XIII. LEÓ PÁPA ENCIKLIKÁJA

Tiszteletreméltó Testvéreinknek, a prímásnak, az érsekeknek, a püspököknek és más magyarországi ordináriusoknak, a Szentszékkel való békességben és közösségben

Tisztelendő Testvérek, egészség és apostoli áldás.

A magyar nép hűséges ragaszkodása és mélységes tisztelete ezen Apostoli Szentszék iránt mindig mély atyai szeretetet váltott ki a római pápákból. Mi magunk is gyakran megerősítettük személyes megbecsülésünket és szerető gondoskodásunkat. Valóban így tettünk hét évvel ezelőtt, amikor Magyarország egy kedvező esemény emlékét ünnepelte. Ebből az alkalomból írtunk nektek, felidézve a magyarok ősi hitét, erényeit és dicső tetteit. Tanácsot is adtunk nektek népetek jólétét érintő kérdésekben a katolikus ügy iránt oly ellenséges időkben. Ugyanebből az okból és ugyanezen célból érezzük, hogykénytelenek vagyunk ismét írni nektek.

2. Bizonyára a közelmúltbeli, nyugtalanító események jellege miatt aggodalmunk megköveteli, hogy komolyan buzdítsunk benneteket és papságotokat hűségre, egységre és buzgóságra a tanításban és hogy figyelmeztessétek népeteket. A közöttetek uralkodó egyéb állapotok újabb aggodalomra adnak okot számunkra: Azokra a veszélyekre utalunk, amelyek napról napra egyre komolyabb fenyegetést jelentenek a vallásra. Bizonyos, hogy éppúgy, ahogyan ezek a veszélyek a legnagyobb aggodalmunkat és figyelmünket igénylik, ugyanúgy sürgősen nagyobb erőfeszítéseket követelnek meg tőletek is. Bízunk abban, hogy teljes mértékben megtérülnek tanácsaink és elvárásaink.

A vallás győzedelmeskedett Magyarországon

3. A katolikusok általános kötelessége, hogy hazájukban a vallás sérthetetlenségét minden viszontagságban megőrizzék és ezt az egység szellemében tegyék, komoly kötelezettséggé válik a keresztény intézményekkel szembeni áruló ellenségeskedések idején. Valóban, nemcsak a legfőbb jó, nevezetesen az emberiség örök üdvösségének érdeke forog kockán, hanem éppen azoknak a dolgoknak a védelme és megőrzése is, amelyek a polgári társadalomban leginkább hozzájárulnak az igazi békéhez és boldogsághoz. Ez volt egyértelműen azoknak a jeles férfiaknak a meggyőződése, az erkölcsi bátorság ragyogó példája, akik nemcsak minden vagyonukat, hanem az életüket is készek voltak feláldozni a vallás és az Egyház érdekében. E hősök között Magyarországnak is megvan a maga része a történelem hosszú folyamán. Az, hogy rendületlenül kitartottatok a katolikus hit mellett, népetek szilárd elhatározásának eredménye. Bizonyára tökéletesen megértették, hogy amikor a vallás a tét, akkor nemzetük nevének dicsősége és maga a léte is a tét.
4. Eltökéltségük nagylelkű és figyelemre méltó erényeket táplált. A legkritikusabb időkben is az ő erejük tette lehetővé, hogy a magyarok a veszély nagyságával szemben ugyanolyan bátorsággal és állhatatossággal szálljanak szembe. Ezektől az erényektől védve ugyanis legyőzhetetlenül álltak ellen a tatárok ismételt betöréseinek és a muszlimok ádáz támadásainak. Ebben a veszedelmes küzdelemben megérdemelték mindazt a segítséget, amit idegen népektől, uralkodóktól és a római pápáktól kaptak. Nemcsak a magyar nép hite és szuverenitása volt veszélyben, hanem maga a katolikus hit és a Nyugat biztonsága is. Ugyanezzel a módszerrel Magyarország megmenekült az újabb évszázadok viharai elől, amelyek olyan súlyos pusztítást végeztek a szomszédos népek között, bár erőszakosságukat még Magyarország is megérezte, és nem csekély károkat szenvedett. Magyarország azonban megmarad, ha a magyarok hűségesek maradnak vallásukhoz, megtanulják mindennapi kötelességeiket, és azokat a leghűségesebben teljesítik.

