Még év eleje környékén a gyülekezetünkben az egyik prédikációt hallgatva hangzott el ez a mondat a lelkészünktől, hogy nem biztos, hogy a jó időbeosztás az a helyes időbeosztás. Maga a prédikáció egyáltalán nem az idő kezeléséről szólt, csupán mellékszálként említették, mégis nagyon megragadt és elgondolkodtatott ez az apró, kicsi mondat.

Pár nappal később pedig néhány csoportvezetővel utaztam együtt egy másik városban levő irodaházunkba, hogy az ottani munkatársainkkal is találkozzunk. Ezek a vezetők a magánéletükben mind friss házasok vagy kisgyerekesek. Az autóban utazva azzal viccelődtek, hogy milyen jó, hogy nekik legalább 30 órából áll egy napjuk, így jól be tudtják osztani az idejüket… legalábbis sokszor úgy tűnik, hogy a beosztottjaik így gondolják.

Mindannyian számtalan tanfolyamot végigjártunk a jó időbeosztásról, vagy sok előadást hallhattunk már róla. Valószínűleg a „time management” az egyik legfelkapottabb téma, amiről bármikor lehet másokat tanítani, akár kioktatni.

Tudjuk hogyan legyünk hatékonyak, és tudjuk azt is, hogyan töltsük meg minden óránkat hasznos dolgokkal. Akár még az is lehet, hogy meg is tudjuk a hatékony időbeosztást valósítani. A munkahelyeinken is gyakran azzal találkozunk, hogy ahhoz, hogy bónuszt kapjunk, 107%-ot, 118%-ot, és ennél lehetetlenebb számokat kell évről évre produkáljunk; és persze minden évben növelni kell a teljesítményt 20%-kal. Mivel a bónuszhoz mind ragaszkodunk, ezért meg is valósítjuk ezeket az elvárásokat. Persze kicsit sarkítottam ezen a jelenségen, de nagyjából mindenki ezzel találkozik a munkahelyén. Néha persze megállunk és elgondolkodunk azon, hogy meddig tart ez még, de aztán erre sincs idő és inkább visszalépünk a mókuskerékbe.

Vajon helyes-e ez így? Jó-e, ha ennyire hatékonyak vagyunk? Jó-e, ha mindig mindent kipréselünk magunkból? Mi marad akkor a családunknak? Mi marad a gyermekeinknek? Gyülekezetünknek? Mi marad belőlünk Istennek? Helyes-e a jó időbeosztásunk?

A Bibliában ezt olvassuk: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.” (A prédikátor könyve 3, 1-3) Még többet is felsorol a prédikátor, de ennyiből is látszik, hogy nem a munka felhalmozását és párhuzamos elvégzését jelöli ki helyes útnak, hanem sorjában kell elvégezni azt, aminek épp (elrendelt) ideje van.

Hatalmas a kísértés, hogy többet is megtegyünk, mint amire képesek vagyunk, mert legjobbak, legügyesebbek akarunk lenni, de minden ilyen próbálkozásunk valami másnak a kárára megy. Elveszünk időt a családunktól, magunktól, Istentől. Akarjuk ezt? „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Pál levele az efézusiakhoz 5, 15-16)

Ne felejtsük el, Isten a leghatalmasabb! Megtehette volna, hogy egy teremtő szóval létrehozzon mindent a világban, mégis mindennek meghagyta az időt – napról napra. Az Úrnak még arra is volt ideje, hogy pihenjen: „A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” (Mózes első könyve 2, 1)

Ha Istennek ideje volt a pihenésre, mennyivel inkább van szükségünk nekünk arra? Gondoljuk mindig meg, hogy a jó időbeosztásunk a helyes időbeosztás?

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2025. március 25.