Bíró László püspök előadása XVI. Benedek gondolatai nyomán (2013. febr. 10.)

A hit évében vagyunk. Benedek pápánk, amikor októberben megnyitotta a hit évét, megnyitó beszédében hosszan beszélt a családról.

Hogyan is tekintsünk a hit évében a családra? Azt mondta, hogy először is tudatosítsuk magunkban, hogy a házasság és a család: evangélium, tehát, ha valaki hitelesen éli a házasságát, családi életét; egy erős igehirdetést végez. Ebben a korban sokan azt mondják, hogy a házasság elavult, a múlthoz tartozik.

Egy rádióinterjúban volt beszélgetőpartnerem egy akadémikusnő, aki azt mondta: „valamikor szekéren közlekedtünk – ma autóval, valamikor házasság – ma élettársi viszony.” Közbe kellett szólnom, nem hagyhattam szó nélkül, és soroltam neki az adatokat: élettársi viszonyból fele annyi gyerek születik, mint házasságból. Az EU-ban az élettársi kapcsolatok átlagos hossza 3 év. Azok az anyák, akik már apa nélkül szülnek, azoknak 60%-a élettársi viszonyban fogant, tehát az apa fogta a kalapját, és simán tovább állt.

A házasság a legősibb intézmény (idősebb, mint az állam), de attól még modern és a jövőbe mutató. Annyi jövőnk van, amennyi egészséges házasság. Csak annyi!

A Szentatya mondja: a hit évében tudatosítsuk, hogy a házasság érték, a házasság: evangélium! Aki csak ennyit tesz, hogy éli a házasságát, már evangéliumot hirdet.

A másik, amit a pápa mond: a házasság válsága és a hit válsága összefügg, tehát ahol elveszik a hit, ott elveszik a házasság értéke. A házassághoz kapcsolódó fogalmaknak – hit, hűség, bizalom – a latinban a szó gyökere ugyanaz: fides, fidelitas, fiducia.

Innen is látszik, hogy az Isten-tagadás hogyan hat vissza a házasságra, hogyan növeli a bizalmatlanságot, a hűtlenség hogyan teszi értékrend nélkülivé az életünket, hogyan teszi irreálissá a házastárs iránti elvárásunkat. Aki nem hisz, azt gondolja, hogy a házasság mennyország, aztán hirtelen a pokolban találja magát, és akkor cserélgeti a házastársát. Aztán vagy rájön a halálig, vagy nem, hogy a házasság a mennyországba vezető út, de nem maga a mennyország. A hitetlenség nagyon sokféleképpen hat vissza a házasságra, és most, amikor a hit éve van, és próbálunk a hitünkben megújulni, akkor a házasságban is újulunk.

A Szentatya mondja: a család legyen az evangelizáció alanya, ne csupán a tárgya. Ne csak mint egy célcsoport, aki felé irányul az evangelizáció, hanem aki cselekszi az evangéliumot. Üdvözített, és üdvözítő közösség.

Még egy dolgot mond a Szentatya a hit évével kapcsolatban a családról: a házasság és az életszentség összefügg. Világos az egyház történetéből (a kétezer évből), hogy akik előre vitték az evangéliumot, azok a szentek! Nem a jó szónokok, nem a politikusok, nem a főpapok, hanem a szentek. A házasság feltételezi és adja, erősíti az életszentséget. A házastárs az a smirglipapír, ami szentté csiszol bennünket.

Szent II. János Pál pápa mondja: az imádkozó ember lelki emberré válik, de ha nem válunk lelki emberré, képtelenek vagyunk a házasságra. Nem szoktunk erre gondolni. Hányszor mondjuk, hogy „lelketlen”. Az életszentség és a házasság a mélyben nagyon összefügg.

Ma van a házasság világnapja. Ez Amerikából indult 1983-ban, a házasság világhete pedig Angliából: ez Richard és Maria Kane nevéhez kapcsolódik. A két mozgalom találkozik össze.

A házasság világhete mottója az idei évben: „Egymásra hangoltan”. A házasság világhetének „arca” egy zongoraművész házaspár. (Még van boldog házasság.) Egymásra lehet hangolni az egyént és a házasságot. Bolond világban élünk, ahol az „én” áll a középpontban. A mai ember minél fiatalabb, annál nehezebben teszi az elköteleződést. Nem tud dönteni, nem tud elköteleződni, valójában azért, mert az önzése nem engedi. Félti a szabadságát. Úgy gondolja, hogy a döntés, az elköteleződés megnyirbálja az ő egóját.

Mi az ellenkezőjét valljuk Jézus nyomán: „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki az életét adja barátaiért”. Jézus azt mondja: te merd szétajándékozni magadat. Testvérek, mi az egésznek a belső logikája? Egyikünk sem akarta önmaga életét, nem álltunk sorban, hogy „én élni akarok!” Szüleink sem pontosan minket akartak, mert csak akartak egy gyereket. A személyes létünk ajándék. Az ajándék-lét úgy tud boldog lenni, ha ő maga is ajándékká válik, és megajándékozottá. Ez az egész életnek a titka! Azért mondjuk így elvontabban, hogy az „én” az a „te”-ben tud csak kibontakozni. Ez az élet titka! Aki nem mer ajándékká válni a másik számára, az nem lesz megajándékozott, az mindig boldogtalan lesz. Mindig harácsolni fog, és soha nem lesz semmije, soha nem fog harmóniába kerülni, egymásra találni, hangolódni a házasságban.

Időt kell szánni egymásra, nincs gyorsuló idő a kapcsolat felépítésében, megtartásában! Időt kell szánni egymásra. Egymáson ne spóroljunk! Vannak dolgok, amit gyorsabban elérhetünk, elintézhetünk, és vannak dolgok, amiket csak lépésről lépésre lehet elérni, és a hitvestársi kapcsolat is ilyen. Ha nem szánunk a házasságra időt – mert mi a családért élünk –, akkor majd közben elillan a házasság a családból. Ez szokott a tragédia lenni. Egyik is, másik is él a családért, és közben messzi kerülünk egymástól a házasságban, pedig a házasság az alapja a családnak. Ha a házasság kibillen a család alól, vége a boldogságnak, hiába van meg mindenünk. Egymásra kell hangolni a házasságot és a családot!

Benedek pápa mondja: aki éli a házasság evangéliumát, az már evangelizál, mert arról tesz tanúságot, hogy a házasság érték. Arra hív, hogy ne bizonytalanodjál el a házasság értékelésében.

Forrás: parkatt.hu/ velederted.net

Létrehozva 2024. szeptember 17.