(LifeSiteNews) — Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a várandósságukat abortusz vagy vetélés következtében elvesztett nők közel 40%-a még 20 évvel később is intenzív gyászról számol be.

A figyelemre méltó eredmény egy hétfőn közzétett, a várandósság elvesztése miatti gyászról szóló tanulmányból származik, amelyben véletlenszerűen kiválasztott, 40 év körüli amerikai nőket kérdeztek meg. A tanulmány az abortusz után álló nőket aszerint kategorizálta, hogy mennyire akarták vagy fogadták el az abortuszt.

A nők legnagyobb hányada (35,5%) arról számolt be, hogy elfogadta az abortuszt, de az nem volt összhangban az értékeivel, őket követték azok a nők, akik akarták az abortuszt (29,8%), azok, akik nem akarták (22,0%), és azok, akiket kényszerítettek az abortuszra (12,7%).

Azok a nők, akik 70,2%-ban azt mondták, hogy az abortusz nem felel meg az értékrendjüknek, nem akarták, vagy kényszerítették őket erre, szignifikánsan nagyobb kockázatnak voltak kitéve a hosszan tartó intenzív gyász, az úgynevezett hosszan tartó gyász rendellenesség (PGD) vagy bonyolult gyász kialakulásának. A tanulmány szerint ez „az akut gyászból az integrált gyászba való átmenet kudarcával jellemezhető … és negatívan befolyásolhatja a fizikai egészséget, a kapcsolatokat és a mindennapi életet”.

Az abortuszra kényszerített nőknél volt a legmagasabb a PGD kockázata (53,8%), míg azoknál a nőknél volt a legalacsonyabb a kockázat (13,9%), akik azt mondták, hogy abortuszt akartak.

A várandóssági veszteséget elszenvedett nők 39 százaléka jelentette, hogy „a legrosszabb negatív érzéseik átlagosan 20 évvel a veszteség után is fennmaradnak”, ami rávilágít arra, hogy szükség van a nők abortusszal kapcsolatos mentális egészségügyi kockázatairól való felvilágosítására.

A magas szintű gyász olyan zavaró jelenségekhez is társult, mint a tolakodó gondolatok, rémálmok, visszaemlékezések és általában „a mindennapi élet, a munka vagy a kapcsolatok zavarása”.

Amikor ez a gyász különösen az abortuszt követi, gyakran súlyosbítja a bűntudat, és meghosszabbíthatja a nem hajlandóság arra, hogy erről tanácsadáson vagy gyóntatóval, lelkipásztorral vagy lelki vezetővel beszéljenek. Ahogy a tanulmány megjegyzi: „Esettanulmányok kimutatták, hogy sok nő, még azok is, akik mentális egészségügyi ellátást keresnek, haboznak felfedni abortuszuk történetét, hacsak nem kérik őket kifejezetten erre.”

Monica Miller, veterán életvédő aktivista és a Citizens for a Pro-Life Society igazgatója javaslatokat tett arra, hogyan gyógyulhatnak meg azok az anyák, akik várandóssági veszteséget szenvedtek el.

„Sok olyan nőt ismerek, aki abortuszon esett át, és valóban még mindig bűntudatot és megbánást éreznek, bár a legtöbbjük ismeri Isten megbocsátását az életében” – mondta Miller a LifeSiteNews-nak, hozzátéve: „Úgy gondolom, hogy az abortusz okozta fájdalom, tudva, hogy valójában megölted a gyermekedet, nagyon különbözik attól a gyászérzettől, melyet a nők a vetélés után éreznek.”

„Mint valaki, aki három vetélést élt át, beszélhetek a veszteség fájdalmáról. Úgy gondolom, hogy nagyon gyógyító hatása van annak, ha megnevezzük azokat a gyermekeket, akiket abortusz vagy vetélés következtében vesztettünk el” – folytatta. „Ha lehetséges, el kell temetni a kicsi testét, ahogy mi is tettük az első vetélésünk után, Edmunddal együtt a szemétből kiemelt 1200 abortált csecsemő sírja közelében” – folytatta. Hozzátette, hogy mindezt könyvében, az Abandoned-ban tárgyalja.

A kutatás alátámasztja egy másik, szeptemberben publikált tanulmányt, a „Persistent Emotional Distress after Abortion in the United States” (Tartós érzelmi zavarok abortusz után az Egyesült Államokban) címűt, amely megállapította, hogy hétmillió amerikai nő szenved súlyos érzelmi zavaroktól abortusz után.

Mindkét tanulmány cáfolja a gyakran idézett „Turnaway Study” állítását, amely egy nem reprezentatív abortuszklinikai mintán alapul, mely szerint a nők abortusz utáni érzelmi zavarai enyhék és körülbelül két év után megszűnnek.

Valójában „a régen abortuszt végzett nők ugyanolyan valószínűséggel szenvedtek stressztől, mint a nemrég abortuszt végzett nők. Mint egy traumás esemény, például a szexuális visszaélés, egyes nőknél a stressz csak később jelentkezett, és sokuknál továbbra is fennállt, sőt gyakran évtizedekig fokozódott” – mondta a szeptemberi tanulmány szerzője, Dr. Paul Sullins a LifeSiteNews-nak e-mailben. „A szorongást tapasztaló, abortusz után szenvedő nők a poszttraumás stressz szindróma (PTSS) több klinikai tünetét is mutatták.”

A tanulmányok megkérdőjelezik a „terápiás abortusz” ténybeli alapját is – azt az állítást, hogy az abortusz általában javítja a problémás várandósságú nők mentális egészségét –, amely alapja annak, hogy ezt a gyakorlatot „egészségügyi ellátásnak” tekintsék, és amely számos joghatóságban jogi indokként szolgál.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. december 19.