De már vannak érveim.

Könnyen cáfolható kijelentések keringenek az abortuszról a közbeszédben. Szürreális állítások és felesleges jóemberkedés oltárán áldozzuk fel a jövőnket. Sokáig nem voltam válaszkész egy-egy abortuszpárti érvre, most viszont összegyűjtöttem a megfelelő riposztokat életpárti szempontból. Nem maradhatunk tovább fegyvertelenül ebben a harcban sem, keresztényként kötelességünk kiállni az élet, a legvédtelenebb testvéreink mellett!

Gyakran szembesülök azzal, ha nem bólogatok bőszen az abortusz mellett, gyorsan ellenséges tekintetek kereszttüzében találom magam. Legelőször gimnáziumban kellett megvédenem az igazamat, ám akkor még igen szegényes érvkészlettel rendelkeztem a témában, így jócskán alulmaradtam a nővédő szlogenek és a kollektív szemlesütés zuhatagával szemben. Legutóbb az egyetemen tartottam rövid prezentációt a témában, felkészülten bár, a vád szerint azonban nem kellően objektíven – az érveimből pedig ,,sütött a demagógia”. A téma érzékenységének ismeretében fel voltam készülve rá, hogy a világi körökből ellenszenvet váltok ki, szomorún, csalódottan konstatáltam, az abortusz kérdésében milyen sokan nem beszélünk egy nyelvet.

Öntsünk tehát tiszta vizet a pohárba! Nem vagyok képzett életvédő, az alábbiak az általam olvasottak, életpártiakkal folytatott eszmecserék és kutatásaim után levont konzekvenciák.

Életvédő válaszok az abortuszpárti érvekre, amelyek, ahogy a gyakorlat mutatja, sok esetben tételesen cáfolhatók.

„A magzat nem ember, az anyaméhen kívül életképtelen, így a nő joga, vállalja-e a kihordását.”

Tudományos tény, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, ahogy az is, hogy a magzat az édesanyja méhében fejlődik, és minimum be kell töltenie a 20. hetet ahhoz, hogy méhen kívül, koraszülötten és orvosi segítséggel bár, de életben maradjon. Az igazság az, hogy egy várandós nő esetében nemcsak az ő testéről van szó, hanem a benne növekvő gyermekééről is. Az, hogy valaki – jelen esetben a magzat – az édesanyja segítségére szorul, rá van utalva, az életfeltételei tőle függnek, nem jelenti azt, hogy kevesebb jogot érdemel. Egy csecsemő sem életképes az édesanyja, egy felnőtt segítsége nélkül, ezért a társadalom felelőssége, hogy a legelesettebbekkel is törődjön. Míg egy fiatalkorú ellen elkövetett bűncselekmény a gyakorlatban igen szigorúan büntetendő, addig az ember élete első 9 hónapjában nagyobb veszélyben van az édesanyja méhében – ahová a törvény keze nem ér el –, mint bárhol a világon.

„Magyarországon nem elérhető mindenkinek az abortusz, csak látszólag liberális a törvénykezésünk!”

Bár nézőpont kérdése, hogy mi túl megengedő, és mi nem, az kijelenthető, hogy jóval közelebb állunk az Egyesült Királyság jogi gyakorlatához, mint a lengyel szigorhoz. Ugyanis a terhesség 12. hetéig – esetenként pedig annak végéig is – kérvényezhető a magzatelhajtás itthon. Tény és való ugyanakkor, hogy sok esetben megalázó élményekről, lekezelő orvosi bánásmódról számolnak be az édesanyák, és abortuszkérelmük benyújtásakor is kellemetlenségekbe ütközhetnek. Illetve az sem zárható ki, hogy van, akinek nincs 45 ezer forintja ennek finanszírozására, ugyanis hazánkban ennyibe kerül egy tb-támogatott abortusz. Ellenben érdekes kérdés, vajon helyes-e, hogy egy nem egészségügyi beavatkozást a társadalombiztosítás nagy részben fedezzen. Ugyanis fedezi – és még 30-50%-os árredukció is kérvényezhető. Ezzel szemben az USA például jóval magasabb árakkal operál.

„Az életvédők betiltanák az abortuszt, pedig Magyarország erre nem áll készen.”

