NEHÉZ ERKÖLCSI KÉRDÉSEK: Mivel Isten mindig jót hoz a rosszból, mindenféle olyan javak jönnek létre, amelyek egyébként nem jöttek volna létre. Ez mindannyiunk javát is magában foglalja.

Kérdés. A feleségem és én, akik egykoron kallódó katolikusok voltunk, visszatértünk a hithez, és igyekszünk az egyház tanítása szerint élni. Évekkel ezelőtt, miután meddőséggel küzdöttünk, az IVF-hez fordultunk és megfogant a most 10 éves fiunk, aki életünk öröme. Megbántuk, megértettük az Egyház erre vonatkozó tanítását, és különösen visszataszítónak találjuk azt a tényt, hogy minden sikeres IVF-szülésnél sok embrió gyakran elpusztul vagy fagyasztott tárolóban sínylődik. Erkölcsileg kötelesek vagyunk-e elmondani a fiunknak, hogy IVF útján fogant, vagy ez felesleges szenvedést okozna? –Thomas, Virginia

Válasz. Az Úr jósága és irgalma felbecsülhetetlen, és biztos lehetsz benne, hogy bűnbánatod és ezen ajándékok alázatos elfogadása nagyon tetszik neki.

Igazad van abban, hogy nem szabad szem elől téveszteni azt a sok életet, amely valószínűleg elveszett az IVF folyamatában. Ahhoz, hogy megértsd, milyen helyes hozzáállást kell tanúsítani az elveszett gyermekekhez, arra bátorítalak, hogy olvasd el azokat a bölcs és együttérző szavakat, melyeket Szent II. János Pál pápa az abortuszon átesett nőkhöz intézett (lásd Evangelium Vitae, 99).

De az IVF gonoszsága túlmutat e gyermekek elvesztésén; az IVF a megszületett gyermeket is érinti. Sok IVF-szülő nincs tudatában ennek a gonoszságnak, mivel őszintén szeretik és becsülik gyermeküket. Ennek ellenére a gyermekek életre hozása egy laboratóriumi folyamat, nem pedig a házastársi egyesülés szeretetteljes aktusa. AZ IVF objektíve termékként, nem pedig személyként kezeli őket. (Az IVF erkölcsiségéről itt és itt nyilatkoztam.)

A gyermekeknek sokféleképpen lehet ártani, és ahogyan Ön jogosan kérdezi, a szülőknek meg kell fontolniuk, hogy kötelesek-e megosztani a gyermek jólétére vonatkozó érzékeny információkat, amelyek a gyermekkorukban velük elkövetett gonoszságokból erednek.

A válasz attól függ, hogy mi a legjobb a gyermek számára, amihez többek között meg kell érteni, hogy a gyermeknek milyen módon okozhattak kárt. (Az IVF gyermekeket érintő kockázatairól lásd itt, itt, itt és itt.)

Ha a gyermekeket örökbe fogadták, nemi erőszak során fogant, vagy korán volt része abúzusban, a szülőknek általában az életkoruknak megfelelő időben kell elmondani nekik, hogy jobban tudják kezelni az életükben ennek következtében felmerülő problémákat. Ugyanez vonatkozhat az IVF által fogantatásra is.

Mivel azonban ez egy pozitív kötelezettséggel kapcsolatos kérdés („X vagy Y a teendő?”), nincs abszolút válasz. Az ilyen kérdéseket az szabályozza, amit Aquinói Szent Tamás „igenlő erkölcsi normáknak” nevez, amelyek kivételeket engednek meg, ellentétben a negatív normákkal („Ne kövess el házasságtörést”), amelyek kivétel nélküliek. Bsár prima facie [első pillantásra] kötelességünk lehet, hogy elmondjuk gyermekeinknek az ilyen dolgokat, nincs abszolút kötelezettség.

Annak megítéléséhez, hogy a szülőknek kötelességük-e felfedni az IVF által fogantatást, mérlegelniük kell, hogy milyen érvek szólnak a gyermekeik tájékoztatása mellett és ellen.

Meg kellett volna születnem?

Mielőtt megvizsgálnánk az egymással versengő okokat, érdemes megvizsgálni egy olyan bonyodalmat, amely valószínűleg felmerül azoknál az embereknél, akik egyszerre jönnek rá, hogy IVF által jöttek létre, és hogy az IVF súlyosan helytelen. Szinte biztosan elgondolkodnak majd: „Soha nem kellett volna léteznem? Vajon Isten nem akarta, hogy itt legyek?”