Jelenlegi aggodalmak

5. Most térjünk rá azokra a hozzánk közelebb álló ügyekre, amelyek szorongással töltötték el szívünket, amikor láttuk ezeket, ráadásul Magyarország törvényeiben megírva. Amint egy másik alkalommal elítéltük, „ezek összeegyeztethetetlenek az Egyház jogaival, korlátozzák cselekvőképességét és károsak a katolikus hit megvallására nézve.”[i] Az elmúlt években más gonoszságok is történtek, melyeket vagy elrendeltek, vagy a közhatalom hajtott végre, és amelyek nem kevésbé rombolóak az Egyházra és a katolikus hitre nézve. Tekintettel arra az irányra, amely felé országotok halad, erősen félő, hogy a vallásra nézve sokkal károsabb gonoszság is közeleg.

A pápai intézkedések szigorú betartása

6. Következésképpen győződjetek meg arról, hogy szorgalmasan megtesztek mindent, amit csak tudtok, hogy a papok és a laikusok pontosan megértsék, mit szabad tenniük, és mitől kell óvakodniuk, nehogy megsértsék a természeti és az isteni törvény előírásait. Mivel a pasztorális felelősséggel rendelkezők többsége azt a parancsot adta, hogy várják meg a Szentszék döntéseit ezekben a kérdésekben, sürgős kötelességük lesz arra buzdítani a szent misztériumok ugyanezen szolgálóit, hogy vallási kötelességüknek tekintsék, hogy a legkisebb mértékben se térjenek el a Szentszék határozatától vagy előírásaitól. Magától értetődik továbbá, hogy ami a papság számára tilos, az a laikusoknak semmiképpen sem megengedett.

Vegyes házasságok

7. Más tekintetben, számos baj forrásának megszüntetése érdekében rendkívül fontos, hogy a lelkipásztorok soha ne szűnjenek meg arra figyelmeztetni nyájaikat, hogy lehetőség szerint tartózkodjanak a vegyes házasságok kötésétől. A hívek helyesen értsék meg és határozottan emlékezzenek arra, hogy kötelességük az ilyen házasságokat, amelyeket az Egyház mindig is gyűlölt, borzadállyal szemlélni. Azért kell ezektől irtózni, amit egy másik levélben hangsúlyoztunk: „Lehetőséget kínálnak a szent dolgokban való tiltott részvételre és részesedésre; veszélyt jelentenek a katolikus társ vallására; akadályozzák a gyermekek erényes nevelését, és nagyon gyakran hozzászoktatják őket ahhoz, hogy minden vallást egyenlőnek tekintsenek, mert elvesztették az igaz és hamis megkülönböztetésének képességét.”[ii]

