Márciusban részt vettem a The Guiding Star Project, a holisztikus női egészségügyi központok egyre növekvő hálózatának első éves konferenciáján. Az ő víziójuk „egy olyan jövő, ahol egyetlen nő sem fél a várandósságtól”. Három gyermek édesanyja vagyok a negyvenes éveimben. Soha nem féltem a várandósságtól, de tudom, hogy mire gondolnak. A mi kultúránkban a várandósságot gyakran teherként kezelik, valami kínos dologként, amit be kell vallani, valami olyasmi, amivel „meg kell birkózni.” És sok helyen az anyaság, vagy még általánosabban a szülőség nem törekvés: ez egy utólagos gondolat, valami, ami akkor fér bele, amikor úgy gondolod, hogy talán eljött az ideje.

Kiemelendő

1. Úgy tűnik, kollektíven beleegyeztünk olyan üzenetekbe és narratívákba, amelyek szükségtelenül rossz színben tüntetik fel az új élet létrejöttét.
2. Érdemes feltenni a kérdést: kulturális és oktatási üzeneteinkkel a szülői szereppel kapcsolatos félelmet vagy negativitást ápoljuk?
3. A termékenység ismerete és pozitív megítélése nemcsak általában több várandóssághoz, hanem kevesebb házasságon kívüli várandóssághoz is vezethet.

Miért van az, hogy egy olyan alapvető dolog, mint a nemzés, sok modern férfit és nőt legjobb esetben is tétovázásra késztet, rosszabb esetben pedig félelemmel vagy érdektelenséggel tölt el? Talán a szexuális neveléshez való hozzáállásunknak van köze ehhez.

Idén januárban a Substack egyik írója, Johann Kurtz írt egy esszét, amelyben azt sugallta, hogy a tinédzserkori várandósság megszüntetésére irányuló társadalmi megszállottságunk és a teljes termékenységi ráta csökkenése között van összefüggés. „Kiderült, hogy ha kiiktatjuk a tinédzservárandósságot a társadalomból, akkor gyakorlatilag kikapcsoljuk a 20 és 35 év közötti nők termékenységét” – írta. Merész téma, az biztos, de a cikk célja az volt, hogy gondolkodásra késztessen arról a történetről, amit a várandósságról mesélünk, attól kezdve, hogy kulturálisan hogyan gondolkodunk erről, egészen addig, hogyan kommunikáljuk ezeket az értékeket a fiataljok felé. Velem határozottan ez történt – valójában nem tudom abbahagyni a gondolkodást erről.

A várandósággal kapcsolatos kollektív érzéseink kissé furcsák: általában csak akkor tekintjük jó dolognak, ha pontosan akkor és úgy történik, amikor és ahogyan mi akarjuk. Gondoljunk csak a „nem tervezett várandósság” kifejezésre. Nyelvileg egyszerűen azt jelenti, hogy a várandósság nem volt szándékos, [ami] egy szexuális aktus természetes és semleges eredménye. Kulturálisan azonban teljesen negatív felhanggal bír, szinte katasztrófára utal. Egy házas barátnőm egyszer megosztotta, hogy mindkét várandóssága nem tervezett volt, és hogy egyesek meglepődve, sőt undorral reagáltak, amikor ezt megtudták.

Mit árul el a társadalmi értékrendünkről, hogy a „nem tervezett várandósság”, még házasságon belül is negatív jelentéssel bírhat? Képzeljük el, hogy valaki nem tervezett munkahelyi előléptetést kapott. Lehet, hogy ez egy kis kihívást jelent: talán a családnak költöznie kell, vagy az illetőnek hosszabb munkaidővel vagy megnövekedett stresszel kell megbirkóznia. De összességében jó dolognak tartanánk. Akkor miért van az, hogy egy nem tervezett várandósságra – még egy házasságban is – egyesek ennyire megvetéssel tekintenek? Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez talán arról árulkodik, hogy a szakmai sikert sokkal többre értékeljük, mint a családalapítást.

Ami visszavezet minket a tinédzservárandóssághoz. A domináns történet itt az ítélkezésről szól, és az a következtetése, hogy a várandósság rosszat tesz a fiatalok életének, különösen a nők életének. A kutatások és a helyszíni beszámolók azonban nem igazodnak egyértelműen a terhesség mint életrombolás kulturális szemléletéhez. Annak ellenére, hogy a fiatalon szülővé válás gyakran átrendezi az ember értékrendjét és gyorsítja az érettséget, a fiatalok termékenységével kapcsolatos megközelítésünk továbbra is többnyire az, hogy ne ess teherbe; ez tönkreteszi a jövődet. „Az egyetlen elfogadható út a várandósság elkerülése a továbbtanulás és a szakmai karrier szolgálatában” – írja Kurtz.

Tizenévesen teherbe esni, különösen házasságon kívül, messze nem ideális. Senki sem érvel még több egyedülálló anya mellett . De úgy tűnik, hogy kollektíven beleegyeztünk olyan üzenetekbe és narratívákba, amelyek szükségtelenül rossz színben tüntetik fel az új élet létrejöttét.

Aztán ott van a formális oktatásunk. A legtöbbször a szexuális felvilágosítás a fogamzásgátlásra összpontosít, és sokatmondó, ha megnézzük azt a szót, amely a fogamzásgátlás leggyakoribb szinonimája: védelem. Pontosan mi az, amitől akarjuk, hogy a fiatalok megvédjék magukat? Nos, egyrészt a nemi betegségektől, de általánosabban a várandósságtól. Lehetséges, hogy ennek az az alattomos hatása, hogy a várandósságot és a termékenységet nemkívánatosnak bélyegzi? Végtére is a jó dolgoktól nem kell védekezni, csak a rossz és/vagy veszélyes dolgoktól. Egy másik kifejezés, a „biztonságos szex” jut eszembe.

