A Szent József plébánia tagja vagyok egy New York külvárosi közösségben. Van egy szép templomunk több ezer hívővel, ezért van hat állandó papunk, egy diakónusunk és hét vasárnapi misénk.

Az oltár mögött áll egy Szent József-szobor. A csecsemő Jézust tartja – ezen szobron a Megváltó körülbelül hat-tíz hónapos. Az apszis tele van angyalokkal, mert ahogy a lelkipásztorunk mondta: „Szeretem az angyalokat.”

Az angyalok fontos szerepet játszottak József életében. Ők voltak a kapocs az addigi hétköznapi létezése és az elkövetkező csodák között. Amikor felfedezte, hogy fiatal, leendő felesége terhes, „az volt a szándéka, hogy csendben elválik tőle.” (Ez persze az Egyház válásról szóló tanításának lényegét érinti, mivel a József által vélt helyzet az egyetlen, melyet Jézus később válási okként engedélyez: a jegyesség alatt elkövetett házasságtörés.) De egy angyal megértette Józsefet, ahogyan Máté elmagyarázza: „Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.”

És még kétszer szólt egy angyal Józsefhez.

A második és a harmadik alkalommal Heródeshez volt köze: menekülj Egyiptomba; térj vissza Izraelbe. Mivel József ekkor már tudta, hogy nem kételkedhet ezekben a hírnökökben, előbb megmenti a megváltót Heródes kardjaitól, majd a zsarnok halála után visszaadja Jézust annak a nemzetnek, amelyen keresztül a megváltás eljut a világra.

A keresztény festészet nagy korszakaiban, ami 1500 éven át a római katolikus vagy ortodox művészetet jelentette, Szent József ábrázolásai – gyakran a csecsemő vagy fiú Jézussal és a Szent Család portréin – a szakrális művészet leggyakoribb motívumai közé tartoztak.

Józsefet gyakran fehér hajú és idős emberként ábrázolják, különösen akkor, amikor ácsként látjuk őt dolgozni. A Születés képein a haja lehet fekete, de a közötte és Mária közötti korkülönbség általában nyilvánvaló és hangsúlyos.

Egy dolog, ami egészen a közelmúltig nem tűnt fel nekem Józseffel kapcsolatban, az a hallgatása. Olyan jelentős szerepet játszik Isten drámájában, még sincs szava – legalábbis a Szentírásban nincs. Hallunk Krisztus édesanyjáról, nagynénjéről, nagybátyjáról és unokatestvéréről, de földi apjáról soha. Ahogy Ferenc pápa a pallium és a pápai gyűrű átvételekor mondott homíliájában fogalmazott, József (ahogy minden apának kell lennie) egy védelmező:

Hogyan gyakorolja József a védelmezői szerepét? Diszkréten, alázatosan és csendben, de kimeríthetetlen jelenléttel és teljes hűséggel, még akkor is, amikor nehezen érti meg… Mária házastársaként mellette van jóban és rosszban, a betlehemi népszámlálásra való utazáskor és a szülés szorongó és örömteli óráiban; az egyiptomi menekülés drámája közepette és a gyermekük kétségbeesett keresése közben a templomban; később pedig a názáreti otthon mindennapjaiban, a műhelyben, ahol Jézusnak tanította a mesterségét.

Minden apa – különösen a fiúgyermekek apja – megtanulja, hogy vannak idők, amikor egyszerűen csak ott lenni – biztatni, magyarázni, szidni, de gyakran hallgatni –, ez legalább a feladat fele.

A New York-i játszótéren, ahol a fiaim kisgyerekként hancúroztak, gyakran megálltak a hancúrozás közepén, és odaszaladtak hozzám. Megérintették a kezemet, vagy lélegzetvisszafojtva hozzám hajoltak, mielőtt visszarohantak volna ahhoz a játékhoz, ami lekötötte őket. Olyan volt ez, mintha egy akkutöltő állomás lettem volna – de nem az energiájuk feltöltésére, amely határtalan volt, hanem a lelkük feltöltésére. Apa itt van; biztonságban vagyunk.

Józsefhez, Máriához és Jézushoz képest a feleségem, én és a fiaink (ma már felnőtt férfiak) arisztokrataként éltünk. Amikor a szülei bemutatták Jézust a templomban, az áldozatuk nem egy bárány volt, hanem egy pár madár – a szegények áldozata. Amikor a kisebbik fiunkat elvittük a felsőoktatás templomába, hatszámjegyű összeget tettünk le. De azt hiszem, a fiúk tudják, hogy az alapoktatásuk – a szülők jóvoltából – grátisz volt, ahogy a szeretet mindig is az.

A fiaim mostanában ritkábban érintkeznek velünk, de hát ez a világ rendje, nem igaz? Felnővén erősek lettek.

Ferenc pápa beiktatási homíliája végén (amelyet egyszerűen Szent József ünnepeként ünnepeltek) azt mondta:

Itt még egyet hozzátennék: a gondoskodás, a védelem jóságot követel, bizonyos gyengédséget igényel. Az Evangéliumban Szent József erős és bátor emberként, munkásemberként jelenik meg, de szívében nagy gyengédséget látunk, ami nem a gyengék erénye, hanem a lélek erejének és a törődésre, az együttérzésre, a mások iránti valódi nyitottságra, a szeretetre való képességnek a jele. Nem szabad félnünk a jóságtól, a gyengédségtől!

Soha nem tudtam megérteni, hogy egyes apák miért bántalmazzák fiaikat vagy versengenek velük.

És emlékezzünk arra, hogy szerény származása ellenére József királyi családból származott, Dávid királytól, aki maga is szerény pásztor volt. Van ebben valami abból, amire C. S. Lewis a Narnia krónikáiban célzott, nevezetesen, hogy mindannyiunknak korona jut, bármilyen szerények is vagyunk (végül is por vagyunk), ha Krisztust követjük, amit akkor teszünk, ha erősek vagyunk a szeretetben.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. június 16.