Ahány ház, annyi szokás – de mind ennyire más?!
Amikor házasságkötés, családalapítás után azzal szembesülünk, hogy sehogy sem találjuk a jól megszokott ízeket, szokásokat, szabályokat, az élet ezerfajta árnyalatát, akkor tapasztalhatunk egészen furcsa honvágyat: otthonról haza akarunk menni, az idegenségből vissza a jól ismertbe – pedig az általunk épített, vágyott otthonban vagyunk.
A feleség törekedjék erkölcsileg megengedett módon női mivoltát is érvényesíteni és férjének tetszeni. Iparkodjék megőrizni vonzóerejét és varázsát, nehogy férjében idegen ingerek vágya keletkezzék és más nőn akadjon meg a szeme. Ehhez persze a feleség részéről sok ember- s önismeret szükséges. Íme néhány rövid tanács:
Jelenj meg urad előtt mindig tisztán, csinosan. Idevág a gyakori mosakodás, fürdés, öltözködjél gondosan. A legnagyobb és dicsérendő egyszerűség mellett is terjesszél magad körül rendet és csínt. De a túlzott kendőzéssel és kozmetikai kezelésekkel csak ronthatsz hatásodon.
Légy a házasságban is nagyon, de nagyon szemérmetes, intim, finom, tapintatos, tiszteletteljes és tiszteletreméltó, de ne hideg, érdektelen, közömbös.
Ha hibázunk vagy ha az összezördülésnek magunk vagyunk az okai vagy magunk is, józan nyugalommal, alázattal és meleg szeretettel tisztázzuk az ügyet.
Ha szokásos hibánk van, jelentsük be férjünknek előre. Ez nagyon bevált módszer. Például: „Ez… az én leggyakoribb hibám. Kérem, ha rajtacsíp, legyen velem elnéző és türelmes, magam fogok legjobban restellkedni, szégyenkezni és bánkódni e hibámért. Csak figyelmeztessen hibámra. Magam erősen rajta leszek, hogy megjavuljak.”
Persze az eszményi állapot az volna, ha a férj is ugyanezt tenné!
E könyvnek célja voltaképp csak az, hogy a házasulandó nőknek és a menyasszonyoknak adjon állapotukhoz szükséges jótanácsokat. De érdekükkel való együttérzésből nem állhatjuk meg, hogy életük további szakára, házaséletük egész idejére is ne adjuk meg nekik azokat a jó és üdvös tanácsokat, amelyeket számos házastárs vallomásából, panaszából és a világi, valamint egyházi házassági periratok áttanulmányozásából merítünk.
Kezdjük mindjárt a lakodalommal.
A jegyesek és a szülők egyaránt már jóelőre készülődnek az esküvő külsőségeire és a lakodalom méltó megrendezésére.
Ha pornónézésről van szó, akkor senkinek nem az jut először eszébe, hogy egy 10-11 éves kiskamasz ül a számítógép előtt a barátaival felnőtt tartalmakat nézegetve. Azok a szülők, akik még nem abban a világban nevelkedtek, ahol ezek a videók egy kattintással elérhetőek voltak, talán nem is tudják elképzelni, milyen veszély leselkedik gyermekeikre az interneten. De még akkor sem biztos, hogy fel bírják mérni ennek jelentőségét, ha tisztában vannak a jelenséggel. Arról, hogy miért veszélyes a gyerekekre a pornó és hogy mit tehetünk mi, szülők, dr. M. Dulácska Csilla mentálhigiénés szakembert kérdeztük.
A boldog házasság szempontjából az anyagi oldal általában, elméletben és nagyjából közömbös dolognak tekinthető.
Ismerek házaspárt, amelynek mindkét művelt, tanult fele nyomorultan, szegényen került össze, frigyük mégis nagyon boldog maradt, mert az érzelmi tényezőt jóval fölébe helyezte a jómódnak és az anyagi érdeknek. Sőt éppen az a körülmény, hogy mindegyik fél láthatóan, érezhetően és áldozatosan a másik fél helyzetét törekedett megkönnyíteni, csak jobban összefűzte őket és fokozta egymás megbecsülését, értékelését és szerelmét.
Viszont akárhány házaspárt ismertem, amely az anyagiakban szinte duskálkodott. Ennek ellenére életük az ellentétek, félreértések és csalódások hosszú láncolatából állott. A nő részéről az anyagi érdekkeresés a házasságot üressé, sivárrá, unottá, sivatagszerűvé, visszataszítóvá tette. A csupán anyagi szempontból előnyös parti néha nagyon hátrányos.
Ez mind tévhit, ha így gondolod…
Csupán akarat kérdése, hogy mikor állok le a “szer” (pornó, önkielégítés) használatával
Az akarat valóban lényeges ebben a folyamatban. De könnyen lehet, hogy félreértelmezed a szerepét. Amikor függőként arra gondolsz, hogy ha eléggé akarnád, ura lehetnél a függőségnek, akkor rosszul értelmezed az akarat szerepét. A kontroll démona az első, amellyel szembe kell nézned, ha szeretnél valóban szabad lenni. Egy hamis magabiztosságot sugall, amely által éppen hogy benne tart a függőségben. Ha pedig elestél, azt mondja: “Nem baj, legközelebb majd erősebb leszel”. Ez a magabiztosság hamis, mert te vagy a középpontjában. Viszont amikor elismered, hogy tehetetlen vagy a függőséggel szemben, és segítséget keresel Istennél és/vagy másoknál, feladod a hamis magabiztosságot. Ekkor egy nálad hatalmasabb Erő elkezd kiszabadítani. Az akarat szerepe ezentúl az lesz, hogy összehangolódjon Isten akaratával.
