Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy NewYork-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz:

– Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!

A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt:

– Mi maga? Valami okostojás?

– Nem – szólt a férfi. – Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban.

Nem sok taxis képes erre. Örülök, hogy magával utazhattam!

– Na persze – mondta a taxis, és elhajtott.

Buchwald megkérdezte barátját:

– Ez mi volt?

– Próbálom visszahozni a szeretetet New York városába – felelt a barátja. – Szerintem ez az egyetlen dolog, ami megmentheti a várost.”

– Azt hiszed, egyetlen ember megmentheti New York városát?

– Nem egyetlen ember – felelt a férfi. – Szerintem ennek a taxisnak szereztem egy jó napot. Tegyük fel, hogy ma még lesz húsz utasa. Kedves lesz hozzájuk, mert valaki hozzá is kedves volt. Az a húsz utas pedig kedvesebb lesz az alkalmazottaihoz, a bolti eladókhoz, a pincérekhez vagy akár csak a saját családjához. Ez a kis jóakarat végül akár ezer embert is elérhet. Az pedig már nem rossz, ugye?

– De az egész azon múlik, hogy az a taxis továbbadja-e jóindulatodat másoknak.

– Lehet, hogy nem teszi – szólt a férfi. – De mondhatok valami kedveset tíz különböző embernek a mai nap folyamán. Ha a tízből hármat boldoggá tesz, amit mondok, akkor közvetett módon háromezer vagy még több ember hozzáállására tudok hatással lenni.

– Neked hiányzik egy kereked – szólt Buchwald a barátjához.

– Ez csak azt mutatja, mennyire cinikus lettél – feleli erre ő. – Vegyük például a postai dolgozókat. Azért utálják olyan sokan a munkájukat, mert senki nem mondja nekik, milyen jól végzik.

– De hát nem is végzik jól.

– Nem végzik jól, mert úgy gondolják, senki nem törődik vele, hogy jól végzik-e – felelt erre a barátja.

Buchwald tovább sétált a barátjával az utcán, és öt építőmunkást pillantottak meg, akik ebédeltek.

A barátja megállt és így szólt hozzájuk:

– Nagyszerű munkát végeznek, emberek! Biztosan nehéz és veszélyes ez a munka.

A munkások gyanakodva méregették Buchwald barátját.

– Mikor fejezik be? – kérdezte ő.

– Júniusban – mordult egyikük.

– Hát ez lenyűgöző! Biztosan nagyon büszkék arra, amit itt csinálnak!

Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.

Létrehozva 2016. március 18.