1. Bevezetés

Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.

2. A liturgia zenéje

XVI. Benedek pápa feltette a kérdést: mi valójában a zene? Honnan származik és mi felé tart? A kérdésre válaszolva a zene származásának három helyét jelölte meg: szeretet, halál és Isten. A liturgia zenéje fokozatosan és szervesen fejlődött ki, ennek csúcsa az egyház gregorián zenekincse. Ezért jelenti ki a Sacrosanctum Consilium 116. pontja, hogy: „ Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia saját énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben – azonos feltételek mellett – ennek kell elfoglalnia az első helyet. (…)”

A liturgikus konstitúció (SC) 112. pontja közli a „szent zene” feltételeit: „Ezért a szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat. Az Egyház ezért jóváhagyja az igazi művészet minden megnyilatkozását, ha megvannak bennük a kívánt föltételek és helyt ad nekik az istentiszteleten.”

3. A szent és világi zene

Minden kornak megvolt a maga világi zenéje, de sokáig fel sem merült az, hogy a világi zenének teret engedjenek a liturgiában. A liturgiát ugyanis szent megkülönböztetés illeti: nem házban, hanem templomban történik (szakrális tér), az áldozatot a felszentelt pap mutatja be – liturgikus ruhában – , és nem világi hívő. Így nem kerülhetett a világi zene sem a templomba. A legszentebb Áldozat liturgiájához a gregoriánt illetve az orgonás népéneket tekintették egyedül méltónak. Szent X. Piusz pápa Tra le sollecitudini kezdetű motu proprio-jában egyértelműen kimondja, hogy az orgona a liturgia elsődleges hangszere és a többi hangszernek nincs helye a templomban.

A rövid tanulmány elolvasható itt.

Létrehozva 2015. szeptember 18.