A közéletben ismét fellángolt a lombikeljárás körüli vita, miután Veres András római katolikus püspök negatívan nyilatkozott róla. Szerettük volna jobban megérteni, milyen etikai problémák merülnek fel az eljárás miatt, illetve milyen más lehetőségei vannak egy meddőnek nyilvánított párnak. A témában dr. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvost kérdeztük, akinek a nevével már korábban találkozhattak olvasóink az Egy-házban vagyunk rovatunkban.

Mi történik a lombikeljárás során?

A lombikeljárás során gyógyszeresen előkészített női ciklus során petesejteket nyernek ki a petefészkekből, hüvelyi ultrahangos követés mellett. Az így nyert petesejteket sejtélettani szempontból osztályozzák, majd az előkészített hímivarsejttel megtermékenyítésre kerülnek. A megtermékenyítést követően, táptalajoldatban néhány napig növesztik, illetve megfigyelik őket, esetleg genetikai vizsgálatot végeznek rajtuk. Majd gyógyszeres támogatás mellett, a legelőnyösebb fejlődést mutató egyedeket – egyet, vagy kettőt – egy vékony katétercső segítségével a nő méhüregébe juttatnak, ahol megtörténik a beágyazódás. A következőkben már nincs különbség a természetes úton megfogant terhességek fejlődése és megszületése között. A testen kívüli megtermékenyítés (lombikeljárás), egy nagyon bonyolult és érzékeny folyamatot tesz áthidalhatóvá orvosi szempontból, a méhkürtök betegségei esetén, illetve a petesejt megtermékenyülésének hibái, valamint a hímivarsejtek alacsony száma, vagy gyenge megtermékenyítő képességének kiküszöbölésére alkalmas eljárás.

Milyen aggályok merülnek fel az eljárással kapcsolatban? 

Számos aggály merül fel, egy ilyen eljárás etikai, orvostechnikai, pszichés, örökléstani és még számos kérdést vet fel, melyekből csak néhányat említenék, amelyek fontosak a most kialakult világnézeti vitában.

– Az eljárás során olyan lépései maradnak ki a megtermékenyülés folyamatának, melyek a természetes folyamat során bizonyos hibás örökléstani vagy biokémiai folyamatokat kizárnának. Például a megtermékenyüléshez meghatározott számú hímivarsejt szükséges, amelyek a petesejttel történő egyesülés előtt életüket áldozzák, hogy a fejrészükben hordozott fehérjékkel feloldják a petesejtet borító védőburkot, hogy a folyamat végén a legalkalmasabb hímivarsejt megtermékenyíthesse a petesejtet.

A kiválasztás folyamata ezt a kiválasztódási lépcsőt kihagyja, így nagyobb esélyt ad olyan utódok megszületésének, akik kóros génekkel, vagy fejlődési hibákkal születnek meg, és a következő nemzedékben ez megismétlődhet, vagy csak ezzel a bonyolult eljárással foganhat gyermekük.

– Az eljárás jelenlegi technológiája egy nagyon költséges fejlesztés eredménye. Drága és bonyolult ipar épült fel a biotechnikai háttériparban az eljárás támogatására, ez pedig hatalmas anyagi terhet jelent a résztvevők számára. Gazdasági szempontból optimalizálták az eljárást. Legköltségesebb részét több, későbbi eljárásban fel lehet használni, ezért a peteérlelés során nyert összes sejtet igyekeznek kinyerni, majd ezek egy részét a következő eljárásokra bespájzolják mélyfagyasztott állapotban.

Azonban a petesejt csak nagy veszteségekkel fagyasztható, érzékenysége miatt.

Technikailag előnyösebb a már megtermékenyített sejtet, illetve néhány osztódást már végzett embriót lefagyasztani, mert a többsejtes állapot nagyobb tartalékot jelent a felengedés után, illetve a beültetéskor. Nem megnyugtató a már ilyen módon életre hívott magzatok további megőrzése, illetve a vér szerinti szülők viszonyulása következő terhességek kiviselése szempontjából, illetve örökbe adásuk idegen, meddő házaspárok, vagy egyének számára.

Nem beszélve az eljárás során technikai, vagy más hibák során megsemmisült, vagy elpusztult magzatokról.

– Bizonyos öröklődő betegségek esetén már néhány sejtes állapotban végezhetnek olyan génmeghatározást az embrió egy-egy sejtjét leválasztva, amiből megállapítható, hogy az embrió hordozza-e az öröklődő családi betegséget vagy sem. A korai állapotban felfedezett betegséget gyógyítani nem tudják, de a kóros gént hordozó embrió nem kerül beültetésre, azaz hagyják elpusztulni.

