Én akkor tértem meg, amikor leesett nekem, hogy mindaz, ami a Bibliában le van írva ma is élő, jelenvaló valóság. Ez több, mint 13 éve volt. Akkor mellbevágott ennek a tényszerűsége.

Azután telt-múlt az idő és bár hittem, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.(Zsid.13.8)és ma is megtörténhetnek azok a csodák, amik a Bibliában le  vannak írva, sőt,
meg is történnek, azért azt valahogy sosem vártam, hogy velünk, bennünk, általunk is történjenek. Később aztán egyre inkább nem hagyott nyugodni a kérdés: ha Jézus valóban él, ha valóban elnyertem a Szentlelket a bérmálásban, ha Jézus megígérte, hogy:  Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek (Jn 14.12) illetve: Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”(Mk 16.18) akkor miért nem látom mindezt. Az ugyanis nincs leírva, hogy mindez csak az első pár századra
vonatkozik, sőt, a Biblia szerint az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.(Ap Csel 2.39.)

Éppen ezért, amikor olvastam egy cikket a neten Damian Stayne-ről és közösségéről, akik egy angliai katolikus közösség tagjai, és akiknek ugyanez volt a problémájuk és erre megoldást találtak, gondolhatjátok, hogy nagy lelkesedéssel mentem el arra a 3 napos lelkigyakorlatra, amelyre meghívta őket az Emmausz közösség, élén Katona István atyával.
És most leírom, mit tapasztaltam ott. Talán az volt a lényege, hogy a szívünkig érjen le az, amit az eszünkkel fogtunk csak fel eddig: Jézus valóban él! Az Isten ereje által végbevitt  csodás gyógyulások, szabadítások  NEM opcionális elemei  Jézus  egykori működésének, vagy az Egyház szolgálatának, hanem Isten országa meghirdetésének ELENGEDHETETLEN elemei.

Sem Jézus sem a Szentlélek nem más ma, mint 2000 éve. A mi hitünk mértékén múlik, hogy milyen erővel és hatalommal tudjuk képviselni Istent a környezetünkben. Az elengedhetetlenség nem arra vonatkozik, hogy konkrétan mindig mindenki azonnal meggyógyul, megszabadul…Hanem arra, hogy Isten országának hiteles hirdetését mindenképp jelek és csodák kell, hogy kísérjék. Ebben benne van az is, hogy valaki csak az örökkévalóságban gyógyul meg teljesen. De hányan nem gyógyulnak meg az én hitetlenségem miatt, akiket Isten szeretne itt és most meggyógyítani?

A lelkigyakorlaton (talán nem csak nekem) tisztázódott a szívem mélyén, hogy nincsen ellentmondás Isten gyöngéd szeretete és erővel történő megnyilvánulása között, nincsen  ellentmondás aközött, hogy “nem szabad vakmerően törekedni a rendkívüli adományokra” és, hogy az Úr az Ő végtelen jóságában sokkal többet akar adni MINDENKINEK, aki valóban hajlandó Őt az életét teljesen nekiszentelve szolgálni*, nincsen ellentmondás abban sem, hogy semmi érdemem nincs és igen gyarló ember vagyok, az Isten azonban mégis nagy dolgokra szeretne használni.

Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”(Mk 16.18)
Ez, a szövegösszefüggésből is kiderül, minden HÍVŐ-nek szól (nem csak az apostoloknak (-> püspököknek) vagy a 72-nek (->papság), mint a korábbi hasonló tartalmú részekre könnyen rá lehet mondani).
Isten valóban szuverén. Áldott legyen az Ő kifürkészhetetlen útjaiért, áldott legyen az ő karizmáiért (kicsinyekért és nagyokért egyaránt), amelyek használatakor minden egyes alkalommal megtapasztalhatjuk a Szentlélektől való teljes függést, hogy semmit nem tudunk a magunk erejéből megtenni!

De ne feledkezzünk meg Isten igazmondásáról, hűségéről, ígéreteiről sem. A mustármagnyi hit hegyeket mozgat! Sokszor a mi rejtett hitetlenségünk az oka annak, hogy Isten nem tud bennünk, a körünkben, általunk úgy megnyilvánulni, hogy megtérések, gyógyulások, szabadulások történjenek, hogy az emberek már a közelségünkben térdre essenek, mert Isten szentségét érzik belőlünk áradni. Tehát sokszor nem az a helyzet, hogy Isten nem akar valamit megtenni általunk, hanem mi hitetlenségünkkel megkötjük a kezét. Szabad akaratunkat tiszteletben tartva nem erőltet semmit, de amit ránk bízott, azt más nem tudja elvégezni.

Létrehozva 2011. május 19.