Ez a kérdés nemcsak az IVF-re vonatkozik, hanem minden házasságon kívüli várandósságra – legyen az nemi erőszak, vérfertőzés, házasságtörés vagy házasság előtti szex, még akkor is, ha a pár később házasságot köt -, valamint a házasságon belüli várandósságra, amely nem erkölcsileg helyes házastársi egyesülésből származik, beleértve a fogamzásgátlás használata ellenére fogant várandósságot, vagy olyan időpontban foganást, amikor a párnak tartózkodnia kellett volna az együttléttől.

Valahányszor vétkezünk, még ha csak bocsánatosan is, Isten akaratát meghiúsítjuk, megakadályozva mindenféle javak létrejöttét, amelyek egyébként létrejöttek volna. De mivel Isten a rosszból jót hoz ki, ez azt is jelenti, hogy mindenféle olyan javak jönnek létre, amelyek egyébként nem jöttek volna létre.

Egy bűnös világban mindenki az utóbbi kategóriába tartozik. Minden egyes ember létezésének javát bűnös származása kondicionálja; egyikünk sem jött létre mások korábbi bűneitől függetlenül. Azok a körülmények, amelyek lehetővé tették, hogy őseink találkozzanak – és így utódaink legyenek, köztük mi is -, nem léteztek volna, ha nem lett volna bűn. Ez magában foglalja Jézus vérvonalát is, amelyet többek között Dávid király és Batsheba házasságtörése is meghatároz.

Az biztos, hogy az embereket érzelmileg jobban zavarhatja azt, amikor létezésük egy közvetlenül megelőző rossz cselekedettől függ, amely nagyon közel áll fogantatásukhoz, mint az IVF vagy más erkölcstelen cselekedetek esetében. De a lényeg továbbra is megmarad: A gonosz mindenki létezését meghatározta, és ennek a gonosznak az időzítése teljesen irreleváns.

Így az IVF általo fogantatás kényes kérdésének kezelésénél nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten a rosszból nagy jót hoz ki, függetlenül attól, hogy a rossz mikor következik be. Ez a jó magában foglalja mindannyiunk javát, beleértve azokat is, akiket sikeresen hoztak világra IVF segítségével, és azt a sokkal több embrionális személyt, akit eldobtak, akivel kísérleteztek, vagy határozatlan időre lefagyasztottak.

Isten az örökkévalóságtól fogva tudta, hogy létezni fogunk. Mivel egyikünk sem létezhet Isten akarata nélkül, biztosak lehetünk abban, hogy Isten akarta, hogy létezzünk, még akkor is, ha Ő nem akart (és nem is akar) semmi rosszat – beleértve azt a gonoszt is, amely meghatározza létezésünket.

Tehát egy határozott igen a válasz arra a kérdésre, hogy Isten akarta-e, hogy létezzek – mindenkit akart, beleértve az IVF által fogantakat is.

Sőt, az a szándéka, hogy mindegyikünk személyesen megismerje Őt, fogadja el azt az egyedülálló, jó cselekedetekkel teli életet, amelyre Ő hív minket (Ef 2,10), és végül örökké vele lehessünk az Ő Királyságában.

Okok, amiért a szülők nem mondják el ezt gyermekeiknek

Vegyük sorra az okokat, melyek mellette és ellene szólnak, hogy elmondják gyermekeiknek, hogy IVF által fogantak.

A szülők legfőbb aggodalma az, hogy ennek az információnak a nyilvánosságra hozatala komolyan árthat gyermeküknek vagy a gyermekükkel való kapcsolatuknak.

Ennek az információnak a megismerése jelentős érzelmi megterhelést okozhat, különösen akkor, ha a gyermekek megtudják – és szinte biztosan megtudják -, hogy néhány testvérük meghalt, akik szintén IVF útján fogantak – sőt, hogy a nem megfelelőnek ítélt magzati testvéreiket megölték. (Az IVF által létrehozott embrióknak csak körülbelül 7%-a vezet sikeres terhességhez.)

Mivel a túlélő gyermekeket ugyanannak az eugenikus szűrési eljárásnak vetették alá, mint kevésbé szerencsés testvéreiket, rá fognak jönni, hogy ha a laboratóriumi technikusok valamilyen módon nem megfelelőnek ítélték volna őket, akkor őket is eldobták volna. Ez azt jelenti, hogy hacsak a szüleik nem voltak tisztában azzal, hogy az ilyen halálesetek jellemzően az IVF-eljárás velejárói, akkor a szüleik arra is hajlandóak voltak, hogy őket is eldobják. Ez a tudat mély megosztottságot teremthet köztük és szüleik között – olyan megosztottságot, amit a szülők természetesen szeretnének elkerülni.

Ha gyermekeik pszichés állapota különösen sérülékeny, a szülők még attól is tarthatnak, hogy ezen információ felfedése gyermekeik előtt jelentős szorongást okozhat és arra ösztönözheti őket, hogy kárt tegyenek magukban.

