A baloldal mindig a család felszámolásáért, az abortuszért és az LMBTQ-jogok kiterjesztéséért harcolt, az aberráció legalizálását követelte.

A marxisták mindig azt hangoztatták a társadalom felé, hogy meg kell szabadulni mindenfajta elnyomástól, és kerestek valamilyen társadalmi csoportot, akit fel kell szabadítani. Ez a csoport napjainkban az LMBTQ-közösség.

A nyugati egyetemeken domináló baloldali akadémikusok és professzorok bűnbaknak kiáltották ki a heteroszexuális fehér férfiakat. A neomarxista ideológia szerint ők felelősek a nők és a kisebbségek szenvedéseiért. A nyugati egyetemeken a hallgatókat már nem a tanulmányi teljesítményük alapján bírálják el. Sokan a tehetségük és szorgalmuk ellenére azért nem juthatnak kutatói pozícióhoz, ösztöndíjhoz, mert fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak.

A baloldal családellenességének gyökerei a francia forradalomig nyúlnak vissza. A tradíciók ellenségei már a forradalom kirobbanása előtt pornográf röpiratokat terjesztettek, szexuális tartalmú gúnyversekkel és ízléstelen dalokkal mérgezték a közéletet. A forradalmárok célja a királyné, Marie Antoinette hitvesi hűségének és jó hírének befeketítése volt. Szexuális bűnökkel rágalmazták és kajánul elmélyedtek azok részletezésében, hogy ezzel az uralkodópár gyermekeit fattyaknak a királynét hűtlennek és élvhajhásznak, magát XVI. Lajost pedig impotens, tétova és tehetetlen emberként mutatták be, aki a saját feleségének sem tud parancsolni. Így jött létre a „politikai pornográfia” műfaja. A forradalom során nem kevesebb, mint 200 pornográf könyvet adtak ki Franciaországban. Amikor a nemzetgyűlés 1791. július 7-én visszahőkölve a dekadenciától korlátozni kezdte a pornográfia terjesztését, hogy a fiatalokat ne rontsa meg ez a propaganda, a jakobinus Robespierre tiltakozott a szólásszabadság megsértését hangoztatva.

A családellenességet Marx és Engels is átvették. A Kommunista Kiáltvány felszólított a család, mint az osztálytársadalom termékének eltörlésére.

„A szent család titka a földi család. Hogy az előbbit eltüntessük, az utóbbit kell elméletben és gyakorlatban megsemmisíteni.” (Marx ̶ Engels Összes Művei, 3. kötet, 6. o.)

Engels a férjet kizsákmányolónak, míg a feleséget a kizsákmányolt és elnyomott proletárként aposztrofálta. A család véleménye szerint „dekadens, destruktív és haszontalan”, az „egyenlőség és a testvériség” abszolút ellensége, amelyet le kell rombolni.

Marx és Engels a hagyományos család helyett egy beteges utópiát vázolt fel. „Férjem” és „feleségem” viszony helyett „hímneműek” és „nőneműek” táborát, ahol az lesz a „jó”, hogy nem lehet majd megmondani, ki kihez tartozik szorosan.

A kommunista filozófia a család ellen indított támadása mellett helytelenítette az „irracionális félelmet a homoszexualitástól” is, és nem tartotta azt elutasítandó mintának.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. november 14.