Az olyan progresszívek, mint a Yale-i Rene Almeling, úgy döntöttek, hogy a nyelvünket meg kell változtatni, hogy jobban tükrözze a saját ideológiájukat, átalakítsa a hitünket és a cselekedeteinket

(LifeSiteNews) – Gyakran mondják nekünk, hogy „kövessük a tudományt”, de ez a szlogen elfed egy fontos részletet: Valójában azt mondják nekünk, hogy kövessük a tudósokat. Ahogyan azt e hónap elején egy rovatomban megjegyeztem, ez fontos különbségtétel, mert a tudományok szisztematikusan a progresszívek intézményes fogságába kerültek, leginkább olyan kérdésekben, mint a transzneműség és az abortusz, de más kérdésekben is. Ezért aggasztónak kell lennie, amikor azt látjuk, hogy a „konszenzust” alakító tudósok egyre inkább propagandisztikus nyelvezetet használnak.

Ennek egyik legfrissebb példája Mike Cummings nehezen hihető cikke a Yale News-ben, melynek címe: „Egy tanulmány szerint fejlődnek a metafórák az emberi megtermékenyítésről”. A tanulmány szerzője a „fejlődik” alatt természetesen azt érti, hogy a progresszívek úgy döntöttek, hogy a nyelvünket meg kell változtatni, hogy jobban tükrözze a saját ideológiájukat. „A megtermékenyítés leírására használt gyakori metaforában a spermiumok versenytársak, akik versenyeznek, hogy behatoljanak egy passzív petesejtbe” – írja Cummings. „De ahogy a kritikusok megjegyezték, ez a leírás egy ’tündérmese’, amely a férfiasságról és a nőiességről alkotott kulturális hiedelmekben gyökerezik.”

Különösen ez a bekezdés egy igazi propagandisztikus szépségű alkotás:

Rene Almeling, a Yale szociológusának új tanulmánya bizonyítékkal szolgál arra, hogy ez a metafora továbbra is széles körben használatos annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben a genderről, a [biológiai] nemről és a szexualitásról alkotott társadalmi és tudományos nézetek mélyrehatóan megváltoztak. A 47 személyből álló, változatos mintával készített interjúkon alapuló megállapításai azonban azt is feltárják, hogy egy sokkal inkább genderegyenlőségre törekvő metafora is használatban van, amely a spermiumot és a petesejtet egy egész két felének írja le.

Vegyük észre itt, hogy itt valójában nem a tudományról van szó, ahogyan azt hagyományosan értjük – hanem arról, hogy az általunk használt nyelv támogatja és bizonyos ideológiai következtetésekhez vezet. Ezt a „metaforát” – ami valójában csak leírása annak, hogyan néz ki a folyamat, nem pedig a patriarchátus furcsa retorikai hajlama – annak ellenére használják, hogy „az elmúlt évtizedekben mélyreható változás állt be a társadalmi és tudományos nézetekben a genderről, a [biológiai] nemről és a szexualitásról.” Vagyis a tudósok – nem pedig a tudomány – ma már úgy használják az olyan kifejezéseket, mint a „születéskor hozzárendelt nem” és a „transznemű gyermek”, mintha azok tudományos kifejezések lennének. 

Ha irányítod a nyelvet, akkor a vitát is te irányítod. Ha irányítod a vitát, akkor végül ténylegesen irányítod a közpolitikát is. Pontosan ez történt és történik most is.

Rene Almeling – a Yale bölcsészettudományi karának szociológiaprofesszora – valóban nyíltan beszél erről. „A metaforák, melyeket a biológiai folyamatok, például a megtermékenyítés tárgyalásakor használunk, nagyhatásúak: egyszerre tükrözik és hozzák létre a testünkről, önmagunkról és a társadalmunkról alkotott kollektív értelmezéseket” – mondta. „A biológiai metaforák tanulmányozásával megtanulhatjuk, hogyan alapozzák meg ezek gondolkodásunkat és cselekedeteinket.” Így a nyelv megváltoztatása hozzájárul a gondolkodásunk és cselekedeteink megváltoztatásához, ami Almeling tanulmányának valódi célja. Almeling szerint „a tudósok és érdekvédők egyre inkább megkérdőjelezik a heteroszexualitás feltételezését és a test férfiként vagy nőként való kategorizálását” – legalábbis azok a „tudósok és érdekvédők”, akiket Almeling kiemel.

Az „érdekvédőkre” való hivatkozás nem kerülheti el itt a figyelmünket. Az aktivisták óriási szerepet játszanak a tudományos közösség lobbizásában, hogy más nyelvezetet használjanak, és megváltoztassák a különböző kérdésekkel kapcsolatos véleményüket, elősegítve azt a „mélyreható változást az elmúlt évtizedekben”, melyre Almeling utal. Ez nem szerves változás volt – vagyis a tudósok nem „követték a tudományt”. Ők az érdekvédőket követték – és követik -, a társadalom pedig őket. Folytatják a következtetéseket és „visszatöltik” a kutatásokat, hogy a kívánt eredményeket érjék el. Ahogy Cummings fogalmazott a Yale News cikkében:

„Azonosítva a mintákat, ahogyan az emberek ezeket a metaforákat használják, betekintést nyerhetünk abba, hogy a társadalmi meggyőződések hogyan alakítják a biológiai folyamatokról alkotott képzeteinket” – mondta Almeling, akinek 2020-as „GUYnecology: The Missing Science of Men’s Reproductive Health című könyvében a férfiak reproduktív egészségével kapcsolatos ismeretek hiányát és annak következményeit vizsgálta. „Akár tudósok végeznek kutatást, akár klinikusok beszélgetnek pácienseikkel, akár újságírók írnak a reproduktív technológiákról, akár törvényhozók alkotnak politikát, akár hétköznapi emberek vezetik az életüket, az általunk használt biológiai metaforák alakítják a gondolkodásunkat, és mélyen befolyásolják a társadalmat.”

Igaza van – ezért kell szorosan figyelnünk ezeket a fejleményeket, és el kell utasítanunk azt a nyelvet, amellyel az elit tudósok, politikusok és újságírók, akik a vita keretét és ezáltal a végeredményt akarják meghatározni, amikor azt mondják, hogy ezt kell használnunk. 

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. október 24.