Egy másik, bár gyengébb ok a természetes tartózkodás az ilyen érzékeny információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. A szülők úgy érezhetik, hogy nincs megfelelő pillanat erre, vagy hogy elszalasztották a lehetőséget. A beszélgetés elhalasztását azzal indokolhatják, hogy várnak egy irreálisan ideális időpontra, amely talán soha nem jön el.

Végül, ha donor ivarsejteket használtak, a gyermekek esetleg meg akarják keresni biológiai szüleiket, amit az örökbefogadó szülők talán nagyon nem tartanak kívánatosnak.

Ha csak ezeket az okokat vennénk figyelembe, akkor erős feltételezés merülne fel a közzététel ellen. Úgy vélem, hogy minden ilyen feltételezést általában felülírnak az ilyen fontos információk nyilvánosságra hozatala mellett szóló, sokkal erősebb okok.

Okok, melyek miatt a szülőknek el kell ezt mondaniuk gyermekeiknek

A szülőknek majdnem mindig el kell mondaniuk gyermekeiknek mindazt, amire szükségük van, vagy szükségük lehet ahhoz, hogy eléggé megértsék önmagukat, hogy békében legyenek önmagukkal, jó döntéseket hozzanak, és kövessék Isten akaratát az életükben. Az IVF esetében több ok is indokolja, hogy a gyermekek megismerjék a saját származásukat, hogy teljes életet élhessenek.

Még ha a szülők nem is tudnak az IVF gonoszságáról – és feltételezhetjük, hogy az IVF-et választók többsége azt hiszi, vagy meggyőzte magát arról, hogy jó dolgot tesz -, ha a gyermekeket egy laboratóriumi eljárás termékeként hozzák a világra, akkor is nagy kárt okoznak nekik.

Ha bűnös eszközöket használnak a fogantatáshoz, akkor negatív lelki hatásokra kell számítani, amelyek gyógyulást, sőt szabadítást is szükségessé tehetnek. A szülők kezdhetik a folyamatot az Úr irgalmas megbocsátásának elfogadásával, de az IVF útján fogant gyermekeknek is szükségük lehet lelki gyógyulásra. Amikor a gyermekek elérik a megfelelő életkort, szabadon – és bátorítva – kell keresniük ezeket az áldásokat az Egyház imáin és szentségein keresztül.

Az IVF által történő fogantatás fizikailag vagy lelkileg károsíthatja a gyermekeket. Sok IVF-gyermeket egy ideig, némelyiket több évre lefagyasztottak, mielőtt felolvasztották és kihordták volna. Ki tudja, milyen hosszú távú hatásai vannak a születő emberi élet ilyen meggondolatlan manipulációjának?

Az IVF által fogant és már felnőtt gyermekeknek, hogy megértsék pszichológiai és fizikai sebezhetőségüket – más szóval, hogy egészséges önismeretre tegyenek szert – szükségük lehet arra, hogy megismerjék fogantatásuk körülményeit, hogy jól gondoskodhassanak egészségükről. Ez különösen igaz a donor ivarsejtekkel fogant IVF gyermekekre, akiknek szükségük lehet arra, hogy tudják, ki a biológiai anyjuk vagy apjuk, hogy kezelni tudják az orvosi szükségleteket.

Amikor a gyermekek tudatára ébrednek a velük szemben elkövetett igazságtalanságnak, érthető módon ezt olyan alapvető sebként élhetik meg, amely gyógyulásra szorul. De ez az igazságtalanság nem kevésbé valós, ha a gyermekek nem szereznek erről tudomást. Ha megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy annak következményeit feldolgozzák, az nagyon igazságtalan lehet. (Az IVF gyermekek mentális egészségi kockázatairól szóló legújabb tanulmányokat lásd itt és itt.)

Ráadásul, mivel az IVF korunk egyik nagy gonoszsága, a jó szülők mindent megtesznek azért, hogy gyermekeik ezt megértsék. Azok a szülők azonban, akik nem mondják el gyermekeiknek, hogy IVF útján fogantak, valószínűleg úgy fogják találni, hogy ennek a titoknak a megtartása gátolja őket abban, hogy a gyermekeikkel erről a nagy gonoszságról beszélgessenek.

A gyermekeiknek való elmondás azért is szükséges lehet, hogy képesek legyenek felismerni és megélni az Úr esetleges hívását. Ha nem mondjuk el nekik, megfosztjuk őket attól, hogy megfelelő tanúvallomást tegyenek az IVF helytelenségéről és ennek ellenére azoknak a jó tulajdonságairól, akik az IVF-nek köszönhetően fogantak, beleértve – és különösen – azok jó tulajdonságait, akikkel halálos kísérleteket végeztek, akiket eldobtak vagy határozatlan időre fagyasztottak le.

