Évekbe telt, hogy legyen bátorságom megírni ezt a levelet. De ma, a hónap első szombatján, mely Mária napja, gyóntam és áldoztam.
Figyelmeztetni akarom az olvasókat, milyen veszélyekkel jár a heavy metal zene, különösen a black metal és a sátánista rock.

Olyan csoportokra gondolok itt, mint a Celtic Frost, Slayer, Venom, Possessed és Merciful Fate. Véleményem szerint a legpusztítóbb zene ezek között a King Diamond, akik többször koncerteztek már Lengyelországban is.

Ilyen zenét 18 éves koromban kezdtem hallgatni. A Merciful Fate együttes különösen lenyűgözött. Diamond, aki azóta elhagyta a csoportot, hogy önálló előadó legyen, ő volt a banda énekese. Ebben a zenében minden perverz. A nevük (magyarul “irgalmas sors”) ( dalszövegek sátáni üzeneteket tartalmaznak) különben groteszk irónia. Isten megáldotta Diamond-ot egy hihetetlen hanggal, és ez volt az, ami vonzott hozzá engem és sok más rajongót is. A két első lemezük (Melissa, és Don’t Break My Heart) tipikus tisztelgés volt a gonosz előtt, az ő háborújának kifejezése a keresztény hittel. Figyelmeztetem az olvasókat, hogy ne hallgassák ezeket a dalokat, vagy amelyeket később Diamond adott ki, mint a Fatal Portrait és Abigail.

Diamond hangja és zenéje elvarázsolt engem. Még fordításokat is szereztem az ő dalszövegeihez lengyelül. Teljesen elmerültem ezek olvasásában, sőt felolvastam ezeket az öcsémnek és anyának is. Mindaddig nagyon vallásos voltam. Fiúként ministráltam és buzgón imádkoztam Máriához. Sajnos a képét a szobámban lecseréltem olyan plakátokkal, melyeken trash-black metal bandák láthatók.

Karácsony napján reggel, 18 éves voltam akkor, átmentem egy barátomhoz, hogy meghallgassuk együtt az első az Merciful Fate lemezt. Éreztem, hogy amit csinálok, azt rosszul teszem, elvégre karácsony volt, de mégis megtettem. Aznap este, amikor aludni mentem, egy hangot hallottam belülről a fejemben: “Benned vagyok … Benned vagyok.” Úgy éreztem, ez a gonosz hangja. Féltem és tanácstalan voltam, hogy mit tegyek. Olyan volt, mint egy horror filmben. Féltem elmondani anyámnak. Rémületben és kétségbeesetten egyedül voltam a szenvedésben. Emlékszem, hogy bekapcsoltam a TV-t, hogy megnyugtassam magam. El kezdtem nézni az éjféli misét, melyet II. János Pál tartott a Vatikánban. Ez 1988. december 24-én történt.

Ezt követően kezdődtek az ehhez hasonló rémisztő tapasztalatok. Egyszer még az iskolában óra alatt volt egy, ki kellett mennem ekkor az épületből. Miután elvégeztem a középiskolát, a Varsói Egyetemre jelentkeztem lengyel irodalom szakra, és kezdtem tanulmányozni a színházat is.
Közben anyám elvitt egy lélekgyógyászhoz, aki nem messze működött ott, ahol laktunk. Kézrátétellel gyógyított. Ezt követően többször voltam nála. Egy napon meghívott, hogy látogasson el otthonába, ahol a gyülekezete működött. Mondtam neki, hogy most színház szakos vagyok. Azt mondta, hogy ez csodálatos, hiszen az ő keresztény csoportjának 20 tagja is játszik színdarabokat.

Miután néhányszor meglátogattam a házát, amely Lublin közelében volt, úgy döntöttem, hogy ott maradok. Egy év után megszakítottam tanulmányaimat, és elhagytam a családomat – anyámat, apámat és a testvéreimet. 1991-et írtunk, és 20 éves voltam. Azokban az időkben Lengyelországban még a vallási szekták nem voltak ismertek. Nem voltam tisztában azzal, mibe kerültem. Ott találkoztam a jövendőbeli feleségemmel, aki szintén imádta King Diamond-ot.

Meg vagyok győződve arról, hogy csak az én csodálatos nagymamám Irgalmas Jézushoz szóló imái miatt derült ki számomra, hogy egy szektába kerültem. Neki köszönhetem, hogy az én két gyermekem biztonságban és egészségesen él ma. Ők megkeresztelkedtek és elsőáldozók is voltak már. Sajnos, a házasságom nem élte túl ezt az időszakot, bár nem volt egyházi esküvőnk.

Egy sor ördögűzés, a szentlelkes megújulás tagjai által felajánlott közbenjáró imák, gyakori rózsafüzér imádkozás, konzultációk papokkal és pszichoterapeutákkal, ez mind-mind fokozatosan segített visszakerülni a társadalomba. Most próbálok gyónni havonta egyszer, Jézussal gyakran találkozni a szentáldozás során és imádkozni az isteni irgalmasság rózsafüzérét minden nap délután 3 órakor.

Közben a feleségem alkohol- és kábítószerfüggővé vált. Sok hosszú évbe telt, amíg megszabadult e szenvedélybetegségektől és meggyőztem őt, hogy kérjen kezelést ezekre. Amikor az alkoholizmus rabja volt, a gyerekekkel együtt imádkoztunk Szent Fausztinához, hogy megszabadítsa őt a szenvedélybetegségektől és visszatérjen a normális kerékvágásba. Már két éve teljesen józan.

Ha belegondolok és próbálom megérteni, miért vesztegettem el a legszebb éveimet az életemből, miért jöttem megtapasztalni ezt a poklot, eszembe jut, amint tinédzserként fokozatosan eltávolodtam az Egyháztól és a szentségektől. Hogy levettem a falról a Czestochowai Miasszonyunk képet, mert nem illett a bálványaimhoz – a hosszú hajú metal hősökhöz. Most már tudom, hogy King Diamond és Merciful Fate zenéjének hallgatása, a sátáni üzenetek olvasása által átléptem egy láthatatlan vonalat, ami elválasztja a jót a rossztól, és megnyitottam magam a gonosznak, amely azután hozzám csatolta magát.

Ha valaki megpróbál rábeszélni arra, hogy gonosz zenét hallgass, legyen az sátáni, black metal, King Diamond vagy techno, könyörgöm, ne hallgass rá. Ne is vedd még a kezedbe sem! A zenében van valami, amit ha meghallgatsz puszta kíváncsiságból, akkor azonnal beleránt ebbe, és nagy akaraterőre lesz szükséged, hogy ne merülj bele újra.

Ha ez a tanúságtétel megakadályozza, hogy akár egyetlen ember is megtapasztalja azt, amit nekem kellett elviselnem, akkor érdemes volt megírni. Isten legyen veletek!

Forrás: Love One Another Magazine

Létrehozva 2022. augusztus 12.