A  Katolikus  Egyház  mesterséges  megtermékenyítésről szóló tanítása néhány éve országszerte erős reakciókat váltott ki nem csak nem hívők, hanem katolikusok részéről is. Vajon miért ilyen élesek e témával kapcsolatban a hivatalos katolikus  tanítással  szembeni  hangok?

Miért nem ért vele egyet sok katolikus?

Egyáltalán: az Egyház miért azt mondja rendíthetetlenül, amit mond, miért nem veszi figyelembe az emberek gyermek utáni vágyát, azt, hogy mindenáron gyermeket akarnak?

Rövid ideje tanítottam még, amikor megkeresést kaptam: vegyek  részt  katolikus  erkölcsteológusként  egy  kerekasztal-beszélgetésen,  melynek  a  mesterséges  megtermékenyítés  a  témája.  Elvállaltam,  mivel érdekelt a többi meghívott véleménye is a kérdést illetően. A  beszélgetőpartnerek között volt neves genetikus, jogász és szociológus, akik saját tudományterületük oldaláról világították meg a témát.  Az adott időpontban tömve volt a helyszín, s az egy órásra tervezett  beszélgetést alig lehetett 90 perc után a kérdések miatt lezárni, vagy  inkább  félbehagyni.  A  hallgatóság  a  beszélgetés  végeztével  kisebb  csoportokban diskurált, illetve sorban állt – néhány ember a genetikusnál és a szociológusnál, sokan pedig nálam, a katolikus teológusnál. Ez nem személyemnek volt köszönhető, hanem más, fontosabb  szempont is közrejátszott benne: volt, aki végre megismerhette a témában a katolikus tanítást és ezt köszönte meg, volt, aki meddőségi  problémája okán kapott választ arra, hogy merre induljon el, volt, aki  elmesélte, hogy évekkel azelőtt milyen mesterséges procedúrán ment  keresztül és azóta milyen lelkiismereti problémákkal küzd.

Mielőtt a mesterséges beavatkozásokra térünk, fontos tisztázni: a  jog nem ismer gyermekhez való jogot, a gyermek nem „jár” a házasság mellé, hanem annak gyümölcse, Isten ajándéka. A házasság értéke és szentsége, Istentől való áldottsága nem függ attól, hogy van-e a  párnak gyermeke vagy sem, a „mindenáron gyereket” elv önzést rejt  magában, ellent mond a gyermek önmagáért való akarásának.

Amikor az Egyház dönt az asszisztált reprodukció egy-egy metódusának erkölcsi megítéléséről [elfogadható és ajánlható, „súlyosan  erkölcstelen”, valamint „kevésbé elvetendő” beavatkozások (vö. KEK  2376-77)], minden esetben két alapvető értéket tart szem előtt: a születendő emberi lény életét, valamint az élet továbbadásának egyedüliségét a házasságban (vö. DV Bevezetés 4). Vagyis minden megfogant  embriónak esélyt kell adni az élethez, a házasság egysége megkívánja, hogy tagjai egymás által váljanak szülővé (vö. HV 2, DP 12), illetve  a házastársi egység és a termékenység nem választható szét (vö. DP  II,1, DP 16, EV 14).

Ezek alapján a „súlyosan erkölcstelen” kategóriába tartozik egyrészt minden olyan technológia, amely az embrió életét, jogait veszélyezteti, vagyis az olyan in vitro beavatkozások (FIVET), amelyeknél  önkényes  mesterséges  embriószelekció  történik,  ahol  a  nem  kívánt  ikerterhesség  megszüntetésére  embrióredukciót  végeznek  (DP  21),  ahol a kriokonzerválással (zigóta/embrió lefagyasztása) veszélyeztetik az embrió életét (vö. DP 18, DV I,6), másrészt minden, a házasság  egységét sértő beavatkozás, így a béranyaság és a heterológ (harmadik fél részéről való) ivarsejt adományozás (vö. HV 2, DP 6, CIC 1054).  Kevésbé  sérelmes,  „de  erkölcsileg  változatlanul  elfogadhatatlan”  a  homológ  (a  házaspár  tagjainak  az  ivarsejtjeivel  való)  extrakorporális megtermékenyítés, valamint a mesterséges inszemináció (vö. KEK  2377). Erkölcsileg elfogadható és ajánlható minden olyan mesterséges  beavatkozás, amely a házastársi aktust nem helyettesíteni vagy kizárni akarja, hanem segíteni, hogy annak természetes célját elérje (vö.  DP 12). Ilyen az érett petesejtek megtermékenyítésre alkalmas helyre  vitele, ahol természetes úton történhet meg a foganás (LTOT módszer), valamint a különböző természetes családtervezési módszerek  (Creighton, stb.).

A fájdalom, az önvád, a „még gyereket sem tudok szülni/nemzeni” érzése borítja el a házaspárt, amikor azzal szembesülnek, hogy  nem képesek közösen új élet fakasztására, azaz valami testi vagy lelki  ok miatt meddők (fontos, hogy sohasem a férfi vagy a nő „a” meddő,  hanem ketten együtt nem tudnak életet adni). Sokak szerint az Egyház ebben a nehéz helyzetben csak akadályokat gördít a gyermekre  vágyó  házaspárok  elé,  látni  kell  azonban:  az  Egyház  a  házaspárok  mellett áll életük e kritikus szakaszában és éppen határozott tanításával akarja őket megóvni még több aktuális vagy későbbi fájdalomtól,  lelkiismereti  vívódástól  („Mi  legyen  a  lefagyasztott  embrióinkkal?”, „A te gyereked, ha én lennék az apja/anyja, biztosan nem lenne  ilyen!”, „Az én gyerekem, semmi közöd hozzá, ne szólj bele a nevelésébe!”, „Valami félrement, beteg volt a magzat, abortálnom kellett.”,  stb.). Az Egyház ugyanakkor rámutat arra is, hogy a kereszten értünk  szenvedő Krisztus mellettünk áll az élet minden nehézségében, Benne van tovább: erő meríthető Belőle a gyermektelenség elfogadásához ugyanúgy, mint a házasság megőrzéséhez, az örökbefogadáshoz  vagy éppen az évekig, évtizedekig tartó sikertelenség után a váratlan  gyermekáldás örömteli elfogadásához. Mert vannak megmagyarázhatatlan csodák – számos történet tanúskodik erről.¹

Forrás: Táborkereszt, 2021. nyár

1  Vö.  PAPP  MIKLÓS:  Krisztusi  bioetika,  Sapientia  Szerzetesi  Hittudományi  Főiskola, Budapest, 2010, 45–72.; A Katolikus Egyház katekizmusa, Szent István Kézikönyvek 6., Szent István Társulat, Budapest, 2002.; II. JÁNOS PÁL PÁPA: Evangelium  vitae kezdetű enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus krisztushívőknek és minden jóakaratú embernek  az emberi élet sérthetetlenségéről, in Diós István (szerk.): II. János Pál megnyilatkozásai, 2. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 2005.; HITTANI KONGREGÁCIÓ:  Donum vitae kezdetű instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés  méltóságáról,  [online]  https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=187#JB38;  VI.  PÁL  PÁPA:  Humanae  vitae  kezdetű  enciklikája  a  helyes  születésszabályozásról  [online]  https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=120#HV01; Az egyházi törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, Szent István Társulat, Budapest, 2015, 5., átdolgozott kiadás; HITTANI KONGREGÁCIÓ: Dignitas personae, Instruction Dignitas Personae on certain bioethical questions, [online]  https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_20081208_dignitas-personae_en.html.

Létrehozva 2022. május 22.