A „házasság előnye” a mentális jólétben

A kemény adatok azt mutatják, hogy a házasság erős előrejelzője a boldogságnak. A népszerű TikTok videók és az ellenkezőjét állító, széles körben terjesztett tanúságtételek ennek ellenkezőját mutatják.

Hogy csak a legfrissebb példát vegyük: Sam Peltzman közgazdász új tanulmánya szerint a házasság a „legfontosabb megkülönböztető tényező” aközött, hogy ki „boldog” és ki nem, a házas emberek 30%-kal nagyobb valószínűséggel mondják magukról, hogy „boldogok”, mint a nem házasok.

A „boldogság” azonban csak az egyik, viszonylag szűk értelemben vett módja annak, hogy az emberek jólétükről gondolkodjanak. Ha valaki nem is „boldog”, attól még érezheti magát stabilnak, kiegyensúlyozottnak és elégedettnek.

Vajon a „házasság előnye” kiterjed a szubjektív jólét ezen finomabb felfogásaira is?

A 2022-es Cooperative Election Study [Együttműködés választási tanulmány, CES] felmérés segít megválaszolni ezt a kérdést. A CES megkérte a válaszadókat, hogy értékeljék mentális egészségük általános minőségét („Azt mondaná, hogy mentális egészsége általában véve… kiváló, nagyon jó, jó, közepes vagy rossz?”), és egy sor olyan elemet tartalmazott, melyek azt mérik, hogy kik a válaszadók és miben hisznek. A felmérés során elegendő amerikai (60 000 fő) mintát vettek fel ahhoz, hogy az ország minden főbb demográfiai csoportjáról értelmezhető általánosításokat lehessen levonni.

A CES adatai azt mutatják, hogy a házas emberek a jelek szerint nagy mentális egészségi osztalékot kapnak, amely gyorsan megtérül, és idővel nem csökken. Amint az alábbi ábra mutatja, nem volt jelentős különbség az elmúlt egy évben házasodottak (55,9%) és a több mint egy éve házasodottak (57,1%) között, akik „kiváló” vagy „nagyon jó” mentális egészségről számoltak be. Ezzel szemben a nem házasoknak csak 38,4%-a jellemezte így mentális egészségét.

A CES messze a legmeglepőbb következtetése, amely a CES-ből kiderül, hogy a házasság a jelek szerint válogatás nélkül előnyös a mentális egészségre nézve; vagyis az amerikai társadalom szinte minden nagyobb demográfiai csoportjának tagjai mentális egészségi szempontból jobb helyzetben vannak, mint nem házas társaik. Konkrétan, a házasságban élés szignifikánsan összefügg a jobb mentális egészséggel férfiak és nők, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, iskolázatlanok és iskolázottak, vallásosak és világiak, fehérek és nem fehérek, liberálisok és konzervatívok, szülők és gyermektelenek körében.

Nézzük a nemeket. A közelmúltban készült tanulmányok a mentális egészség terén szembetűnő különbségeket mutatnak, a nők nagyobb arányban számolnak be szorongásról, depresszióról és más mentális egészségügyi problémákról. E tanulmányokkal összhangban a 2022-es CES adatai azt mutatják, hogy a nők kisebb valószínűséggel mondják, hogy mentális egészségük „kiváló” vagy „nagyon jó”, mint a férfiak (nők 42,8%, férfiak 51,3%).

A házasságban élés azonban mindkét nem tagjai körében jobb mentális egészséggel járt együtt. A házasság előnyei olyan nagyok, hogy a házas nők lényegesen nagyobb valószínűséggel mondták „kiválónak” vagy „nagyon jónak” a mentális egészségüket, mint a nem házas férfiak (51,5% a 41,9%-hoz képest).

Mi a helyzet az életkorral? Folyamatosan jelennek meg aggasztó tanulmányok a fiatalok mentális egészségének alacsony és romló minőségéről. A CES adatai megerősítik e munkák borús értékelését. Míg a csendes generáció [1946 előtt születettek] több mint 70%-a és a boomerek [1946-1964 között születettek] 60%-a „kiváló” vagy „nagyon jó” mentális egészségről számol be, addig a Z generációnak [1997-2012 között születettek] csak 29,4%-a.

De ahogy a fenti ábra is mutatja, a házasságban élés összefügg a jobb mentális egészséggel, függetlenül attól, hogy az illető mikor született. Ami még fontosabb, a házasság mentális egészségre gyakorolt előnyei a legfiatalabb amerikaiak számára tűnnek a legfontosabbnak. A házasok és nem házasok közötti mentális egészségi különbség 5,2% a csendes generáció, 11,4% a boomerek, 15,0% az X generáció, 16,4% az ezredfordulósok és 15,7% a Z generáció esetében.

Általánosságban elmondható, hogy a pénz segíti a mentális egészséget. A 2022-es CES felmérésben a „kiváló” vagy „nagyon jó” mentális egészségről az évi 40 000 dollárnál kevesebbet kereső amerikaiak 36,8%-a, de az évi 150 000 dollárnál többet kereső amerikaiak 60,7%-a számolt be. Ez azonban nem a teljes történet. Ismét elmondható, hogy a házasság az éves jövedelem minden szintjén összefüggésbe hozható az emelkedett mentális egészséggel.