Ezen túl nagy valószínűséggel a szülők és az egészségügyi személyzet mellett más családtagok is tisztában lesznek a gyermekek fogantatásának körülményeivel. Ha ez a helyzet, nem lesz könnyű megtartani a titkot.

Nagy valószínűséggel a gyermekek más módon fogják megtudni, hogy IVF által fogantak, vagy legalábbis gyanakodni fognak erre. Ez szinte biztosan sokkal rosszabb hatással lesz a gyermekek és szüleik kapcsolatára, mintha a szülők maguk fednék fel ezt az információt, amint az helyénvaló, mert ha a gyermekeik más módon tudják meg, valószínűleg szörnyen elárulva fogják érezni magukat.

Végül, ha a szülők nem hozzák nyilvánosságra ezt az információt, akkor kísértésbe eshetnek, hogy hazudjanak ebben az ügyben, és a hazugság tilalmára vonatkozó norma abszolút érvényű. Ha a szülők hazugsága ellenére a gyerekek megtudják az igazságot, az árulás érzése sokkal mélyebb lesz.

Mindezen okok miatt a szülőknek általában kötelességük elmondani IVF gyermekeiknek fogantatásuk körülményeit.

Hogyan kell elmondanom ezt a gyermekemnek?

A gyermekeknek elmondani, hogy IVF útján fogantak, ehhez nyilvánvalóan nagy tapintatosság szükséges, és a gyermek érettségi szintjének és aktuális érzelmi felkészültségének ismeretét igényli. Hogy betekintést nyerjenek ebbe a kérdésbe, a szülők fontolóra veheztik, hogy konzultáljanak egy katolikus gyermekpszichológussal, aki elkötelezett az Egyház erkölcsi tanítása iránt.

Mivel a körülmények eltérőek, és mérlegelésre van szükség, hogy pontosan hogyan kell közölni ezt a kényes kérdést a gyermekkel, megjegyzéseimet a leginkább általánosan alkalmazhatókra korlátozom.

A szülőknek általában szükséges, hogy alázatosan beszéljenek gyermekeikkel súlyos hibájukról, hogy segítsenek nekik megérteni és feldolgozni az igazságtalanságot és annak következményeit. A szülőknek szeretettel, őszinteséggel és érzékenységgel kell megközelíteniük a beszélgetést, és biztosítaniuk kell a folyamatos támogatást, amelyre gyermekeiknek szükségük van az érzelmeik és tapasztalataik feldolgozásához.

A csecsemő-örökbefogadás kérdésében a szakértők általában egyetértenek abban, hogy a legjobb, ha a gyermekeket viszonylag fiatal korban ismertetik meg az örökbefogadás fogalmával és saját örökbefogadásuk tényével. Ennek oka, hogy a korai felfedés lehetővé teszi, hogy a gyermekek együtt nőjenek fel ezzel a tudással, így az identitásuk természetes részévé válik. Az IVF-hez képest jelentős különbségek vannak, amelyek közül a legnyilvánvalóbb az eljárás összetettsége és helytelenségének okai, de van némi bölcsesség abban, hogy a tényt olyan korán felfedjük, amilyen korán csak lehet ezt megfelelően kommunikálni.

Ezt a kommunikációt általában szakaszosan kell elvégezni. Talán mielőtt a gyermek eléri a 7 éves kort, mutassa be a megtermékenyítés (vagy fogantatás) fogalmát: „Anyuci szívének és apuci szívének egy aprócska darabkája egyesül, hogy egy új aprócska gyermeket alkosson, és az aprócska gyermek anyuci pocakjában növekszik.”

Valamikor ezután, talán 10 éves kor körül magyarázd el, hogy Isten terve szerint a gyermekeknek anya és apa szerető szövetségében kell megfoganniuk, de néha a szülők, különösen azok, akik meddőséggel küzdenek, olyasmit tesznek, amit nem kellene: e különleges szeretet keretein kívül hozzák a világra a gyermeket.

„Így fogantál meg” – mondhatnád –, „és hogy így tettük, nagyon sajnáljuk. Tudnod kell, hogy mindig is akartunk téged, és imádkoztunk érted, és mindennél jobban szeretünk téged a világon. Te vagy Isten legdrágább ajándéka számunkra.”

Ahogy a gyerekek növekednek, a szülők részletesebb tájékoztatást adhatnak, és válaszolhatnak az esetlegesen felmerülő kérdéseikre. Fontos, hogy az elbeszélés az életkoruknak megfelelő legyen, és a megértésükkel együtt fejlődjön.

Köszönöm Peter Ryan jezsuita atyának a cikk írásához nyújtott segítségét.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. május 22.