KIADÓI MEGJEGYZÉS: A Kongresszusnak el kell utasítania az orwelli „Női egészségvédelmi törvényt”

A Roe kontra Wade ügy bukása – az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése, amely 50 évvel ezelőtt legalizálta az abortuszt a terhesség mind a kilenc hónapjában – látszólag karnyújtásnyira van, ezért mind az életpárti közösség, mind a radikális abortuszlobbi komoly erőfeszítéseket tesz, hogy felkészüljön a Roe utáni világra.

Míg az eddigi intézkedések nagy része szövetségi állami szinten zajlik, az amerikai szenátus készen áll arra, hogy szavazzon a félrevezető elnevezésű „Női Egészségvédelmi Törvényről.” Ha a reklámok igazságtartalma követelmény lenne a törvényjavaslatok elnevezésénél, akkor „Igény szerinti abortusz a születésig törvény” lenne a neve.

A jogszabály támogatói mindezt egyszerűen úgy jellemezték, mint a Roe ítélet szövetségi törvénybe iktatására tett kísérletet. Bármennyire is tragikus lenne ez, a rideg valóság az, hogy ez a törvényjavaslat ennél jóval tovább megy, még a nők és meg nem született gyermekeik legalapvetőbb védelmét is megnyirbálja.

Egyszerűen szólva ez sokkal rosszabb, mint Roe.

Ez a legszélsőségesebb abortusztörvény, amelyről valaha is szavazott az amerikai szenátus.

Mit eredményezne? Ez a törvényjavaslat semmissé tenné az abortuszt szabályozó összes szövetségi állami törvényt. Ez magában foglalja azokat a törvényeket, melyek korlátozzák a fájdalmas késői abortuszokat, és azokat a törvényeket, amelyek megtiltják az abortuszok végrehajtását a gyermek faji hovatartozása, neme vagy állapota miatt. Még az alapvető, tájékozott beleegyezésről szóló törvényeket is eltörölné, melyek biztosítják, hogy az anyák minden lényeges információval rendelkezzenek, mielőtt az abortusz mellett döntenének.

Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások folyamatosan azt mutatják, hogy az amerikaiak 71%-a és a demokraták közel fele támogatja az abortusz korlátozását, különösen a második és harmadik trimeszterben, a szenátus teljes gőzzel halad előre.

Az abortusz súlyos gonoszságáról és a gyermekre és az anyára gyakorolt következményekről szóló igazság azonban tagadhatatlan.

Minden abortusz legalább egy életnek vet véget és egy másikat megsebez.

Azok a katolikus politikusok, akik készségesen és lelkesen támogatják az abortusz elérhetőségét és gyakorlatát, az Egyház tanításával ellentétesen élnek.

A Katolikus Egyház Katekizmusa világosan fogalmaz az élet méltóságának megőrzésének szükségességéről (2270): „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.”

A Katekizmus később leírja, hogy nem csupán az abortusz biztosítása súlyos vétség, sőt, ahogyan a 2273. pont kifejti, Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme:

„A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes emberektől, sem szüleiktől és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek: az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtő tevékenység erejével, melyből maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvető emberi jogok közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig.”

“Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e tettével tagadja minden polgárának törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam nem alkalmazza erejét mindenki — leginkább a gyöngébbek — jogainak védelmére, meginognak a jogállam alapjai. (…) A magzatot a fogantatás pillanatától megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére.”

Lehetne ennél világosabb? Szentatyánk, Ferenc pápa egyértelműen beszélt az abortusz gonoszságáról, a náci eugenikai programok „fehér kesztyűs” megfelelőjéhez hasonlítva azt, és olyan emberekhez, akik bérgyilkost bérelnek fel „egy probléma megoldása érdekében.” Ennél egyértelműbb már nem is lehetne.

Mégis, annak ellenére, hogy maga Ferenc pápa határozottan elítéli az „eldobható kultúrát”, túl sok katolikus politikus – és mások – továbbra is olyan politikát és programokat követnek, melyek sértik az emberi személy alapvető méltóságát.

Kevesebb mint két évvel ezelőtt Ferenc pápa az ENSZ-hez intézett felkavaró üzenetében azt mondta, hogy „az ’eldobható kultúra’ eredete az emberi méltóság tiszteletének durva hiánya, az emberi személyt reduktívan értelmező ideológiák támogatása, az alapvető emberi jogok egyetemességének tagadása, valamint az abszolút hatalom és ellenőrzés iránti vágy, amely széles körben elterjedt a mai társadalomban. Nevezzük ezt annak, ami: támadás maga az emberiség ellen”. Ámen.

Az abortuszlobbi programjának lényege nem csupán minden emberi élet méltóságának teljes leértékelése, hanem az anyák szembeállítása gyermekeikkel – a legalapvetőbb emberi kapcsolat felfogásának feje tetejére állítása. Teljesen hamis az az állítás, hogy a gyermekek akadályozzák a nők boldogulását, hogy a váratlan terhesség egyetlen megoldása az abortusz, és hogy jobb a „nem kívánt” babáknak, ha meghalnak. A katolikusoknak és az életpártiaknak össze kell fogniuk, hogy erélyesen eloszlassák ezeket a mítoszokat.

Hogyan tovább? Először is, ellenállnunk kell ennek a konkrét törvényjavaslatnak és minden későbbi változatának, és felelősségre kell vonnunk a politikusokat, amikor katolikusnak vallják magukat, de aztán támogatják az ilyen szörnyű jogszabályokat.

Az élet kultúrájának kiépítése azonban nem csak a halálos politikák ellenzéséről szól. Arról is szól, hogy megmutassuk, hogyan támogatja az Egyház a nőket és gyermekeiket a fogantatástól kezdve azokkal a forrásokkal és eszközökkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az anyák gondoskodhassanak gyermekeikről – és boldogulhassanak.

Timothy Dolan New York-i bíboros, az USCCB Vallásszabadság Bizottságának elnöke és William Lori baltimore-i érsek, az USCCB Életvédő Bizottságának elnöke a héten, a szavazás előtt levelet küldött a szenátoroknak, ami véleményem szerint útravalót nyújt a bátor vezetést kereső amerikai katolikusok számára.

Az egyik különösen emlékezetes részben ezt írják: „A nők szükségleteire az adófizetők által finanszírozott, választható abortusz támogatásával válaszolni, ahogyan ez a törvényjavaslat tenné, a nők szeretetének és szolgálatának kudarcát jelenti. Az ingyenes vagy olcsó abortuszok felajánlása a gyermeke gondozásához szükséges források helyett nem „opció”, hanem kényszerítés. Azt üzeni a rászoruló anyáknak, hogy nincs remény számára vagy gyermeke számára, és állandósítja azokat az igazságtalanságokat, amelyek arra késztetik az anyákat, hogy véget vessenek gyermekeik életének. Olyan nemzetként, amely arra a felismerésre épül, hogy minden embert a Teremtője felruházott az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez való elidegeníthetetlen joggal, el kell utasítanunk ezt a törvényjavaslatot, és olyan közpolitikát kell elfogadnunk, amely teljes mértékben tiszteletben tartja és elősegíti ezeket a jogokat, és az anya és a gyermek szükségleteit.” Ismét azt mondom, ámen.

Kritikus fordulóponthoz érkeztünk az élet védelméért folytatott küzdelmünkben. Nem tétovázhatunk. Nem engedhetjük, hogy minden előrehaladásunk semmivé váljon. Ezt a jogszabályt le kell győzni – az emberiség érdekében.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. április 23.