Kétségkívül nem ágálnának a pro-life oldalon, ha nem lehetne intézményesített, legális keretek között elhajtani a magzatokat. És vannak, akik szembesülve az abortusz gyakorlati, brutális oldalával meglépnék a betiltást, de az elsődleges céljuk nem ez. Állításuk szerint ugyanis Magyarország kollektíven nem bír olyan szintű tudással és rálátással a témára, amivel kész lenne ennek bevezetésére. Illetve egyik hatalmat gyakorló berendezkedésnek sincs joga a kérdésben ilyen drasztikus tiltáshoz folyamodni.

„Az abortusztilalom nem minimalizálja az abortuszok számát, csak az illegális abortuszokat növeli, nem születne több gyerek a tiltás következtében.”

Többek között a kiskaput kereső emberi magatartásminták miatt sem támogatják az életvédők a tiltást, ugyanis semmi olyannak nem lehetnek hívei, amely esetleg több életet olt ki, mint amennyit megment. „A nem  biztonságos körülmények között elvégzett abortusz a leggyakoribb – de megelőzhető – terhességhez köthető halálozási ok.” (WHO, 2021) Illegális abortuszok során nemcsak a baba élete kerül veszélybe, de az anya épsége sem garantált.

A fenti érv a gyakorlatban nem igazolt, épp ellenkezőleg! A Journal of Law and Economics tanulmánya alapján azokban az országokban, ahol tiltott a beavatkozás, csak 5% az abortuszráta, a liberálisabban szabályozottakhoz képest. Az viszont, hogy nem születne több gyermek, egyértelműen cáfolható, már csak a közelmúlt történelmének fényében is: a Ratkó-gyerekek és – unokák élő példaként állhatnak előttünk – ezzel természetesen nem helyeselve a korszak döntéseit, ideológiáját! Azonban kétségtelen tény, hogy a tiltás, a hozzáférhetőség nehezítettsége – mint az, hogy néhol csak határokat átlépve, külföldön elvégezve lehetséges a beavatkozás – meggátolja a nőket a hirtelen döntésben, így gyakran gondolják meg magukat, esélyt adva gyermeküknek az életre.

„Az abortusz biztonságos, semmilyen negatív következménnyel nem jár, alapjog!”

Bár a WHO szerint a megfelelő keretek között végzett abortuszok a világ legbiztonságosabb eljárásai közé sorolandók, ez az óriási beavatkozási számoknak, az abortusz rutinnak számító voltának és az életben maradt nők ténylegesen nagy arányának leképeződése.

Az már más kérdés, nevezhető-e bármi biztonságosnak orvosi beavatkozás esetén, amelynek célja, hogy a két emberi élet közül az egyikét, a babáét kioltsa.

Ezenkívül az sem biztos, hogy elegendő célkitűzés csupán, hogy a nők túléljék az abortuszt, ugyanis annak következményei, mellékhatásai, velejárói befolyással vannak az érintettek későbbi életminőségére. Az abortusznak sok testi következménye lehet: a közeli méh vagy méhnyak átlyukasztása, a véredények, belek, húgyhólyag sérülése, illetve a későbbi terhességek esetében megnövekedett koraszülési, vetélési kockázaton túl meddőség is bekövetkezhet. Mentális következményeit pedig a Brit Pszichiátriai Folyóirat kutatta, melynek eredményei azt mutatják, hogy abortusz után 81% eséllyel lép fel a nőknél mentálhigiénés probléma. A dolog lelki aspektusa, nehézsége pedig nem hiszem, hogy magyarázatra szorul.

Persze egyértelmű, hogy magának a terhességnek – a nem kívántnak főként – lehetnek kockázatai és következményei. Várandósság idején rosszullétek, nehézségek gyötrik a kismamát, ha ez idő alatt például diagnosztizálnak nála egy betegséget, annak kezelésekor a magzat érdekeinek figyelembevétele végett felmerülhetnek súlyos kérdések. Emellett postpartum – azaz szülés utáni – depresszió is gyötri a frissen szült anyukák 10-15%-át. A testük változása, az életük felborulása, hormonháztartásuk átstrukturálódása és a felelősség súlya nyomaszthatja őket. Viszont nagyon meglep, hogy az abortuszpártiak egy szülés utáni depressziót aggasztóbbnak tartanak, mint egy magzatgyilkosságot. Szerintem jól érzékelhető, hogy mi ezzel a probléma…

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. május 30.