Plébániánkon 2021 szeptember végén Szentlélek Szeminárium indult több, mint 80 fő részvételével. Az intenzív lelkigyakorlat Mohos Gábor püspök atya szentmiséjével kezdődött, majd a küldetési szentmisével ért véget december 9-én. Az alábbiakban néhány résztvevő tanúságtételét olvashatjuk.

GYUSZI: Nyár végén kaptunk személyes meghívást Riszterer Zsuzsitól és Tamástól az ősszel a Szent Gellért Plébánián induló Szentlélek Szemináriumra. Noha évtizedek óta gyakorló keresztény életet élünk és számos mozgalomról, lelkigyakorlatról volt tudomásunk, erről még keveset hallottunk. Riszterer Tamás és Zsuzsi volt a két odaadó, gondos és mindenkire odafigyelő szervezője ennek az eseménynek. Tőlük tudtuk meg, hogy ez a Karizmatikus Megújulásnak az útja, egy intenzív és nagyon mély lelki tartalmú, több mint két hónapon át tartó rendezvény.

A heti egy találkozó mellett mindennapi elfoglaltságot is jelent, előre meghatározott program szerint.   Az egész szemináriumnak P. Ernst Sievers: Élet a Lélekben című lelkigyakorlatos munkafüzete volt a vezérfonala. Magyarországon Katona István atya szorgalmazta szemináriumok szervezését és közreműködött a munkafüzet lefordításában is. Azt gyorsan megértettük, hogy igen komolyan kell venni az elhatározást, hogy elkezdjük-e vagy sem. Én hosszas gondolkodás után mondtam rá igent. Zsuzsinak könnyebben ment. Igyekeztünk nyitott szívvel részt venni elvárások nélkül. A heti alkalmak csütörtökönként este kezdődtek a plébánia templomterében. Örömteli volt, hogy több mint 80 fő jelentkezett a szemináriumra résztvevőként.

A szervezőkkel és segítőkkel együtt így közel száz fő közös munkálkodása kezdődött el. Minden alkalom egy lelkesítő, félórás, meghitt dicsőítéssel indult, Tamás fáradhatatlan vezetésével. Ezután tanításokat hallgattunk, amelyek központi témája a Szentlélek mélyebb megismerése, működésének megértése volt, az előadók személyes életéből vett példákkal is alátámasztva. Ezt követően tíz kiscsoportban folytattuk az együttlétet. Ezek külön férfi és női csoportok voltak, így a házaspárok tagjai is külön csoportokba kerültek.

ZSUZSI: Az Élet a Lélekben című munkafüzet egy nagyon átgondolt, egymásra épülő és jól átlátható, befogadható mű. Elvezet a kis kommentárok és a Szentírási részletek gondos összeszövésével Isten mélyebb megismerésére, megtapasztalására, egy nagyon letisztult, igaz istenképhez. A résztvevők hétről hétre, napról napra ebből készültek fel.  Számomra csodálatosan letisztázta és sorrendbe rakta a bennem élő képeket, gondolatokat, Szentírási részleteket.

Az Ige által ismerhettem meg valóságában, hogy hogyan szól hozzánk a mennyei Atya, hogyan hív meg, akár ide a szemináriumra is, hogy hogyan ismer és gyengéden szeret. Nevemen szólít és terve van velem.

Bennünk él és az Ő szeretett Fia képmására akar formálni. Hogyan gyógyít, kiűzi a félelmeinket, és elmondja, hogyan szeressük őt és hogyan legyünk a tanítványai. Saját tapasztalatom volt egy lelki sebemből való gyógyulásom is. Amikor ezzel kapcsolatos témáról volt szó, meglepett örömmel vettem észre, már nem fáj, ez a lelki sebem meggyógyult, Jézus által. Már csak egy heg, amit el is felejtettem… Csodás élmény volt.

Átélhettük azt, hogy a Szentlélek új és mélyebb módon tud eltölteni minket. Erőt ad és megvilágosít minket a Szentírás értőbb olvasására. És ezt én is megtapasztalom, ha a Szentírást olvasom. Máshogyan tudom már érteni, egyes sorok mintha kiemelkednének, végre értem, hogyan tud ez rám vonatkozni, az összefüggéseit és a benne rejlő, hozzám szóló üzeneteket, melyekkel vezet, segít Isten az életemben. A Szentlélek kiáradásáért végzett alkalom csodálatos volt. Nyolc imapár imádkozott értünk órákon át. A templom megtelt a halk ima és a dicsőítés lelket emelő, finom hangjaival. A Szent Gellért templom telis-tele volt Szeretettel.

GYUSZI: Számomra az egész szemináriumot meghatározta annak komolysága. Az egész esemény minden egyes részét jellemezte az, hogy nem szórakoztatni, csak lekötni akarta a résztvevőket, hanem minden szervező és segítő komolyan vette.  Az én csoportomat Kelemen Imre atya vezette, aki szintén felhívta a figyelmünket arra, hogy vegyük komolyan a szeminárium minden részletét. Neki, mint csoportvezetőnek feladata volt a beszélgetés, megosztás irányítása is. Nem azért gyűltünk ugyanis össze, hogy egymást oktassuk, hanem sokkal inkább a személyes életünkben megélt, a témához kapcsolódó élményeinkről beszéljünk.

Ezek lehet, hogy szigorúan hangzanak, de a csoportban mégis végig jó hangulat, felszabadult öröm volt a jellemző. Nem ismertük egymást előtte, mégis többen jelezték, köztük én is, hogy olyan dolgokat is megosztottak a többiekkel, amiket korábban nem gondoltak volna, hogy elmondanak. Ez a bizalom kialakulásának egyértelmű jele volt. Kíváncsian várom a folytatást: vajon milyen ajándékokat fogok kapni a kiáradt Lélek által?

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. július 4.