Nagyobb veszélyek

8. Vannak azonban, amint arra már figyelmeztettünk, még nagyobb veszélyek, amelyek a magyarok ősi hitét fenyegetik. A katolikus hit ellenségei semmiképpen sem titkolják szándékukat, hogy minden legártalmasabb fegyverükkel arra törekednek, hogy az Egyház és a katolikus hit mindennapos romlását elérjék. Ezért minden eddiginél sürgetőbben buzdítunk benneteket, hogy ne sajnáljatok sem fáradságot, sem munkát, hogy elhárítsátok ezt a veszedelmet nyájatoktól és szülőföldetektől. Elsődleges gondotok az kell, hogy legyen, hogy az egész népetek, tekintélyetek és példátok által megerősödve, bátran és buzgón vállaljátok a vallás ügyét és mindig szilárdan védelmezzétek azt. Nagyon gyakran megtörténik ugyanis, és ezt nyíltan megmondjuk, hogy egyes katolikusok éppen akkor, amikor az Egyház jogait kellene védeniük és védelmezniük, az emberi óvatosság bizonyos látszatától vezérelve vagy elfordulnak a kérdéstől, túlságosan félénknek vagy túlságosan engedékenynek bizonyulnak. Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás súlyos veszélyek előtt nyit utat, különösen, ha a hatalomban lévőket vagy a közvélemény alakításában legbefolyásosabbakat érinti. Azon túl, hogy hűtlenek a hivatalukkal járó jogos kötelességükben, nagyon gyakran botrányt okoznak, és megakadályozzák azt a harmóniát, amely a gondolkodás és a cselekvés egységét eredményezi. A katolikus hit ellenségei számára természetesen semmi sem lehetne szívesebben látott dolog, mint a katolikusok e közönye vagy egyet nem értése. A merész érvek elkerülésével túl gyakran lehetővé teszik az ellenség számára, hogy könnyedén nagyobb igazságtalanságokat vigyen véghez.
9. Minden kérdésben természetesen legyetek körültekintőek és mértékletesek; maga az Egyház az igazság védelmében felelősségteljes cselekvési módot kíván követni. Semmi sem áll azonban annyira ellentétben az igazi óvatosság törvényeivel, mint büntetlenül hagyni, hogy a vallást gyalázzák és veszélyeztessék a nép erkölcsi jólétét.

Éves gyűlések

10. A tapasztalat valóban bebizonyította, hogy a katolikus férfiak éves találkozói, ahol püspöki vezetés alatt közös irányelveket vitatnak meg a katolikus ügyek és a jámbor tevékenység fokozása tekintetében, csodálatosan hatékonyak az egység erősítésében és a katolikusok buzgó leleményességének felkeltésében. Ezért lelkesen kívánjuk, hogy ezeket a találkozókat tartsák meg. Abban sem kételkedünk, hogy nagymértékben hozzá fognak járulni céljaik sikeréhez.

Kiadványok

11. Az is helyénvaló, hogy szorgalmasan ügyeltek arra, hogy a törvényhozó gyűlésekbe csak vallásilag ortodox és bizonyítottan erényes embereket válasszanak, olyanokat, akik kitartóan követik a célokat, és mindig készek megvédeni az Egyházat és a katolikus ügyet. Látjátok továbbá, hogy az Egyház ellenfelei folyóiratok és könyvek útján arra törekednek, hogy mérgüket és mások perverz véleményét terjesszék, megrontva az erkölcsöt és elcsábítva a sokaságot. Ezért népeteknek minden eszközt fel kell használnia, hogy ezeket az írásokat a harc nagyságához méltó és a gonoszságokra megfelelő orvosságokat nyújtó írásokkal ellensúlyozza.

