A legtöbbször azok az amerikaiak, akik rendszeresen járnak a helyi templomba, nagyobb valószínűséggel kötnek házasságot és maradnak boldogok.

A hit rosszat tesz a családoknak?

Ez az üzenet gyakran hangzik el a popkultúrában, a médiavállalatoknál és a közösségi médiában. A Daily Beast egyik szalagcíme szerint „A vallásos gyerekek bunkók”. A The Nation azt kérdezi: „A konzervatív kereszténység rosszat tesz a házasságnak?”, és ezt a választ adja: „A kutatás szerint igen”. Az olyan online influenszerek, mint Pearl Davis azt sugallják, hogy A kereszténység keveset tesz a házasság stabilizálásáért.

Másképp fogalmazva, a kultúra rengeteg olyan példát és érvet kínál, amelyek arra engednek következtetni, hogy a hit és a család kapcsolata általában rossz vagy következmények nélküli.

De statisztikailag nézve a kegyetlen, elnyomott és boldogtalan vallásos házasságok a kivételek közé tartoznak. Az új, Házasodj meg című könyvemben megosztott adatok egyértelműek: azok a párok, akik együtt járnak templomba, jellemzően a legboldogabb házasságban élnek, és a legalacsonyabb a válás kockázata. És igen, mindannyian tudjuk, hogy vannak kivételek (pl. a Duggar család).

Könyvemben négy csoportot azonosítok, akik „a házasság mesterei”. Az egyik közülük a „Hívők”. Ők olyan vallásos hívők, akik rendszeresen járnak templomba, zsinagógába, templomba stb. havonta többször is. A helyi vallási közösségükhöz és a hitükhöz való kötődésük általában nagyobb spirituális jelentőséggel ruházza fel a házasságukat és a családi életüket. Azok, akik rendszeresen járnak templomba, a legnagyobb valószínűséggel házasok (56 százalék), szemben azokkal, akik csak alkalmanként járnak templomba (44 százalék), és azokkal, akik ritkán vagy soha nem járnak (39 százalék) – derül ki a Get Married általános társadalmi felmérés elemzéséből.

A rendszeresen templomba járók házassága is stabilabb. Az adatokból kiderül, hogy a rendszeresen templomba járó amerikaiak körülbelül 30-50 százalékkal kisebb valószínűséggel válnak el. Emellett a világi párokhoz képest körülbelül 15 százalékponttal nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy boldog házasságban élnek.

Miért erősebbek általában a vallásos házasságok? A Get Married című könyvben három „N”-re összpontosítok.

Először is, a vallási gyülekezetekben a „normákról”, például a hűségről és a megbocsátásról szóló üzenetek segítik az erősebb házasságok kialakulását. Ha ezeket az üzeneteket hallják, és látják, hogy a gyülekezeti tagok ezt meg is élik, az segíti az egyházba járó férfiakat és nőket, hogy sikeresebben megbirkózzanak a házasság és a családi élet kihívásaival, és megóvja őket attól, hogy olyan hibákat kövessenek el – például, hogy rossz szokást, mint a drog- vagy alkoholt vegyék fel -, melyek tönkre teszik a házasságukat.

A „hálózatok” [network] is segítenek. A szomszédi kapcsolatok csökkenésével a barátságok megtalálásának helyszínei – ahogyan azt Daniel Cox, munkatársam megfigyelte – egyre inkább csak a munkahelyen találhatók meg. Azok az emberek, akik rendszeresen járnak templomba, előnyben vannak azokkal szemben, akik nem járnak templomba, mivel be vannak kötve egy szélesebb hálózatba, akik képesek segíteni egymást – a gyakorlati segítségtől kezdve, mint például a bébiszitterkedés, egészen a generációk közötti kapcsolatokig, amelyek különböző perspektívákat kínálnak az élet és a szerelem kihívásaival kapcsolatban.

Az egyházakban és más vallási közösségekben megtalálható „nomosz” szintén erősebb szövetségeket eredményez. Peter Berger szociológus a „nomosz” fogalmával írta le azt a kollektív törekvést, amit a vallás rituálék és hiedelmek révén megerősít, és amely az egyéneket egy szent erkölcsi rendbe gyökerezteti. Ez a nomosz, vagyis a magasabb hatalomba vetett hit pozitív hatással van a párokra. Segíthet a férjeknek és a feleségeknek átvészelni az élet viharait, például a munkanélküliséget, a betegséget vagy egy vitát. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért a legmagasabb az élettel való elégedettség is azok körében, akik istentiszteletre járnak.

Konkrétan a Get Married című könyvben azt írtam, hogy a feleségükkel rendszeresen templomi istentiszteletre járó férjek 55 százaléka „nagyon elégedett” az életével; a feleségeknél ez a szám 49 százalék. Ez az arány a feleségek 27 százalékára és a férjek 28 százalékára csökken, akik „nagyon elégedettek” az élettel azon házasok körében, akik nem járnak istentiszteletre.

Az Amerikai Családi Felmérés továbbá azt mutatja, hogy azok a szülők, akik rendszeresen járnak istentiszteletekre, nagyobb valószínűséggel csinálnak szórakoztató dolgokat a gyermekeikkel, rendszeresen vacsoráznak együtt, és a család együtt végzi a házimunkát, még az olyan tényezők, mint a faj, a szülők életkora, neme, iskolai végzettsége és jövedelme vizsgálata után is.

A vallásról és a házasságról szóló mai üzenetek romboló hatással lehetnek azokra a normákra, hálózatokra és nomoszokra, amelyek segítenek az embereknek sikeres házasságokat építeni. Tudjuk, hogy az anyagi biztonság, a boldogság, az egészség és a mentális egészség mind jobb a stabil házas családokban. A legtöbbször azok az amerikaiak, akik rendszeresen járnak a helyi templomba, nagyobb valószínűséggel kötnek házasságot és maradnak házasok – nem is beszélve a boldog házasságról.

Az idei Valentin-nap kihívása az, hogy az Országos Házassági Hét lezárásaként felismerjük, hogy az erős és stabil családok – beleértve a hitközösség által támogatott családokat is – statisztikailag a belépőjegyet jelentik talán nem csak a boldogsághoz, hanem a közjó előmozdításához is. Éppen ezért itt az ideje, hogy a populáris kultúra és a médiavállalatok jobban tudósítsanak a hit és a család kapcsolatának valódi jellegéről.

Brad Wilcox (@BradWilcoxIFS) az American Enterprise Institute nem rezidens vezető munkatársa és a Virginiai Egyetem szociológiaprofesszora.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. május 11.