A házasság az iskolai végzettségi szintek között hasonló hatással van a jólétre. A házasok a nem házasokhoz képest körülbelül 16%-kal nagyobb valószínűséggel írják le mentális egészségüket „kiválónak” vagy „nagyon jónak” a formális iskolai végzettség minden kategóriájában.

A templomba járás szintén kulcsfontosságú tényező. Ryan Burge politológus meggyőzően kimutatta, hogy „a vallásgyakorlás növekedésével csökken a mentális betegségek valószínűsége”. A fenti ábra megerősíti ezt az alapvető összefüggést, de még valamivel többet is hozzáad: a házas emberek mentális egészsége lényegesen jobb, mint a nem házasoké, függetlenül attól, hogy milyen gyakran járnak templomba.

Az amerikai társadalomban kevés intézmény gyakorol ugyanakkora hatást az ország hatalmas faji megosztottsága között. A mentális egészség szempontjából azonban a házasság ilyen. Amint a fenti ábra szemlélteti, a házasok és a nem házasok közötti mentális egészségi különbség a fehérek körében 19,8%, az afroamerikaiak körében 14,6%, a spanyolajkúak körében 21,3%, az ázsiai amerikaiak körében 16,3%, az egyéb faji csoportok tagjai körében pedig 20,9%.

Musa al-Gharbi szociológus szerint „a liberálisok és konzervatívok közötti jóléti szakadék a társadalomtudományi kutatások egyik legmegbízhatóbb mintája”. A jólét ideológiai aszimmetriája a CES-ben is jelen volt, ahol a liberálisok 37,8%-a, a konzervatívok 59,9%-a mondta, hogy mentális egészsége „kiváló” vagy „nagyon jó”. Ezen alapszintű különbségek ellenére a „házassági előny” nyilvánvalóan az egész politikai spektrumban érvényesül az emberekre. Valójában a mentális egészség terén a házasságok közötti különbségek minden ideológiailag meghatározott kategórián belül nagyobbak voltak, mint 10%. Itt is fontos megjegyezni, hogy a konzervatívok jelentősen nagyobb valószínűséggel házasok, mint a liberálisok (59,3% a 35,1%-hoz képest). Ha a liberálisok és a konzervatívok azonos arányban házasodnának, az valószínűleg nagyjából a felére csökkentené a liberálisok és a konzervatívok közötti általános mentális egészségi különbséget.

Végül, ugyanez az alaptörténet elmondható a szülőségről is. Függetlenül attól, hogy hány gyermeke van valakinek, a házasság jelentősen jobb mentális egészséggel jár.

A házasság előnye

A „házasság előnye” a mentális egészség tekintetében változatlan a nem, az életkor, az iskolai végzettség, a jövedelem, a templomba járás, a faj, a politikai ideológia és a szülői státusz tekintetében. Ennek az „előnynek” a mérete a csoportokon belül jellemzően nagy, és néhány kisebb kivételtől eltekintve statisztikailag szignifikáns marad még a kontrollok teljes körét tartalmazó többváltozós elemzésben is.[1]

Ez az elemzés természetesen nem tudja megmondani, hogy a mentális egészség házasságon alapuló különbségeit maga a házasság vagy egyszerű önszelekció okozza. Azt sem tudja megmondani, hogy a házasság mely aspektusai felelősek a házasság mentális egészségre gyakorolt előnyeiért. Új könyvében (Get Married) például Brad Wilcox megjegyzi, hogy „a házasság a legjobb védekezés a magány ellen.” Sajnos nem tudjuk megmondani, hogy a házas emberek által tapasztalt mentális egészségjavulás mekkora része ennek a társas kapcsolatnak köszönhető.

Azt azonban elmondhatjuk, hogy a házasság és a mentális egészség minden amerikai számára szorosan összefügg, függetlenül demográfiai profiljától. Ez azt is sugallja, hogy egy olyan Amerika, ahol több a házasság, olyan Amerika lenne, ahol nagyobb lenne az általános jólét.

Kevin Wallsten a Long Beach-i Kaliforniai Állami Egyetem politikatudományi tanszékének professzora.

Forrás angol nyelven

[1] Lefuttattam egy OLS-regressziós modellt, amely a mentális egészséget a fent említett egyéni szintű jellemzők (valamint a foglalkoztatási státusz és a városiasság) és a családi állapottal való kölcsönhatásuk alapján jósolja meg. A kölcsönhatási feltételekhez kapcsolódó marginális hatások szignifikanciája egy ilyen modellben sokkal fontosabb és árulkodóbb, mint önmagában a kölcsönhatási feltételek szignifikanciája. Ezt a megközelítést alkalmazva a fentiekben részletezett összefüggések közül három kivételével (az ázsiai amerikaiak, az „egyéb” faji csoportok tagjai és a csendes generáció tagjai körében) mindegyik szignifikáns volt a statisztikai kontrollok hozzáadása után.

Létrehozva 2024. május 24.