Nem figyelünk oda, de szomorú tény, hogy a bukott ember egyik gyarlósága, melyből bűnök fakadnak, a hírszomjúság, a pletyka-vágy. Ez a kísértés szinte teljes győzelemre jutott napjainkban az internetes életmóddal. Pedig valójában a bukott ember szívének mélye egyetlen híradásra vár szüntelen: ez a húsvéti híradás. Ez a fontos hírünk, s ez elég nekünk!

Zúgnak – konganak a harangok a húsvéti vigílián, a körmenet alatt hirdetik: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Nincs itt feltámadt!”

A harangszóról azt tudták a régiek: „Elűzi a gonoszt”… Tehát elűzi a félelmet is. Mert félelmünk összefügg a kísértővel: Aki a hitetlenség kísértésében van, az fél. Aki a győzelmesen szeretető Istenben igazán hisz, már nem fél.

Mi is történik, amikor félünk? Tehetetlennek érezzük magunkat. Miért? Mert a rosszat, a fenyegetőt, a fájdalmasat, a reánk veszélyeset nagyobbnak látjuk magunknál, saját lehetőségeinknél, saját hatalmunknál, mert önmagunkkal hasonlítjuk össze – és akkor megijedünk, rettegünk tőle, s attól, ami ebben az egyenlőtlen helyzetben reánk várhat. Tanuljunk Dávidtól, a pásztorfiútól, aki a kiállt párviadalra a filiszteus Góliáttal szemben. Góliáttól féltek a zsidók, a zsidó harcosok mind, félt a királyuk, Saul, mert a hatalmas ijesztgetőt magukkal hasonlították össze. Dávid pedig Góliátot nem a maga kicsiségével és fegyvertelenségével, kiképzetlenségével hasonlította össze, hanem Istennel: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma a kezembe ad…Mert az Úr dönti el a csatát…” (1 Sám 17, 45 – 47) Így szerepel az, aki hisz Istenben, aki kapcsolatban áll Vele, s mindent reá bíz. „Ki olyan, mint Isten?” = héberül: „Mikhaél?!” Innen Szent Mihály arkangyal neve, aki Isten „csatasorait” alkotja érdekünkben.

A kereszténységünk, úgyis mondhatjuk, hogy az az emberi csúcskultúra, ami most nagy veszélyeknek van kitéve, ebből az örömhíradásból született: „Ne féljetek! Mert Akit az emberiség keresett, Aki felé évezredek tapogatóztak, Akit ti homályosan már felismertetek („…kell, hogy legyen legyőzője minden gonoszságnak, létezik Valaki, Aki nagyobb, mint minden emberi nyomorúság!…”), meghalt a kereszten, de most feltámadott a halálból! Halálával és feltámadásával legyőzte azt, amit mindenki nagyobbnak ismer el önmagánál, akármilyen uralkodó, diktátor, bajnok, gazdag és ünnepelt sztár volt valahol valaha: a halált. És a húsvéti angyal azt kiáltja felénk: Ne féljetek attól sem, amitől a legjobban féltetek eddig, a haláltól sem, mert az „élet legyőzte a halált – halál, hol a te fullánkod? hol a te félelmed?”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 29.