Az „Élet a Lélekben” szeminárium résztvevőjeként megtérő életgyónást végeztem 2012. március 4-én.

Mi az az életgyónás? “Felismerni és megbánni a bűn ördögi valóságát, amely el akar szakítani Istentől és az örök boldogságtól. Isten a bűnbánat szentsége által szívátültetést akar elvégezni rajtunk. Csak oda kell állnom elé és feltárnom a kőből való szívemet“- olvasható a lelkigyakorlatos munkafüzetben. (P. Ernst Sievers, W.V. )

Életem minden eddigi gengszterségét és gyarlóságát igyekeztem letenni az Úristen elé. Mivel rendszeres gyónó vagyok, ezért az elmondottaknak már korábban hangot adtam a gyóntatófülkében.

Többek között egy közel húsz éve történt gazemberségemnek is hangot adtam. Egy falusi boltos árut vásárolt tőlem. Napokkal később –ösztönzésemre- az üzlettársam megjelent a boltjában és megörült az általam korábban lerakott termékeknek, mondván ezt keresi már régóta. Mivel a polcon csak pár darab termék volt, ezért az üzlettársam nagy mennyiséget rendelt. Természetesen a boltos rögtön nálam jelentkezett, mint beszállítónál. Leszállítottam a rendelést, aminek kézpénzes vásárlás volt a feltétele. Az üzlettársam természetesen sosem jelentkezett a megrendelt cuccosért. A boltos rögtön átlátta a megvezetést. Kérte, hogy vegyem vissza az árut. Fél áron visszavettem, így a boltosnak komoly ráfizetést kellett elkönyvelnie. A fiatal boltos házaspárnak akkor ez biztosan komoly érvágást jelentett.

Miért tettem? Mert a pénz, a mammon fontosabb volt, mint a tisztességem. A pénzéhség elvette az eszemet. Akkor azzal vigasztaltam magam, hogy ez tanulópénz volt a számára, így a későbbiekben ilyen esetben előleget kér az áru rendelőjétől.  18-20 éve, minden esetben, amikor abban a faluban járok eszembe jut az akkori patkány viselkedésem. Már csak arra emlékeztem, hogy a boltosnak K. volt a vezetékneve.
Életgyónás után elhatároztam, hogy elmegyek a faluba és -ennyi év után- kártalanítom a becsapott embert. Igyekszem az általam okozott sebet begyógyítani. A faluhoz közeledve egyre jobban összeszorult a gyomrom. Gondoltam az Úristen méltányolja az elhatározásomat és megkímél a kellemetlenségtől azzal, hogy az ajtót egy olyan ember nyitja majd ki, aki közli, hogy itt semmilyen K. nem lakik, mert ők az új tulajdonosok.

A K. család Amerikába ment. Eljátszottam a gondolattal, hogy az imádságomban majd elmondom az Úrnak, hogy én mindent megtettem, de azt nem kívánhatod Uram, hogy a tengeren túlra menjek nyomozni. Elgondoltam azt is, hogy mi van akkor, ha bekopogok, majd egy idegbeteg részeg ember nyit ajtót, akit az életben sok megpróbáltatás ért, aminek egyik szereplője én voltam. Amikor meglát, felkapja a kisfejszét és kettéhasítja a fejemet. Ugyan megérdemlem, de a határidő naplomban nem ez szerepel erre a napra. Lehet, hogy az idegösszeomlás szélén nyitom rá az ajtót és végem van, mint a botnak. Talán mégsem kellene megkeresnem. Uram, ez nem jó ötlet. Amíg ezerrel járt az agyam közben megérkeztem.

Leparkoltam a ház előtt. A kapuhoz lépve lemerevedtem, mert a kapucsengőn lévő névtáblán a következő név szerepelt: K. Gy. Köszönöm Uram, hogy Amerikában van. Most már mindegy, lesz ami lesz. A csengő megnyomására nem jelentkezett senki. Mivel két autó is állt az udvarba, ezért adtam még egy esélyt és bekopogtam.

Egy jó kondícióban lévő, ősz hajú férfi nyitott ajtót. Erőt kellett venni magamon, hogy megismerjem. K. úr viszont láthatóan nem ismert meg engem. Hát igen, az elmúlt közel húsz év egyikünk életében sem tűnt el nyomtalanul. Gondoltam, ha nem ismert meg, akkor fátylat boríthatunk az egészre.