Függetlenül attól, hogy mi a preferált megközelítés a szexuális felvilágosítás terén, úgy tűnik, senki sem akarja, hogy a fiatalok szaporodjanak.

Az absztinencia-központú oktatás sem jobb ebből a szempontból; a hangsúly továbbra is a várandósság elkerülésén van. „Annak ellenére, hogy a liberálisok és a konzervatívok között szinte minden létező témában konfliktus van” – írta Frederica Mathewes-Green-, „ez az egyetlen pont, amelyben szilárdan egyetértenek: A fiataloknak semmiképpen sem szabad gyermeket vállalniuk.”

Nem volt ez mindig így, és úgy tűnik, a dolgok nem a pozitív irányba tendálnak. Az emberek később vállalnak gyermeket, és sokan egyáltalán nem vállalnak. Azt hiszem, érdemes feltenni a kérdést: kulturális és oktatási üzeneteinkkel félelmet vagy negatív hozzáállást táplálunk a szülőséggel és a családi élettel kapcsolatban? Vajon az ilyen narratívákba és a hozzájuk kapcsolódó nyelvezetbe való belemerülés tett valamit a fiataljaink elméjével?

Ez egy érdekes megfontolás, de nem hiszem, hogy biztosak lehetünk benne. Talán a legfontosabb kérdés: Van-e jobb megoldás?

Egy német szervezet, melyet egy orvosnő alapított, talán tud válaszokat adni. A My Fertility Matters-t [MFM] 1999-ben Dr. Elisabeth Raith-Paula indította el, és Németországban a legkeresettebb szexuális felvilágosító programoknak ad otthont. Megközelítésének alapja a 9-12 éves korosztály számára nyújtott testismeret, a fiúk és lányok felvilágosítása a fizikai reproduktív rendszerükről egy olyan életkorban, amikor a pubertásként ismert szexuális érettségi időszak küszöbén állnak. Az MFM a kezdetek óta jelentősen kibővült, és ma már számos más országban, köztük az Egyesült Államokban is vannak programjai.

Az MFM workshop magával ragadó és interaktív – több óra hosszúságú, ami ellentétben áll azzal az egyórás előadással, amit a legtöbb 4. vagy 5. osztályos diák kap az amerikai iskolákban. A fiúk a testükről (és a női testről is) tanulnak egy James Bond-stílusú, „Ügynökök küldetésen” [magyar megfelelője a Titkos küldetés lehetne. A szerk.] elnevezésű élmény során. A lányok a „The Cycle Show” [Ciklus show. Lásd részletesen magyarul itt. A szerk.] elnevezésű workshopon tanulnak a saját testük ciklikusságáról. Mindkettő a biológiai tényeket ötvözi a csodálkozással és az élet teremtése iránti tisztelettel.

Itt nincs félelem a termékenységtől. Valójában a The Cycle Show mottója: „Csak azt tudom megvédeni, amit értékelek és tisztelek” – a női test és annak képessége, hogy új életet szüljön, az, amit meg kell védeni. A fiúk is megkapják a tisztelet és a felelősség érzését az új élet létrehozásának képessége körül. Ez a szexuális nevelésnek a szokványostól eltérő megközelítése: nem a termékenységtől való védelem, hanem a termékenység védelme.

Ha több gyermeket szeretnénk, létfontosságú, hogy átgondoljuk, milyen üzeneteket küldünk a fiataloknak.

Az MFM programjai, köztük a tinédzsereknek szóló, a fogamzásgátlással (annak kockázataival együtt) őszintén foglalkozó program, megalapozzák a test és a reproduktív képességek megismerését és tiszteletét. A fiatalok jó, pozitív információkat kapnak; aztán meghozhatják saját döntéseiket, amit – legyünk őszinték – minden fiatal úgyis megtesz függetlenül attól, hogy milyen oktatásban részesül.

Ebből a megközelítésből mi is tanulhatnánk. Talán megreformálhatnánk a szexuális nevelési paradigmánkat, hogy az magában foglalja a kiváló testismeretet és a termékenységtudatosságot. Ez segítene enyhíteni azt az érzést, amit oly sok fiatal érez, hogy a szülőség nem olyasmi, amire érdemes törekedni? Szerintem igen. Ha megtanítjuk őket a fogantatás csodájára (mindannyian ezért vagyunk itt) és az egészséges, termékeny testükkel kapcsolatos tényekre, akkor a természetes eredmény az lesz, hogy mindkettő iránt nagyobb tiszteletet tanúsítanak. A termékenység ismerete és pozitív megítélése nemcsak több terhességhez vezethet általában, hanem kevesebb nem kívánt, házasságon kívüli terhességhez is.

Egyetértek Kurtz megállapításával, miszerint „egész elképzelésünkben, hogy mit is kellene magában foglalnia a ’szexuális felvilágosításnak’, egy születésellenes keret van.” Ha több gyermeket akarunk, létfontosságú, hogy átgondoljuk, milyen üzeneteket küldünk a fiataljainknak. Ami jelenleg a termékenységgel kapcsolatos negatív megközelítés, az a tudás és a tisztelet alapjává válhatna. Egy olyan jövő, ahol egyetlen nő sem fél a terhességtől, nagyon jó lenne – és még jobb lenne az, ahol egyetlen ember sem fél.

 —————–

Amber Adrian The Cycle Show oktató az Egyesült Államokban. A Substack oldalon is publikál.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. június 6.