A jóga a hinduizmusban gyökerező okkult spiritualitás felé vezet. Legfőbb veszélye, hogy a szentháromságos Istentől elszakadva – más ezoterikus és okkult tevékenységekhez hasonlóan – olyan spirituális világra nyit kaput, ahol nincs védelem a valóságosan létező gonosz szellemi erők ellen. A kapu mögött sokak tapasztalata szerint lejtő következik. Az „eredmény” sokszor csak hónapok, évek múlva mutatkozik, és sokféle formát ölthet a szorongástól a pszichés problémákon át a démoni zaklatásokig. Hogy a veszély mennyire valós, az alábbi tanúságtétel is igazolja, amelyet írásban küldött el egy fiatal lány 2016 januárjában.

P. Borbála tanúságtétele

„A főiskola befejezése után nem tudtam aludni szinte egyáltalán. Egy pszichológus azt tanácsolta, hogy tanuljak relaxációt, erre elvégeztem egy agykontroll-tanfolyamot. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem jó. Az agykontroll után elkezdem jógázni, szintén egy pszichológus tanácsára.

Hatha jógának volt meghirdetve, ászanákkal (különböző testtartásokkal), közben zenés meditációkkal. A szeretetet hirdették. Azt tanították, hogy ugyanazt tanítja a kereszténység is, mint a jóga, és ugyanaz az istene is, csak az ún. ‘exoterikus’, templomba járó keresztények nem ismerik az igazi istent, azt csak az ‘ezoterikusok’ ismerhetik meg a jógán és a ‘titkos tanításon’ keresztül. Ekkor azt hittem, rátaláltam az igazi Istenre. (Korábban ateista voltam.)

Később ez a jóga tantra jógává vált, ami ‘a szexuális energia tudati szintre emelése’, vagyis a szabad szexet hitdette. A ‘mesterünk’ azt tanította, hogy annál jobb, minél több emberrel létesítünk szexuális kapcsolatot. Erre képtelen voltam, és a sok meditációtól olyan ‘tudattágulásom’ lett, hogy kezdtem elveszíteni a kapcsolatot a normál világgal. Úgy éreztem, hogy a tudatom beleolvad az ‘istenibe’, az ‘én-tudatom’ kezdett megszűnni, és már nem is tudtam, valójában ki is vagyok én. Ezzel együtt a szexuális vágyam a többszörösére fokozódott, de képtelen voltam kiélni, és azt hittem, nem tudom teljesíteni Isten elvárásait. Gyakorlatilag az őrület határára kerültem. 
Ekkor önszántamból bementem egy pszichoterápiás intézetbe (Tündérhegy), ahol semmi mást nem tudtak velem kezdeni, mint hogy agyongyógyszereztek, mire teljesen leállt a gondolkodásom és eltűntek az érzelmeim. Olyan lettem, mint egy zombi, csak enni tudtam, meg aludni.

Mire kiengedtek az intézetből, hozzászoktam a gyógyszerekhez, és hogy le tudjak szokni, mentem tovább az okkultizmus útján (reiki, különféle szekták kézrátételezései, krisnások, akupunktúra, homeopátia…). Ezek mellett folyamatosan süllyedtem, és démonok is elkezdtek támadni. Ekkor rájöttem, hogy ez az út nem az igazi Istenhez vezet, csak nem tudtam, Őt hol találom.

Ekkor megjelent nekem a sátán, és azt hazudta, hogy meg fog ölni, és én ez ellen semmit sem tehetek. Ezt tette öt hónapig. Amikor már biztos voltam benne, hogy meghalok, beestem egy katolikus paphoz, aki tudta, miről van szó. Adott egy áldást, és abban a pillanatban megállt a rosszabbodásom. Szentmisére kezdtem járni, megtérő imát mondtak velem, életgyónást végeztem. Nagyon sok démon hagyott el. Fél évig imádkozott értem egy exorcista (ördögűző) pap, ezalatt nagyon sok szabadulást és gyógyulást kaptam.

Ezután még 6 évig jártam egy csoportterápiás műhelybe, ahol a gyógyulásom és szabadulásom teljesen befejeződött. 5 évig voltam az okkultizmusban, 25 éves koromtól. 11 éve, hogy megtértem, 2005-ben, 30 éves koromban. Most 41 éves vagyok. Sajnos ezt kockáztatja az, aki belekeveredik az okkultizmusba, aminek ma new age (új kor, vízöntő kora), illetve ezotéria az összefoglaló neve.”

Forrás

Létrehozva 2016. május 27.