Kitaláltam, hogy Kovácsékat keresem, akik ebben az utcában laknak, de nem tudom hol, ezért a segítségét kérem. Nem, ezt nem tehetem, hiszen azért jöttem, hogy pontot tegyek egy régi patkányságom végére.

Bemutatkoztam. A nevem semmit sem mondott neki, majd betessékelt a házba, mert odakint hideg volt ő pedig papucsban volt zokni nélkül. Beléptem a házába és a fűtés miatt becsuktam magam mögött az ajtót. Na Norbi, most rendesen ott vagy az oroszlán barlangjában. Nincs mit tenni! Ha akkor moslék voltam, akkor most legyen elég vér a pucámban és tartsam a hátam. Azzal kezdtem, hogy nem könnyű megállni Ön előtt és a szemébe nézni. Emlékeztettem a sok évvel ezelőtti esetre. Nem kellett túlzottan belemerülni, mert a második mondat után ő is képben volt. Az orvosok szerint 5-6 év után az emberben nincs egyetlen alkatrész, egyetlen sejt sem, ami ne újult volna meg, vagyis ez az ember legalább háromszor lecserélődött. Az emlékeket, pláne a negatív élményeket viszont elraktározta az agya.

Elmondtam, hogy az akkori eset nagyon bánt. Olyan embernek törtem borsot az orra alá, aki nem szolgált rá. Soha egy szalmaszálat nem tett nekem keresztbe. Most mégis eljöttem, hogy megálljak előtte, ha akarja, nyugodtan rúgjon belém, vagy húzzon be, vagy köpjön le. Megérdemlem. Hatalmas döbbenet ült a szemében és látszott rajta, hogy nem kap szikrát. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhet. Többször hangot adott annak, hogy ez nem lehet igaz, ezt csak álmodja. Majd látogatásom miértje foglalkoztatta.

Elmondtam, hogy előző nap életgyónást végeztem. Ezzel láthatóan nem tudott mit kezdeni. Majd folytattam, hogy azt érzem, hogy mindazt a gyarlóságot és bűnt, amit helyre tudok hozni földi életemben azt meg kell tennem, mert a bűnbánatot ezzel lehet igazán nyomatékosítani. Sokszor hangoztatom a Krisztusi intelmet, miszerint: azt tedd a másik emberrel, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek.

Ez jól hangzik, de az én számból nem hiteles, mert közel két évtizede ilyen bűnös előélettel osztom az észt. Sokszor beszélek arról is, hogy minden gombát egyszer meg lehet enni, a jót, azt többször is. Annakidején K. úrral gyilkos galócát etettem meg. Az elnézését kértem, elmondtam, hogy nagyon szégyellem magam a történtek miatt, és ha megmondja, hogy mekkora összeggel tudom kártalanítani, beleértve a fájdalomdíjat is, -amit nyilván pénzben nem lehet kifejezni-, akkor eleget fogok tenni a követelésének.

Ezeket a mondatokat hallva beleborzongott, majd említette, hogy végig fut rajta a hideg és érzi, hogy minden testrészén feláll a szőr. Folytatta: Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs! Ezt mindenkinek elmondom, de szerintem nem fogják elhinni. Ezután átváltott tegező hangvételre. Feltette magának a költői kérdést, hogy ilyen életgyónásra lehetséges, hogy neki is szüksége volna? Megnyugtattam, hogy ezt mindenkinek meg kellene tennie, hogy új emberré váljon, Krisztusi emberré. Beszéltem arról, hogy ezzel a gaztettemmel nemcsak benne, hanem önmagamban is hatalmas sérülést okoztam. Sok megkötözöttségnek ilyen bűnök a rákfenéi, ami akadályoz az Istenhez való közeledéshez.

Gy. elmondta, hogy akkor nagyon fájt neki, de most minden a helyére került. Semmilyen harag nincs a szívében, ellenkezőleg nagyon jó érzéssel tölti el az őszinteségem, majd fontosnak érezte, hogy megszorítsa a kezem. A munkám felől kezdett érdeklődni. Mivel tisztítószereket forgalmazok, így a lelkem nyugalma érdekében több hónapra való vegyiárut adtam neki. Elkérte az elérhetőségemet, amit egy névjegykártya formájában adtam át, majd invitált, hogy megkínál egy kávéval.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy megtaláltam a sértettet és sikerült egy közel két évtizedes megkötözöttségemtől megszabadulni.

Dicsőség Istennek!!!

Létrehozva 2023. október 7.