– Magát az eljárást minden állam igyekszik törvényesen szabályozott keretek közé szorítani, hiszen ennek során olyan családjogi és más visszaélések is történhetnek, melyek a korábbi időkben a fantázia termékei voltak. Így a béranyaság, a petesejt-, vagy hímivarsejt-adományozás új családjogi tényállásokat hív létre, melyeket a társadalom jövője szempontjából megnyugtatóan újra kell gondolni. Sajnos az eljárás során a technikai személyzet is visszaélhet helyzetével, amire volt példa és nagy megbotránkozást keltett azzal, hogy a megtermékenyítés során egy orvos a saját örökítőanyagát használta fel, és több gyermek is született ebből a beteges, bűnös visszaélésből.

El lehet-e úgy végezni ezt az eljárást, hogy ezek az aggályok kiküszöbölhetőek legyenek? 

A tudományos kutatások – amelyek az eljárás hatékonyságának és biztonságának növelését szolgálják – folyamatosak. Ezek mellékterméke lehet, hogy nem jelentkezik annak kényszere, hogy több petesejtet termékenyítsenek meg, vagy fagyasszanak le. (A biotechnológiai eljárások fejlesztésének nem közvetlen célja az etikai megfelelőség.) Ezáltal az embriók létrehívásában, illetve azok technikai okú pusztulásában gyökeres változás jönne létre.

Olyan eljárás alakulhatna ki, mely során csak néhány petesejtet nyernének és termékenyítenének meg, amelyeket be is ültetnének.

A géntechnológia lehetőségei is fejlődnek. Több olyan terület került olyan helyzetbe, hogy néhány éven vagy évtizeden belül jelentős áttörést érhetnek el a gyógyítás területén, gondolok itt az őssejtes technikákra, valamint a ma még sci-fiként kezelt génsebészeti eljárásokra, melyek az öröklődő betegségek kiküszöbölését is magukban hordozhatják. Bizonyos betegségek esetén már ma is igénybe vehető a petefészek, illetve sperma mélyfagyasztott tárolása. Később a veszély elmúltával (például egy daganatos betegség gyógyítása után) ezek felhasználhatóak, visszaültethetőek. Ez az eljárás sokak számára jelentene megoldást, ha fiatal korukban nem tudnak családot alapítani, de a későbbiekben egy 20 évvel fiatalabb petefészekkel, vagy spermával már könnyebben megfoganhat egy egészséges gyermekük. Ezek az új megoldások persze új etikai és gazdasági kérdéseket is felvetnek, melyekre választ kell majd adnunk, viszont kiküszöbölik a korábbi, a lombikeljárás által felvetett dilemmákat.

Sokan kegyetlenséggel vádolják Veres András katolikus püspököt, amiért megvonná ezt a lehetőséget a gyermekre vágyó pároktól.

Veres püspök úr a pápai enciklikák erre vonatkozó megítélését tolmácsolja számunkra. A keresztények és vezetőik mindenkori küldetése, hogy a többi keresztény felé, illetve a világiak felé bizonyságot tegyenek és hirdessék Isten igazságait, törvényeit. Sajátos helyzet, hogy a katolikus egyház tanítói hivatala élén a Pápa áll, aki erkölcsi kérdésekben megkérdőjelezhetetlen, illetve tévedhetetlen. Szent VI. Pál pápa HUMANAE VITAE enciklikája nyilatkoztat ki ebben a kérdésben:

„12. Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg.”

Ez alapján minden emberi tevékenység, amely ezen kívül idéz elő megtermékenyülést, nem elfogadható, mert Isten eredeti terve és végzése ellenére jön létre, továbbá ennek kapcsán olyan más, az élet kérdésében fontos területek bukkannak fel, amelyek a hívők Istennel való közösségét, vagy üdvösségét veszélyeztetik.

„a püspök szerint az erről szóló döntés egy, a ,,jószándék köntösébe bújtatott törvény”, amely ,,figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet”. Problémája a módszerrel, hogy a programban több embriót hoznak létre, mint amennyit aztán beültetnek, a többit pedig elpusztítják. Ennek szerinte egy keresztény számára elfogadhatatlannak kell lennie” (Forrás: hvg.hu)

Tehát Püspök Úr fellépése, ami hivatali kötelessége is, nem kegyetlenség a párokkal szemben, hanem fellépés a bűnnel és a hitetlen (Istent nem félő) világgal szemben, amely ebben az esetben saját magát, illetve a hívőket egy erkölcsileg, és üdvösségük szempontjából kárhozatos állapotba taszíthatja.

A felhívásra mindenkinek hitgyakorlata szerint kell választ adnia, attól függően, hogy elfogadja-e magára nézve kötelezőnek az 1966-ban keltezett enciklika minden mondatát, és életét ehhez szabja, vagy más úton jár.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. november 19.