Néhány évvel ezelőtt egy katolikus nyári táborban dolgoztam. Megkérdeztem egy velem együtt szolgáló szeminaristát, hogy mi volt a legnagyobb tanulság számára eddig. Ő egy mély mondattal válaszolt: „Ezen a nyáron az imádságot kikapcsolódásnak találtam.” Ez a mondat megváltoztatta az egész nézetemet az imádságról.

A nyári tábor őrületes forgatagában a személyes imaidő a pihenés sarkalatos pontja volt a nap során. Pihenést, vigasztalást, mintát és Isten békéjét találhattunk az imában minden nap. Az imádság és a szentmise volt az a hely, ahol mi, mint segítők feltöltődhettünk, hogy szolgálhassuk és szerethessük a táborozókat. Szeminarista barátom az iskolaév során a szentórák és a zsolzsma imádkozása iránti elkötelezettségével soha nem látta ilyen fényben az imát. Mindketten rájöttünk, hogy ez a valóság nem csak a nyári táborra korlátozódik, hanem mindig az imádságra. Sok okból van szükségünk időre az imádsághoz: hogy megnyugvást találjunk, hogy bőséges életünk legyen, és hogy olyan emberekké váljunk, amilyenek Isten igényli tőlünk.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)

Megtaláljátok lelketek nyugalmát

„Te magadnak teremtettél minket, Uram, és a mi szívünk nyugtalan, amíg meg nem pihen benned” – Szent Ágoston

A világ gyors és állandó mozgásban van. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy ezt lássuk és megértsük. Ha megnézed a naptáradat erre a hétre, valószínűleg nem sok időt látnál a pihenésre. Nekem, mint egyetemistának, az órák, két állás, két szolgálat, közösség, és aztán időt találni az imádságra. Mi lenne, ha az imát kikapcsolódásnak vennénk? Úgy tapasztaltam, hogy amikor sok a stressz, vagy az agyam zakatol, akkor a legjobb, ha keresek egy kápolnát vagy egy csendes helyet, ahol Istenre összpontosíthatok. A keresztnél az imádságban és a szentmise alatt a felajánláskor felajánlom Neki a terheimet. Ahogy ezt megteszem, valóban azt érzem, hogy a terhek eltűnnek.

Az ima lehetővé teszi, hogy emlékezzünk Isten jóságára, arra, hogy milyen jó volt hozzánk a múltban. Amikor emlékezünk és elmélkedünk az Ő jóságáról egész életünkben, a szentek életében és a Szentírásban, az segít nekünk, hogy tudjuk, hogy Ő jó a jelen pillanatban is. Nemrégiben megérintett a 42:7-es zsoltár: „Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok.” Dávid király egy módszert ad nekünk arra, amikor levertek és terheltek vagyunk: emlékezzünk Istenre és az Ő jóságára. Mivel „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8), tudjuk, hogy Ő ma is hűséges és jó.

Úgy tekintek az imára, mint arra az időre, amikor Isten sebességére állítjuk a „sebességmérőnket”. A világ gyorsan halad, de Isten hűségesen lassú. Nem meggondolatlanul lassú, hanem bölcsen lassú. Amikor e-mailek százai érkeznek hozzád, vagy a naptárad zsúfolt, néhány perc ima segíthet abban, hogy Isten sebességével haladjunk, nem pedig a világ sebességével.

Bőséges életet élni

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10)

Ez a Szentírás Isten ígérete, hogy bőséges életünk lesz. Azt hiszem, sokan közülünk egyetértenének abban, hogy az átlagos katolikusoknál ezt nem látjuk. Az ima és a szentségek azok, ahol Jézus bőséges életét megkapjuk a Szentlélek által.

„A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23)

Katolikusként életünket a Lélek gyümölcseinek kell jellemeznie. Ha szorongás, félelem vagy stressz gyötör, fordulj Istenhez. Ő komolyan azt kívánja, hogy levegye rólunk azokat a terheket, amelyeket nem Ő akart, hogy ott legyenek, és hogy nekünk adja a Lélek gyümölcseit. Gyakorlatilag láttam, hogy ez akkor történik, amikor felajánlok dolgokat az Úrnak, ahogy említettem. A szentmisén a felajánlás alatt szívemben így imádkozom: „Jézusom, neked adom az iskolai munkámat. Neked adom a családomat. Neked adom a munkámat.” Szabadon felajánlok Neki mindent, ami túlságosan foglalkoztat vagy stresszel. Neki adom a jót és a rosszat. Keresztségi jogunk révén megtehetjük ezt. A felajánlás után a pap így imádkozik: „áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt…”, ami azt mutatja, hogy a szentmisében valamilyen áldozatot kell az oltárhoz vinnünk. Az Eucharisztia által békét, örömöt és szeretetet kaphatunk mindennapi tevékenységünkhöz. Hívlak benneteket, férfiak, hogy ha tudtok, hetente egynél többször is menjetek el a szentmisére. A gyümölcsök világosak és láthatóak lesznek az életetekben.

Hogy azok a férfiak legyünk, akikre Istennek szüksége van

Ha a nyugalomból élünk, annál jobb lesz az a mód, ahogyan a világban érintkezünk. Haragunk nem lobban fel másokra. Az elménk az Isten által kiemelt prioritásokra összpontosít. Akkor tudjuk követni az Ő akaratát, ha imádságban megpihenünk Jézus lábainál. Közel kell lennünk hozzá, hogy a legtisztábban halljuk őt.

Amikor időt szakítunk az elmélkedésre és az imádkozásra, akkor jobban hasonlítunk Jézushoz. Ahogy egyre többet „nézzük” Őt, egyre inkább úgy kezdünk kinézni és cselekedni, mint Ő. Nem válhatsz olyanná, amit nem ismersz.

Legyen az imádság kikapcsolódás ezen a héten. Találd meg a nyugalmat Istenben. Beszélj vele a terheidről, és hagyd, hogy az Ő suttogása vezessen és békességet hozzon neked.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. április 10.