Amikor gyermek voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, általában azt mondtad, hogy: „Haza”.

Amikor felnőtt fiatal voltál és azt kérdezték tőled: „Hova mész?”, a kérdést már mélyebb valóságokra értetted, ezért már nem tudtál rá olyan egyértelműen válaszolni. Abban a korban voltál, amikor épp felfedezted a nagyvilágot. Barátokat kerestél, új embereket ismertél meg, egy hivatás vagy foglalkozás után jártál, és az első szerelemmel találkoztál.

Amikor idős leszel és majd azt kérdezik tőled: „Hova mész?”, ismét azt fogod majd válaszolni: „Haza”, de ezúttal nem a földi, hanem az égi hazára gondolsz majd, amely Istennél van. Ahova az előtted járók már megérkeztek.

A gyermekkori „haza” és az öregkori „haza” között egy váltakozó, élmény dús, néha örömteli, máskor fájdalmas világ feszül, amely tele van kereséssel és megtalálással, szenvedéssel és örömmel, sötétséggel és világossággal.

Tudnod kell, hogy célba érni szegényen és gazdagon is lehet.

Szegényen érsz majd célba, ha mindent meg akartál nyerni, csak épp a lelkeddel nem foglalkoztál eleget.

Szegényen érsz majd célba, ha mindig a kényelmet kerested, nehogy a megszokottat és a megnyertet elveszítsd.

Szegényen érsz majd célba, ha mindig csak magaddal törődtél, és másnak nem vagy alig nyújtottál örömet.

Szegényen érsz majd célba, ha kezeid tiszták lesznek ugyan, de üresek!

Gazdagon érsz majd célba, ha volt bátorságod szembeszállni az élet nehézségeivel és nem adtad fel soha. 

Gazdagon érsz majd célba, ha talentumaidat használtad és másoknak is juttattál belőlük.

Gazdagon érsz majd célba, ha a szeretet magvait gazdagon szórtad körülötted, még akkor is, ha sok szem az útszélre esett. Életed termése mindezek ellenére bőséges lesz.

Gazdagon érsz majd célba, ha kezeid – bár néha nem voltak a legtisztábbak, de – tele lesznek!

Fáradtan ugyan, de boldogan fogsz majd „haza” érkezni.

Ma ezt kívánom magamnak – és neked is!

Imre atya

Szilveszter atya blogjáról

Létrehozva 2018. november 6.