A katolikus Egyház ma súlyos problémákkal küzd (botrányok, létszámcsökkenés stb.). Jézus mindezek ellenére arra hív minket, mai tanítványait: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!

Jézus – aki sokkal jobban érti a mai világ és az egyház problémáit, mint mi valaha is fogjuk – élete példájával tanította meg nekünk azokat a stratégiákat, amelyekkel teljesíteni tudjuk ezt a parancsot. Ez a megújulás alapja.

Képzeljük magunkat a következő két helyzetbe:

1. Ha egy nemhívő elhatározná, hogy nyitott szívvel egy évig vizsgálja a katolikus tanítást, konkrétan hogyan segítenéd?

2. Ha valaki szentségimádás során mélyen találkozott Jézussal, megtért, és szeretne növekedni a keresztény érettség, az imádság és a misszió útján, konkrétan hogyan segítenéd?

Kapcsolatot építenél-e vele? Imádkozni kezdenél érte, meghallgatnád, megpróbálnád felmérni, hogy hol tart lelkileg, hogy személyre szabottan segíthesd?

A mai egyházban ezeket az embereket többnyire valamilyen programra – katekumenátusba vagy lelkigyakorlatra – küldenék, vagy azt javasolnák, hogy nézzen meg bizonyos videókat, csatlakozzon a plébánián valamilyen szolgálathoz vagy közösséghez.

Ezek egyesek számára megfelelőek lehetnek, de nem mindenkinek, és ez a lényeg. Jézus nem programokat kínált meghatározott órákban. Nem csak hetente egyszer találkozott valakivel a zsinagógában, hogy a Tórát értelmezze. Sokkal többet tett, és ebben is az ő példáját kell követnünk.

Íme néhány javaslat. Bepillantás Jézus megváltó stratégiájába, hat pontban:

1. Jézus azért jött, hogy megoldja az emberiség nagy problémáját: hogy a bűn következtében elszakadt Istentől, ezért a magunk erejéből nem juthatunk a mennybe, nem válthatjuk meg magunkat. Jézus ezt akarta megoldani – mindannyiunk számára, minden időkre.

Milyen hatalmas probléma! Azt gondolnánk, hogy kidolgoz egy átfogó, jól felépített módszert, hogy minél hamarabb minél több emberhez eljusson az üzenete.

Bejárhatta volna az egész Római Birodalmat, hogy nagy tömegekhez beszéljen (mint egy mai katolikus szónok). Nem így tett. Beszélt ugyan tömegekhez, de soha nem kereste őket.

Vagy leveleket írt volna, hogy felolvassák mindazoknak, akiket nem tudott elérni? Nem. Nincs bizonyítékunk arra, hogy bármit is papírra vetett volna.

Mit tett? Komolyan foglalkozott néhány emberrel, és megtanította őket, hogy ugyanezt tegyék másokkal – hogy aztán majd ők is ugyanezt tegyék, amíg az üzenet el nem éri az egész világot. Ez volt a terve. Lelki sokszorosítás.

Ám azt is tudta, hogyan kell felmérni, hogy kinek mire van szüksége, és hogyan kell megfelelően reagálni.

2. Jézus az egyes embert fontosabbnak tartotta a tömegeknél. Nagy tömegeket tanított, de nem így akarta elérni az embereket. Ha igazán mélyre akart menni valakivel, akkor négyszemközt vagy kis csoportban beszélt vele. Ezt látjuk a szamariai asszony, Zakeus, Márta, Mária, Lázár, Péter, Jakab, János és mások esetében.

Jézus többre értékelte az egyes embert, mint a tömeget. Tudta ugyanis, hogy a formálódás leghatékonyabb módja az, ha az ember apostolnövendékké válik.

Szükség van tanításra, tanulásra, prédikálásra, közös istentiszteletre. De ha valóban átalakító tényező akarsz lenni valaki életében, akkor sok időt, erőfeszítést, szeretetet és imádságot kell rászánnod. Kísérned kell, nem csak előtte járnod. Apostolnövendékeket nevelni, mellettük járva és élve. Ezt a képzési modellt adta nekünk Jézus – csakhogy nem gyakoroljuk eléggé.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2024. október 22.