Katolikus iskolák

12. Mindenekelőtt azt kívánjuk, hogy buzgóságotokat és odaadásotokat a gyermekek és serdülők nevelésére irányítsátok. Nem szándékunk megismételni azt, amit már leírtunk ugyanabban a levélben, melyet e levél elején említettünk. Nem tudjuk azonban megállni, hogy ne térjünk ki röviden bizonyos komoly kérdésekre. Az általános iskolákkal kapcsolatban ragaszkodnotok kell ahhoz, hogy a lelkipásztorok és mások, akik a lelkekért felelősek, állandóan éberek legyenek az ő érdekükben, és legfontosabb kötelességüknek tekintsék a szent doktrína megtanítását a gyermekeknek. Ezt a különleges szolgálatot maguknak kell felvállalniuk, és szent bizalomként kell értékelniük. Bizonyos, hogy az egészséges és istenfélő gyermekkori nevelés nagymértékben biztosítja nemcsak a család, hanem magának az államnak a fennmaradását is. Nem szabad semmiféle szorgalmat és leleményt sem sajnálniuk, hogy segítsék ezen iskolák növekedését és sikeres fejlődését. A legcélszerűbb lenne minden egyházmegyében iskolafelügyelőket kinevezni mind az egyházmegye, mind a kerületi hivatalok számára. A püspökök évente tanácskozhatnának velük az iskolák állapotáról, valamint a hit, az erkölcs és a lelkigondozás egyéb kérdéseiről. Ha a helyi igényeknek megfelelően új iskolák építésére vagy a már meglévők bővítésére lenne szükség, teljes mértékben bízunk abban, hogy az önök és minden katolikus nagylelkűsége gyors és bőséges lesz.
13. Ami a középiskolákat és a felsőfokú iskolákat illeti, vigyázni kell arra, hogy a jó, amit magként elültettek a gyermekek elméjébe és szívébe, ne pusztuljon el szomorúan serdülőkorukban. Gondoskodni kell arról, hogy az ilyen jellegű veszélyek megszűnjenek vagy csökkenjenek. Leginkább a tanult és erényes hittantanárok kiválasztásában és azoknak az okoknak az elhárításában kell a pasztorális gondoskodásotoknak hasznát vennie, amelyek túl gyakran akadályozzák a gyümölcsöző eredményeket.
14. Egyébként nagyra értékeljük összehangolt erőfeszítéseiteket, hogy a legmagasabb fokú tanulmányok székhelyeit az Egyház és a püspökök fennhatósága alatt tartsátok, az alapítók akaratával összhangban. Mindazonáltal arra buzdítjuk titeket, hogy továbbra is tegyetek eleget ennek a kötelezettségnek. Bizonyára nem lenne méltányos megtagadni a katolikusoktól azt, ami a katolikus ügy ellenfeleinek megadatott. Közös érdek továbbá, hogy amit elődeink oly jámbor és bölcs módon megalapítottak, azt soha ne az Egyház és a katolikus hit kárára használják fel, hanem mindkettő védelmére és megvédésére, és így magának az államnak a folyamatos javára.
15. Végezetül ezek az ajánlások a szeminaristákra és papokra is vonatkoznak. Még nagyobb erőfeszítéseket kell rájuk fordítani, hogy méltók legyenek a papságra és hogy a korhoz illő erényeket nyilvánítsanak ki. Ezért a szent szemináriumok joggal követelik meg figyelmetek nagyobb részét. Irányítsátok őket a lehető legjobban, és biztosítsatok számukra mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a szeminaristák a válogatott tanárok odaadása révén a rendjük által megkövetelt erkölcsökre és erényekre, sőt, a tanítás minden szépségére és dicsőségére, mind az emberi, mind az isteni tanításban, nevelést kapjanak.

Tanácsok a papság számára

16. Papságotok számára az idők különös egytértést követelnek meg a vezetésben, törődést és szeretetet a figyelmeztetésben és buzdításban, és rendkívüli szilárdságot az egyházi fegyelem védelmében. Viszont minden papnak erős hitet kell tanúsítania püspöke iránt, el kell fogadnia utasításaikat, és támogatnia kell vállalásaikat. Szent kötelességeikben és pasztorális munkájukban mindig készségesnek és buzgónak kell lenniük, a szeretettől vezérelve. Mivel a papok példát mutatnak, az erény és az állhatatosság élő példaképei kell, hogy legyenek. Óvakodniuk kell azonban attól, hogy túlságosan belekeveredjenek a polgári vagy politikai ügyekbe, és gyakran emlékezzenek Szent Pál apostol e szakaszára: „Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését.”[iii]
17. Bizony, ahogy Nagy Szent Gergely int, nem helyes, ha a szellemi dolgok iránti aggodalmunkban lemondunk a külső dolgok előrejelzéséről. Kifejezetten, amikor a vallás védelméről vagy a közjó előmozdításáról van szó, az utóbbit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A papnak óvatosnak kell lennie, hogy ne lépje túl méltóságát és viselkedését, nehogy úgy tűnjön, hogy jobban törődik az emberi, mint az égi ügyekkel. Nagyon találóan mondja ugyanez a Nagy Gergely: „Ezért a világi foglalatosságokat néha együttérzésből el kell tűrni, soha azonban nem szabad szeretetből űzni; nehogy a szerelmes elméjét megterhelve elborítsák, és súlyuk alatt az égből a mélybe süllyesszék.”[iv] Azt is kívánjuk, hogy a tanácsoljátok lelkipásztoroknak, hogy lelkiismeretesen vigyázzanak az egyházi vagyonra, és a leggondosabban kezeljék azt. Ha bármilyen gondatlanság becsúszott, alkalmazzák a legmegfelelőbb jogorvoslatot.

