Miután írtam egy könyvet a férfiasság témájáról, az olvasóktól rengeteg kérdést és hozzászólást kaptam arról, hogyan kezeljük az internetes pornográfia ostorát.

Mielőtt folytatnám, a továbbiakban a pornográfiát „gonosz képeknek” fogom nevezni, mert úgy gondolom, hogy azok, és így is kellene nevezni őket. Továbbá van néhány szó, ami „beindítja” azon férfiakat, akik ezzel a bizonyos bűnnel küzdenek. Ezért úgy gondolom, hogy jó, ha olyan kifejezést használunk, amely nem szépíti az ördögi badarságot, és annak nevezi, ami.

A gonosz képek tönkreteszik a házasságot, tönkreteszik a hivatásokat, és tönkreteszik a lelkeket. Nem merem kategorizálni az emberiség rendelkezésére álló erkölcstelenségek hierarchiáját, hogy bármilyen konkrét sorrendet alkossak, de azok az átkozott képek közel lennének a lista elejéhez.

Rengeteg nagyszerű forrás áll rendelkezésre, hogy segítsen a férfiaknak kezelni ezt a problémát, ami az összes férfit és minden korosztályt érint. Azt állítom, hogy bármennyire is jók a rendelkezésre álló eszközök és pszichológiai segédeszközök, melyek segítenek az embereknek a sátáni szokás leküzdésében, egy bizonyos hajlam szükséges ahhoz, hogy az ember sikerrel járjon: ez pedig a gonosz és a gonosz képek démona iránti gyűlölet.

C. S. Lewis Perelandra művében van egy pillanat, amikor a sci-fi mese főhőse -Elwin Ransom- szó szerint puszta kézzel veri agyon az ördögöt. Ha még nem olvasták Lewis Űrtrilógiáját, tegyék meg, figyelemre méltó alkotás. Mindenesetre anélkül, hogy túl sokat elárulnék, Ransom egy fiktív Vénuszon találja magát, ahol megpróbálja megakadályozni, hogy az ördög tönkretegye egy új, kvázi-emberekből álló faj ártatlanságát. Nem kateketikus műről van szó, és Lewis sok művészi szabadsággal él a csodálatos mese elmeséléséhez, de a történet erkölcsi tartalma csodálatos.

Egy ponton Ransom azon kapja magát, hogy az ördög pszeudo-inkarnációjával vitatkozik, aki megpróbál megkísérteni egy nőt, aki olyan, mint egy Éva-figura. A démoni intelligenciával napokig tartó émelyítő vitatkozás után a történet hőse úgy dönt, hogy „elég volt”, és azzal a motivációval ébred, hogy péppé verje a sátánt, még ha bele is hal.

Van egy pillanat, amikor az olvasó bepillantást nyer a főszereplő belső párbeszédébe, és Lewis a tiszta gonosz elleni „megfelelő gyűlölet” mámoráról ír. Úgy írja, mintha ez a fajta érzés a Földön nem lenne lehetséges, hiszen a történet olyan környezetben játszódik, mint a bűnbeesés előtti Föld, így a jó és a rossz szembeállítása szikár és homályos.

Lewis azonban az 1950-es években írta ezt a könyvet, jóval azelőtt, hogy minden férfi, nő és gyermek a mobiltelefonján hordozhatta volna magával a gonosz képek katalógusát.

Az ősi druidák elpirulnának, ha látnák, mennyi perverz mulatozás áll az átlagember rendelkezésére.

Úgy gondolom, jogosan kellene a bennünk lakozó Elwin Ransomot irányítanunk, és úgy kellene tekintenünk a pornográfia ördögére, ahogyan Lewis remekművében a valódi ördögöt látta – mindannyiunknak örülnünk kellene, hogy agyonverhetjük a gonosz képek démonát, bármi áron.

Van olyan szintű gyűlölet a pokoli képek iránt, ami elég erős? Eléggé tudod-e gyűlölni azt, ami tönkreteszi a családodat, az egyházadat, a házasságodat és az örök üdvösségre való esélyedet? Nem hiszem.

Ha valóban megértenénk, hogy ezek az átkozott mozgóképek mit tesznek a lelkekkel és az erényekkel, akkor széttépnénk a ruháinkat, zsákruhát és hamut öltenénk magunkra. A gonosz kép nem csak egy rossz szokás, nem csak rossz ötlet – ez maga a gonoszság, amit LED-ek által közvetített, a pokol teljes erejével bevésett hieroglifák animálnak.

Nehéz számszerűsíteni, hogy mit tettek ezek a dolgok az emberi fajjal. Ha Isten holnap lesújtana mindannyiunkra, amiért ilyen gyorsan és lazán játszottunk az ilyen gonoszsággal, csak annyit kérdeznék: „Mi tartott ilyen sokáig?”.