„Hogyan szítható fel a hamu alatt pislákoló tűz?” Korunkra meggyengült a férfiideál és ezzel együtt a család intézménye is: Bedő Imre új könyvében a mai korszellemben is helytállni akaró férfiak előtti lehetőségeket és kihívásokat veszi sorra.
Nem tagadjuk, sőt tudjuk és elismerjük, hogy a nő helyzete néha rendkívül nehéz, súlyos, terhes, kínzó és gyötrő olyankor, amikor földi, tisztán emberi szempontból kedvező, alkalmas, pompás kérő akad, de akivel nem köthetne Isten előtt érvényes, szentségi házasságot.
A férjhezmenés lehetősége amúgyis erősen lecsökkent, tehát egy jelentkező, alkalmas kérőnek visszautasítása már e címen is hatalmas akaraterőt, súlyos elhatározást, fájó döntést jelent.
És ez a nehézség jelentékenyen felfokozódik és hatványozódik, ha a nőt még a szerelem édes érzése is foglyul ejti; ha a szíve lángra gyúl, megelevenedő képzelete bűbájos képeket varázsol lelke elé, a kérő közelsége, szava, érintése bizsergő mámorba ejti és főképp, ha az elszédített nő izzó és vonagló ajkán esetleg már ott tapad a kísértő férfi első forró csókja.
Milyen sajnálatraméltó, szerencsétlen és vakon az örök kárhozat veszélyébe rohanó katolikus nők azok, akik nem szentségi, tehát Isten és Egyház előtt érvénytelen házasságot kötnek. Akár mert megelégszenek csupán polgári kötéssel, akár mert másvallásúval egyházi felmentés nélkül vagy érvényes házasságban levő, de elvált férfival kötnek frigyet, akár bármely más ok miatt.
Nélkülözni kénytelenek Krisztus szentségi kegyelmét, áldását, felmagasztalását és azt a rendkívül lélekbemarkoló szertartást, amellyel mintegy Isten fogja meg a jegyesek kezét és vezeti őket jövő útjukra és amellyel az Egyház megszenteli új életüket, megadja a házasságnak Istenbe kapcsolódó, felsőbb, szentebb, igazi tartalmát.
Az előbbi fejezetben közölt és óvásra késztető körülményekkel ellentétben nem kell és nem szabad kedvezőtlen, rossz, elijesztő vagy kijózanító jelnek, körülménynek vagy házasságot akadályozó komoly hibának tekinteni a következőket:
1. Ha a kérő hibás testű, pl. félszemű, félkarú, hibás járású, himlőhelyes arcú. Sőt a tapasztalat szerint az ilyenek gyakran annál jobban értékelik feleségüket.
2. Ha a nő több nyelvet beszél, a vőlegény csak magyarul tud. Utóbbi annál jobban fogja becsülni és bámulni hitvesét képességtöbblete miatt.
Az áteredő bűn mellett létezik „áteredő jóság” is. Az alkotmánymódosítás hátterében „az igazság ragyog” a ferences szerzetes szerint.
– Ön fogalmazta meg korábban a „genderellenes eskü”-t. Hogyan értékeli a mostani alkotmánymódosítást, amely kimondja, hogy az apa férfi és az anya nő?
– Amikor az alkotmánymódosítás most megtörtént, akkor egy fordulathoz ért az európai gondolkodás. A görögök tettek ilyet, amikor először mondták ki a világot megismerve, hogy minden dolog azonos önmagával.
Már közhellyé laposodott, de örökké igaz maradi az a mondás, hogy ép testben ép lélek. De fordítva is igaz ám, hogy csak akkor ép a test, ha a lélek is az.
Ami a testnek a tiszta vér, az a léleknek a helyes világnézet, a tiszta erkölcs, a nyugodt lelkiismeret, egyetlen szóval: a vallásosság.
A férjhezmenésnél szükséges óvatosság, okosság és előrelátás elsősorban is azt kívánja, hogy a kérőt lehetőleg jól megismerjük és kiismerjük.
A házastársak legtöbb csalódása, elégedetlensége és boldogtalansága a másik félről alkotott téves ítéletből származik.
Többnyire csak a külsőséget nézzük és vesszük figyelembe, valamint azt, ami azonnali és közvetlen hatással van ránk: a kérő állását, vagyonát, címét, rangját, termetét, a tőle vagy nála várt karriert, a hízelgő, bókoló szavakat, az egeket festő szép ígéreteket. Ezek néha teljesen megbabonázzák a nőt. Pedig nem ezek a külsőségek az igazi sorsalkotók és még kevésbé a boldogságot biztosítók. A külsőségek csupán az igazi, belső, boldogító tényezőknek ráadásai, többletei, fokozói, támogatói, kísérői.