Minden embernek meg van a maga hívatása. A Jó Isten szabadnak teremtette az embert. Nemes Lelkű, tiszteli az ember szabadságát és szabadon hagyja, hogy mindenki a neki tetsző utat kövesse. Nem állít mindenkit egyazon sorba katonai fegyelemmel. Ezért a fiatalok hagyják magukat szabadon az Isten lelkületének szabad terén. Nem válik hasznukra, ha vizsgálgatják ki milyen életet választott. Ebben a dologban senkinek se kell befolyásolni őket.

A szülők pedig, a Lelki Atyák és a tanárok legyenek segítségük-re, hogy nekik való életet válasszák képességeik szerint és valódi elhívatásukat kövessék, anélkül, hogy befolyásolnák őket vagy elfojtanák elhívatásukat. A döntésnek, sorsukat illetően, az övéknek kell lenni. Mindannyian csak egyszerű véleményeket fogalmazhatunk meg és csak arra van jogunk, hogy segítsünk a lelkeknek megtalálni útjukat.

Néha, mikor ilyen fiatalokkal beszélek, kik ezen a dolgon aggódnak, miközben látom, hogy a mérleg merre billen, nem mondom nekik, hogy ne befolyásoljam őket. Csak segíteni próbálok neki, ahogy tudok, hogy megleljék a helyes utat és a benső békét, abból ami tetszik nekik, elveszem ami zavaró, meghagyom ami jó, a szentet, hogy már ebben az életben boldogan éljenek az Isten közelében és a másik életben még boldogabban. Őszintén, akár melyik életet is választja egy fiatal kit ismerek, örülni fogok és mindig egyformán fog érdekelni lelke megváltása, elég ha közel van a Krisztushoz, az Egyházunk kebelén. Testvérének fogom érezni magam, ha Anya Egyházunk gyermeke lesz.

Természetesen, különösen örülök a fiataloknak kik a szerzetesi életet követik, mert valóban bölcs ki ezt az angyali életet választja, mivel kikerüli az ördög horgát mit csalétekként vet ki a világba. Nem lehet azonban minden embert egy kalap alá venni. Látod, Krisztus se adta parancsul a Szerzetességet – annak ellenére, hogy a tökéletesedés útja -, mivel nem akart mindenkire súlyos terhet rakni. Ezért amikor az ifiú megkérdezte Tőle, hogyan üdvözülhet (Máté 19, 16-Márk 10, 17- Lukács 18, 18) Krisztus így válaszolt neki: „Tartsd meg a parancsolatokat”. És mikor ő azt felelte, hogy betartja őket és megkérdezte „mi fogyatkozás van még bennem?”, Krisztus ezt felelte: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess Engem” (Máté 19, 21). Tehát, ha egy jóravalót talált, akkor beszélt neki a tökéletességről. Nem is tanította a Szerzetességet, mert tüzet hozott volna és talán sokan meggondolatlanul futottak volna, hogy szerzetesek legyenek és rossz származott volna belőle. Csak a szikrát vetette el, és mikor eljött a megfelelő pillanat, felvirágzott a Szerzetesség.

Így nekünk sincs jogunk másokat erőltetni – maguk, ha akarják, erőltessék meg magukat, csak saját magunkat van jogunk erőltetni, és még azt is csak körültekintően. Én máig egy fiatalnak se mondtam, hogy házasodjon meg, se azt hogy legyen szerzetes. Ha valaki megkérdez engem, ezt mondom: „Tedd azt amiben megnyugvásra lelsz, elég ha közel vagy a Krisztushoz”. És ha azt mondja nekem, hogy nem érzi jól magát a világi életben, akkor beszélek neki a Szerzetességről, hogy segítsek neki megtalálni útját.

(In: Athoszi Jerondasz Paisziosz: Családi élet – IGÉK 4. kötet, 2002)

Létrehozva 2026. január 8.