Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokoláre Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat.

Idővel aztán egyre gyakoribbak lettek a találkozások, beszélgetések, örültünk annak, hogy megoszthatjuk, elmesélhetjük az életünket egymásnak. 17 évesen már illett bevallanunk magunknak is, hogy mindketten szépen beleszerettünk a legjobb barátunkba, aminek következtében egy nagyon szép időszak kezdődött az életünkben.

Ténylegesen nagy változás nem történt, a nagy távolság miatt 3-4 hetente tudtunk találkozni, de a beszélgetésekkel eltöltött idő és a megírt levelek száma rekord közeli mennyiségű volt már akkor is. (: Ez az időszak nagyon jó alapot adott egy tisztán megélt együttjáráshoz. A rengeteg beszélgetésnek köszönhetően megismertük egymás gondolatmeneteit, hozzáállását a környezethez, feladatokhoz, a két randi között eltelt hosszú várakozás pedig segített minket abban, hogy kialakuljon bennünk egy egészséges önuralom és a másik testének, lelkének, gondolatainak tisztelete és szabadon hagyása. Mindemellett ebben az időszakban nem éltünk meg kifejezett nehézséget a tisztaság terén: amikor találkoztunk hatalmasat sétáltunk egymás városaiban, kirándultunk, meglátogattuk a másik családját.

Márti: Két év eltelte után Szegedről Budapestre költöztem. Ez a nagy változás egy szép periódust hozott a kapcsolatunkban: az addigi ritka találkozásokat fölváltották a heti többszöri randik, és örömmel töltött el, hogy ilyenkor is ajándékként tudtuk egymásra tekinteni. (: Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a közösen eltöltött minőségi idő még nagyobb biztonságot adott a kapcsolatunknak, ami miatt – azt hiszem, teljesen természetes módon (: – fokozódott bennünk az igény, hogy fizikailag is kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Nagyon jó volt, hogy ekkor már azon a szinten tartott a kapcsolatunkban a kommunikáció, hogy mertünk szólni a másiknak, mikor menjünk inkább sétálni valamerre, főzés vagy filmnézés helyett.

Bence: Sokat gondolkodtunk azon is, hogy mit jelent számunkra a tisztaság. Sok verzió jutott eszünkbe, de a következő megfogalmazást találtuk legegzaktabbnak:

A Szentírásból tudjuk, hogy a test a Lélek temploma. A Másik lelkéé is, a Szentléleké is. Ennek függvényében nem koszolhatjuk be, és/vagy rabolhatjuk ki ezt a templomot puszta önzőségből.

Hogy mi az önzőség, mivel teszünk rosszat? Azt a lelkiismeret súgja. Szerintem mindig. Ha nem hallja valaki, akkor itt az ideje kicsit odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy hallja, de rá se hederít: ennek az esetnek az elkerülésére kiválóan alkalmasak a preventív séták például.

A tanúságtétel elolvasható itt.

Létrehozva 2014. október 30.