„Egy hang azt mondta, ne féljek”

2006-ban amyotrophiás laterális szklerózis (ALS) – egy progresszív és halálos betegség – diagnózist kapott Raco, aki azonban az orvostudomány számára megmagyarázhatatlan gyógyulást tapasztalt.

Antonia Raco-t, egy 67 éves olasz nőt, akit hosszú ideje gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegség sújtott, július 25-én Lourdes-ban hivatalosan is bemutatták a sajtónak, ahol gyógyulását a Szűz Mária közbenjárásának tulajdonított 72. csodaként ismerték el az 1858-as jelenések óta.

A nagy öröm pillanatában Antonia Raco, Lourdes 72. csodája beszélt a csodájáról. Sokunk számára hihetetlen élmény volt ezt látni zarándoklatunkon, és nagyszerű emlékeztető arra, hogy mindannyian a remény zarándokai vagyunk. pic.twitter.com/Y0Ahj4zOcN — Liverpooli főegyházmegye (@lpoolcatholic), 2025. július 25.

Raco 2006-ban amyotrophiás laterális szklerózis (ALS) – egy progresszív és halálos betegség – diagnózist kapott, de az orvostudomány számára megmagyarázhatatlan gyógyulást tapasztalt meg.

Az elismerést, amit először a lourdes-i szentély jelentett be 2025.április 16-án, 16 évnyi orvosi, kánonjogi és pasztorális vizsgálat előzte meg. Raco, egy édesanya és aktív egyházközösségi tag Basilicata dél-olaszországi régióból, már több éve élt a betegséggel, amikor 2009-ben Lourdesba utazott.

„Gyerekkorom óta szerettem volna elmenni Lourdesba” – emlékszik vissza. Az álma azon a nyáron vált valóra, amikor férjével, Antonióval az Unitalsi olasz zarándokszervezet kíséretében elutazott a kegyhelyre.

Az élmény azonban nem pontosan olyan volt, ahogy elképzelte: kerekesszékben érkezett, már alig tudott lélegezni és nyelni.

A második napon a szentély önkéntesei elvitték a fürdőbe. „Együtt imádkoztunk. Ekkor hallottam egy gyönyörű fiatal női hangot, amely háromszor azt mondta: ’Ne félj!’” – mesélte a lourdes-i sajtótájékoztatón, amelyen vallási és orvosi vezetők is részt vettek.

Raco a lourdes-i kórházszolgálat fehér fátylát és egyenruháját viselte – az önkéntes ápolókét, akikhez most már ő is csatlakozik minden évben, és ugyanazzal a könyörülettel segít a betegeknek, mint ahogyan egyszer neki is segítettek.

„Abban a pillanatban sírva fakadtam, és imádkoztam azokért a szándékokért, amelyeket magammal hoztam.”

Leírta, hogy a vízbe merüléskor hirtelen éles fájdalmat érzett a lábában, mintha „elvették volna azokat tőle”. Senki sem tudott arról, mi történt vele a kórházban, és kerekesszéken tért haza.

Otthon a nappaliban, férje, Antonio mellett, újra hallotta ugyanazt a hangot, amely sürgette: „Mondd el! Szólj neki!” A hangnak engedelmeskedve odaszólt a konyhába lépő férjének. „Valami történt” – mondta.

Abban a pillanatban először állt fel segítség nélkül. Az érzelmek hatása alatt a házaspár egymás karjaiba borult, sírva, amikor rájöttek, hogy a nő meggyógyult.

Bár Raco örömtől repesett, eleinte nem tudta, hogyan beszéljen minderről. Végül a basilicatai plébánosnak (Tursi-Lagonegro egyházmegye) bizalmasan elmondta, aki sürgette őt, hogy alávesse magát egy orvosi vizsgálatnak.

Nem sokkal később Francesco Nolè, az éves zarándoklatot elkísérő érsek meglátogatta, és miután meghallgatta a történetét, így szólt hozzá: „Antonietta, az Úr belépett az otthonodba, és ajándékot adott neked – de ez nem csak neked szól. Mindannyiunknak szól.”

Az elismeréshez vezető út több mint egy évtizedes, alapos orvosi vizsgálatokkal és szakértői értékelésekkel járt. „Az ALS-re nincs gyógymód” – jegyezte meg Vincenzo Silani professzor, a vizsgálatban részt vevő vezető neurológus. Ő volt az egyik, aki megerősítette Raco diagnózisát és gyógyulásának megmagyarázhatatlan voltát. „Az ilyen betegek sorsa, hogy minden nap egy kicsit rosszabbul lesznek.”

Dr. Alessandro de Franciscis, a Lourdes-i szentély állandó orvosa emlékeztette a hallgatóságot, hogy az egyház csak akkor tekinti csodának a gyógyulást, ha az hirtelen, teljes, tartós, orvosilag megmagyarázhatatlan, és nem tulajdonítható kezelésnek vagy fokozatos gyógyulásnak.

Ezeket a kritériumokat, amelyek ma is irányadók az egyház megítélésében, először Prospero Lambertini bíboros, későbbi XIV. Benedek pápa állapította meg.

A Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottság (CMIL) vitája kezdetben nem hozott eredményt, amikor az esetet 2019-ben először előterjesztették. Azonban egy új, 2020-ban közzétett nemzetközi konszenzus az ALS diagnózisról megadta a kereteket az újraértékeléshez. 2023-ban Silani Milánóban újraértékelte Raco állapotát, és megerősítette a végleges gyógyulást.

Végül 2024 novemberében titkos szavazást tartott a Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottság 21 tagja: 17-en szavaztak a megmagyarázhatatlan, teljes és tartós gyógyulás mellett, ami megfelel a Katolikus Egyház kritériumai szerint szükséges kétharmados többségnek.

A pozitív orvosi szavazás után az ügyet Antonia Raco szülőhelyének jelenlegi püspökéhez, Vincenzo Carmine Orofinohoz utalták, aki idén április 16-án hivatalosan is elismerte a csodát.

Jean-Marc Micas, Tarbes és Lourdes püspöke, aki szavazati jog nélkül vett részt a tudományos folyamatban, dicsérte az orvosi megbeszélések szigorát és átláthatóságát. „Ami leginkább lenyűgözött” – mondta –, „az a szakértők szabadsága volt. Ők nem azért vannak ott, hogy egy ügyet védjenek, hanem hogy az igazságot keressék.”

Emlékeztette a résztvevőket arra is, hogy a csodák soha nem kényszerítenek hitre. „Még a feltámadás sem kényszerített senkit a hitre” – mondta. „A csoda egy jel – egy ajándék, melyet a hit fényében kell fogadni.”

A sajtótájékoztatót lezárva a szentély rektora, Michel Daubanes atya mély meghatottságot és hálát fejezett ki, amikor visszaemlékezett arra a megtiszteltetésre, hogy április 17-én nagycsütörtökön, a Tursi-Lagonegro-i székesegyházban néhány perccel a kihirdetés előtt, a 18 órakor kezdődő rózsafüzér imádság során bejelenthette a csodát. „

Gyakran mondjuk: „Ha csodát látnék, hinni fogok.” De az igazság az, hogy ha hiszek, csodákat láthatok” – elmélkedett. „Ez a gyógyulás nem csak egy történet a múltból. Ez egy élő tanúság, amely továbbra is hoz gyümölcsöt.”

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. július 29.