A termékenységi ráta az egész fejlett világban, így az Egyesült Államokban is, meredeken zuhan. De mi ennek pontos oka?

Főbb pontok

1. A házasságok számának csökkenése közvetlenül okozhatja a termékenység csökkenését, vagy más, a modern embereket a családalapítástól eltántorító tényezők csökkenthetik mind a házasságok számát, mind a termékenységet.
2. Kearney és Levine szerint a modern korban egyszerűen el kell fogadnunk, hogy a nők dolgoznak, és a gyermekvállalás inkább önkéntes tevékenység.
3. A hiányzó láncszem a nehezebben mérhető „prioritások eltolódása” vagy azok a kulturális változások, amelyek a fejlett világ felnőttjeit eltérítették a gyermekvállalástól.

A Nemzetgazdasági Kutatóiroda (US) által közzétett új munkadokumentumban Melissa S. Kearney és Phillip B. Levine áttekinti az alapvető tényeket és a legnépszerűbb elméleteket. Állításuk szerint „a felnőttek prioritásai átrendeződtek, és a szülői szerep háttérbe szorult”, ami valószínűleg „a változó normák, a fejlődő gazdasági lehetőségek és korlátok, valamint a tágabb társadalmi és kulturális erők komplex keverékéből” fakad.

Bár Kearney és Levine bizonyítékok alapján történő értékelése helytálló, homályos következtetéseik nem adnak egyértelmű útmutatást a politikai döntéshozóknak a probléma megoldásához. A tendenciák önmagukban is rendkívül riasztóak. A szerzők bemutatják, hogy az 1950-es évek óta a teljes termékenységi ráta körülbelül felére csökkent a fejlett országokban, Norvégiától Kanadáig és Portugáliáig. Ezeken a helyeken a nők később vállalnak gyermeket, és összeségében kevesebb gyermeket szülnek.

Egyes országokban a 2008-as nagy recesszió óta különösen jelentős csökkenés tapasztalható a termékenységben. Az Egyesült Államokban a 2000-es évek közepén még kb. 2,1 volt a termékenységi ráta, ma azonban 1,6 körül mozog.

Ismét felmerül a kérdés: miért?

Kearney és Levine egy, az IFS-nél megjelent tanulmányra hivatkozva rámutatnak, hogy a termékenységhez szorosan kapcsolódó tényező a házasság. A házasok termékenyebbek, mint a hajadonok, és a termékenység csökkenése szorosan összefügg a későbbi házasságkötés és az egyedülállóság növekedésével.

Ugyanakkor nehéz teljes képet alkotni, mert a házasság és a gyerekek egyfajta csomagban járnak. Ahogy a szerzők fogalmaznak: „a házasságra való hajlam valószínűleg nagyobb azoknál, akik gyermeket szeretnének.” Más szavakkal, a házasságok számának csökkenése közvetlenül okozhatja a termékenység csökkenését, vagy más tényezők, amelyek a modern embereket eltántorítják a családalapítástól, csökkenthetik mind a házasságok számát, mind a termékenységet.

Természetesen, még ha a házasság önmagában is fontos szerepet játszik, akkor a politikai kérdés egyszerűen az lesz, hogy hogyan lehetne növelni a házasságok számát, ami ugyanolyan bonyolult probléma, mint a termékenység közvetlen növelése.

A termékenységről szóló vita másik fő témája a nők foglalkoztatásának növekedése, ami súlyosbítja a munka és a család közötti kompromisszumot. A fejlett országokban a nők munkaerőpiaci részvétele és a termékenység közötti összefüggés a múltban változó volt, de a szerzők szerint ma már gyakorlatilag állandó, és a nők 80–90%-a dolgozik a legtöbb helyen.

Kearney és Levine szerint a modern korban egyszerűen el kell fogadnunk, hogy a nők általában dolgoznak, és a gyermekvállalás inkább önkéntes tevékenység. Ez azt jelentheti, hogy a munka és a gyermeknevelés összeegyeztethetőségének javítására irányuló erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket.