Ha egy betörő az éjszaka közepén fegyverrel a kezében jönne be az otthonodba, mit tennél? Gondolom, nem vitatkoznál azzal az emberrel, és jogosan fogadnád fegyverrel, ami a jutalma lenne.

Nos, mennyivel több erőszakot kellene alkalmaznod a gonosz képek démonával szemben, akit te hívsz meg a szívedbe és a lelkedbe? Ő is fegyverrel hadonászik – ez egy puska, amely a halálos bűnnel teli golyókat lövi egyenesen a lelked közepébe. Nincs határa annak, hogy mit kell tenni egy ilyen szánalmas teremtménnyel, mint ez. „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10,28).

Nincs olyan sors, ami túlságosan méltatlan lenne annak a betolakodónak, aki gonosz képeket hoz az otthonodba és a tudatodba – ő egy egzisztenciális méretű bűnöző.

Gyakran mondják nekem az emberek, hogy „mindent megpróbáltak”, hogy ne vegyenek részt a pokol képzeletbeli bűngazdaságában, de nem sikerült nekik.

A férfiak szinte kizárólag tableten, okostelefonon – olyan telefonokon, melyekkel idiótaként viselkednek – és számítógépeken/TV-n nézik ezeket az émelyítő képeket. Ha még mindig problémás számodra ez, és még mindig okostelefonod van, kérlek, ne mondd, hogy valóban megpróbáltad, amíg nem dobtad a készüléket egy tűzgödörbe.

Nem túlzás ez? De igen.

A pokol tüze rendkívül forró, a házasságod és a gyermekeid tönkretételének kockázata a saját rossz szokásod miatt valóban szélsőséges vállalkozás.

Biztos, hogy milliónyi kifogás van: „Szükségem van a telefonra a munkám miatt” – mondod. Rendben, keress másik munkát. „Nem érted, az a tablet tényleg máshoz is hasznos” – mondják. Igazad van, ez egy hasznos eszköz, amit a démonok arra használnak, hogy elátkozzák a lelkedet.

El tudod képzelni, hogy valaki, aki küzd az alkohollal, továbbra is pultosként vagy kidobó emberként dolgozna? Ilyen az ember, aki azt hiszi, hogy egyszerűen csak szerez egy internet szűrőt a számítógépére, és minden rendben lesz. Ha valóban függő vagy, akkor túl sok réteg dopamin és erkölcstelenség van, amit el kell távolítani. Nem játszhatsz egy rossz környéken és nem várhatod el ugyanott, hogy ne lőjenek le.

Ha van egy olyan eszközöd, ami az ördögé, kérlek, zúzd darabokra, égesd el a port és a részecskéket, majd hívj egy jó papot, aki kiűz az otthonodból mindent, aminek valaha is köze volt ehhez a szokáshoz.

A tüzet tűzzel oltani néha helyénvaló, és ez egy szórakoztató metafora. Ebben az esetben azonban egy kis hidegterápia is helyénvaló.

Kicsit régi mese, hogy egyetlen hideg zuhany lehűti a bestiális lelkiállapotban lévő ember ágyékát, de nem teljesen valótlan.

Amikor belemerülünk egy hideg kádba vagy zuhanyzóba állunk – vagy a COVID-19 függöny ezen oldalán, januárban ki megyünk a hátsó kertbe -, a fagyos ingerre adott válaszként oxigén- és véráradatot tapasztalunk meg végtagjainkban. Ha egy ember gonosz képzetekkel küzd, nagyon ajánlom, hogy a régi hidegzuhany gyógymódot alkalmazza, de szokásként.

A függőségek elősegítik az agy vér- és hormonáradatát, és olyan erősek, hogy lényegében elzsibbasztják a saját képességet, hogy bármi másra gondoljunk, mint a bűnre.

A hideg terápiás tevékenység hasonló élményt nyújt, mivel a jegesmedve-merülés alapvetően megszünteti az agynak azt a képességét, hogy a felmelegedésen kívül másra is gondoljon. Mindössze 2-3 perc szükséges a trükkhöz.

Emellett a hőmérséklet-szabályozás elérésekor egy kis eufórikus érzés is fellép, ami inkább törvényes, mint törvénytelen élvezet.

Ráadásul a hideg zuhany és hasonlók arra kényszerítik az embert, hogy az erényes önuralom olyan szokásait alakítsa ki, amelyek a gonosz képek szokása miatt rendszerint hiányoznak.

Tekinthetjük ezt így is – jobb egy kicsit megfagyni a Földön, mint örökké égni az örökkévaló pokol tüzében.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. március 4.