Szövetségek és testvériségek

18. Határozottan hisszük továbbá, hogy ez a megfelelő idő a klérus számára, hogy a laikusok szövetségei és testvériségei újjáéledjenek, hogy régi becsületüket és dicsőségüket visszanyerjék. Bizonyára ez a munka nem kevésbé a szövetségek jólétét, mint a vallás egyetemes javát szolgálja. Más előnyökről nem is beszélve, ezek a szövetségek nemcsak azzal segíthetnek önöknek és papságuknak, hogy gondosan ápolják az emberekben a jámborságot és a keresztény életmódot, hanem azzal is, hogy erősítik az elme és a szív üdvös harmóniáját, amelyre oly lelkesen törekszünk.
19. Végül, mindenben, ami ősi vallásunk és hitünk védelmére és védelmére, a katolikus intézmények növekedésére vagy akár a papság fegyelmére vonatkozik, tartsatok rendszeres konferenciákat, hogy közös megkülönböztetésben felismerjétek azokat a kérdéseket, amelyek különösen sürgetőek és időszerűek.
20. Reméljük, hogy minden magyarországi katolikus felismeri a dolgok veszélyes fordulatát hazájában, bátorságot és erőt talál gondoskodásunkban és jóakaratunkban. Reméljük azt is, hogy a maguk részéről a leglelkiismeretesebben engedelmeskednek tanácsainknak és intéseinknek.
21. Isten legyen kegyelmesen jelen önöknek, tisztelendő testvérek, és hasonlóképpen a papságnak és a katolikus népnek, amely önökkel együtt oly fáradhatatlanul, egyhangúan dolgozik a vallás érdekében, és áldja meg boldogan kezdeményezésüket. Sőt, egy ilyen szent és igazságos ügyben nem hiányozhat uralkodótok, mármint apostolotok és királyotok kedvező segítsége sem, aki már uralkodása kezdetétől fogva bőséges bizonyítékát adta népeteknek jóindulatáról.
22. Irányítsátok velünk együtt buzgó imáitokat Istenhez, tisztelendő testvérek, hogy minden sikeresen, kívánságaink szerint haladjon. Mindenekelőtt könyörögjetek a Boldogságos Szűzanya pártfogásáért; azután kérjétek hűséges apostolotokat, Szent Istvánt is, hogy nézzen kegyesen Magyarországára, és őrizze meg szentül és sérthetetlenül a szent vallás jótéteményeit.
23. Mennyei kegyelmünk jeléül és atyai jóakaratunk tanúságául szeretettel adjuk apostoli áldásunkat rátok, tisztelendő testvérek, a papságnak és egész népeteknek.

Kiadva Rómában, a Szent Péter-templomban, 1893. szeptember 2-án, pápaságunk tizenhatodik évében.

XIII. Leó pápa

Nem hiteles magánfordítás

Forrás angol nyelven

[i] Quod multum enciklika, 1886. augusztus 22.

[ii] Arcanum enciklika, 1880. február 10.

[iii] 2Tim 2,4.

[iv] Reg. Pastor, kápt. 7, p. 2.

Létrehozva 2025. január 12.