Kearney és Levine szerint „a felnőttek prioritásai átrendeződtek, és a szülői szerep háttérbe szorult”, ami valószínűleg „a változó normák, a fejlődő gazdasági lehetőségek és korlátok, valamint szélesebb társadalmi és kulturális erők komplex keverékéből” fakad.

Kearney és Levine azonban szkeptikusan állnak hozzá a „gyermekbüntetés” elméletéhez, amely egy olyan jelenségre utal, amikor a nők jövedelme csökken a gyermekvállalás után. Megjegyzik, hogy ez az állítólagos „büntetés” inkább azt tükrözi, hogy a nők több időt szeretnének tölteni gyermekeikkel. Dokumentálják továbbá, hogy Izrael és Dél-Korea jelentős kivételétől eltekintve a gyermekbüntetés nem mutat szoros összefüggést a termékenységi rátákkal.

Rendben, de mi a helyzet a jövedelemmel? Régóta megfigyelhető, hogy a gazdasági fejlődés általában együtt jár a termékenység csökkenésével országos szinten, de paradox módon azok az egyének, akik jövedelmi sokkot élnek át, több gyermeket vállalnak, amikor jövedelmük emelkedik. Van arra is jó bizonyíték (amint azt Lyman Stone itt tárgyalja), hogy a szülőknek nyújtott célzott támogatások marginálisan növelhetik a termékenységet. Kearney és Levine azonban arra a következtetésre jut, hogy a fejlett országok népességének helyreállításához szükséges igazán jelentős termékenységnövekedés rendkívül drága lenne, ha azt kizárólag a szülőknek fizetett támogatásokkal érnék el.

Ehhez kapcsolódóan egy kutatás azt mutatja, hogy a lakásárak emelkedése növeli a termékenységet a lakástulajdonosok körében – de az árak emelkedése természetesen megnehezíti a lakástulajdon megszerzését. Szintén úgy tűnik, hogy az olcsóbb jelzáloghitelek növelik a termékenységet. A fiatal felnőttek körében a lakástulajdon a nagy recesszióval együtt csökkent, és lehetséges, hogy a mai fiatalok a lakást a családalapítás előfeltételének tekintik.

Ha mindez nem lenne elég zavaros, Kearney és Levine elismerik, hogy „a hagyományos gazdasági tényezők és szakpolitikák valószínűleg nem felelősek a magas jövedelmű országokban az elmúlt évtizedekben tapasztalt termékenységcsökkenés nagy részéért.” A hiányzó láncszem a nehezebben mérhető „prioritások eltolódása”, vagy azok a kulturális változások, amelyek a fejlett világ felnőttjeit eltérítették a gyermekvállalástól.

Felmérések például azt mutatják, hogy több amerikai tartja a munkájában való elégedettséget és a közeli barátokat fontosabbnak a teljes élethez, mint a házasságot vagy a gyermekeket. A különböző médiumok, beleértve a közösségi médiát is, szintén hozzájárulhatnak az új normák elterjedéséhez. A vallásosság is hanyatlik. Azoktól, akik szülőkké válnak, elvárják, hogy intenzívebben foglalkozzanak gyermekeikkel. És ne feledkezzünk meg a fogamzásgátlás és az abortusz körüli normákról, valamint arról a kérdésről, hogy mennyit segítenek az apák a házimunkában, amikor az anyák dolgoznak!

Kearney és Levine mindegyik témát alaposan és ésszerűen értékeli, így a tanulmány kötelező olvasmány azok számára, akik törődnek az emberiség demográfiai jövőjével. De ha egy lépést hátralépünk, úgy tűnik, hogy a szakértők a termékenység csökkenésének megértése érdekében rengeteg ötletet vetettek fel, és mindegyikből megmaradt egy-egy apró darab. Amennyire értjük, hogy miért zuhan a termékenységi ráta, ez az okok összetett keveréke, amely biztosan nem ad lehetőséget egyszerű megoldásokra.

Robert VerBruggen az IFS kutatója és a Manhattan Institute munkatársa.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. július 30.