1.74

És akkor most kinyitom a szívem és szám és elkezdem iáááákolni szamárságom történetét és az ÚR végtelen jóságát. Ha közben tapsolást, dobogást hallasz akkor jól hallod, mert a füleim Isten irgalmasságának klappolnak örömmel és hálával, patáim pedig táncot járva dobognak az evangélium keskeny és köves útján.

Elmondtam, leírtam már, hogyan gyógyultam meg egyetlen rövid, de erőteljes áldással egy rosszindulatú daganatos betegségből. Nézzük röviden újra, azok miatt, akik még nem ismerik a történetet, mert így mostani írásom is jobban érthető lesz.

2012. 01.6-n volt a hólyagdaganat műtétem és egy majd négy centis rosszindulatú daganatot távolítottak el. Mivel a jobb vesém a műtét következtében refluxos lett kemoterápiás hólyagöblítést nem kaphattam, ezért semmilyen onkológiai kezelésben nem volt részem.

2013. októberében voltam Margharita nővér lelkigyakorlatán Máriabesnyőn ahol a Nővér imádkozott értem, majd kijelentette az ismeret szavát, hogy meggyógyultam.

Ebben a hitben jöttem haza. Szilárdan beleálltam, bele nőttem, belegyökereztem megingathatatlanul ebbe a hitbe és abbahagytam az összes táplálék kiegészítőm- avemar…stb. szedését. Ezután tanúságot tettem a plébániám tagjai előtt a gyógyulásomról, majd a blogomban is megírtam, „Meggyógyultam hólyagdaganatból” címmel.

Sokan kétkedve fogadták, furcsán néztek rám, mert azt mondták, hogy nem bölcs előre inni a medve bőrére és akkor beszéljek csak gyógyulásról, ha már eltelt öt év és a vizsgálatok ezt igazolták. Én azonban azt válaszoltam mindig ezekre a kétkedésekre, hogy majd meglátják, hogy a tudomány utólag igazolni fogja Isten dicsőséges munkáját és irgalmát és azt a gyógyulást, amit most tett velem.

Nos, eltelt az öt év! Számtalan tükrözésben, ultrahang vizsgálatban és két Ct vizsgálatban volt részem ez idő alatt. A legutolsó kismedence és hasi CT most volt néhány napja és ez is a gyógyulás tényét igazolta! Ezt a kórházi leletet fel is tettem a blogomba a már említett bejegyzéshez.

Azt gondoltam, hogy tele voltam hálával, de ez akkor lett volna igaz, ha elstartoltam volna az életszentség útján. Ám én nem ezt tettem. A tevékenység, a három falu, a hitoktatás munkája ledarálta bennem a buzgóságot. Avilai Nagy Szent Teréz azt írta önéletrajzában, hogy életet legnagyobb baklövése az volt, amikor elhagyta a benső imát, a csendes szentségimádást. Ő majdnem belehalt ennek következtében egy betegségbe, már a ravatalon feküdt és a szemét le is pecsételték viasszal.

Tudtam erről és balgaként nem tanulva más hibájából én is ezt tettem, és másfél év múlva ahogyan beleálltam a munkába abbahagytam én is a napi egy óra csendes adorálást, a benső imát.

Ma már látom, hogy gyenge voltam és valójában nem akartam változni. Örültem a gyógyulásnak, az ÚR gondoskodásának és közben figyelmetlenné, felelőtlenné váltam. Tudtam, hogy volt egy-két dolog, amiben változnom kellett volna, de nem akartam ezt. Meg voltam elégedve önmagammal, azt gondoltam, hogy jó vagyok én így is az Úrnak és fogadjon el így, hogy így élem le a hátralevő életem. Éppen eleget láttam már az Ő munkájából, éppen elég magasra másztam már fel a Kármel hegyére – ezt tükrözi a blogom terjedelme – hát kényelmesen, (rejtett gőggel) leélem azt ami még hátra van.

Amikor nem akarjuk a változást, akkor is változunk. 

Fodor Ákos írja Haiku c. verses kötetében, hogy mégis létezik a perpetuum mobile, ez pedig az erkölcsi örökmozgó, amelynek a következő a törvénye:

amit nem emelsz szüntelen, az azonnal süllyedni kezd.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 12.