Melissa Kearney The Two-Parent Privilege [A két szülős kiváltság] című könyve 2023 utolsó hónapjaiban keltett hullámokat a közgazdászok és a politikai döntéshozók körében. A podcast-interjúkban és a panelbeszélgetéseken a Kearney-t folyamatosan foglalkoztató kérdés az volt, hogy „Mi köze van a vallás hanyatlásának a házasság hanyatlásához?”

Erre a kérdésre Kearney saját bevallása szerint nem volt felkészülve, mivel a könyv a nem házas szülők és gyermekeik társadalmi-gazdasági eredményei közötti empirikus kapcsolatra szűkítette a kört. A kérdés mégis valós és releváns. Mi a vallás szerepe a stabil háztartások támogatásában, sőt, ki merem jelenteni, az elköteleződés kikényszerítésében?

Clara Piano és én ezt a kérdést járjuk körül a „Three to Get Married? The Role of Religious Authorities in Marriage” [Hárman házasodnak? A vallási hatóságok szerepe a házasságban] című tanulmányunkban. A történelem során a vallási szervezetek felügyelték a házassági szerződések szabályozását és érvényesítését, és az egyházi házasság még ma is a kizárólag az állam által felügyelt házassági szerződésektől eltérő jelentéssel és felelősséggel bír. A házassági harmadik fél hatásának elkülönítése nehéz, mert a vallásos párok valószínűleg megfigyelhetetlen peremfeltételek alapján különböznek azoktól, akik nem vallásosak.

Dolgozatunkban a szovjet korszakra összpontosítunk, arra az időszakra, amikor az egyházi házasságot betiltották, hogy összehasonlítsuk a házassági eredményeket azokban az esetekben, amikor van és nincs egyházi harmadik fél.

Az oroszországi bolsevik forradalmat követően a szervezett vallást azonnal felváltotta a tudományos ateizmus népszerűsítése. A forradalom előtt évszázadokon át a házasságkötés vallási ügy volt, de 1917-ben a bolsevikok két rendeletet hoztak a házassággal kapcsolatban: először is a vallási szertartásokat polgári anyakönyvezéssel kellett felváltani, másodszor pedig mostantól engedélyezett volt az egyoldalú válás. Ahelyett, hogy Isten előtt esküdtek volna hűséget egymásnak, a vörösbe öltözött menyasszony és vőlegény az állami termelés növelésére esküdött fel.

A következő néhány évben a párt tovább módosította a családi ügyeket az abortusz legalizálásával, a „törvénytelen gyermek” jogi kategóriájának megszüntetésével (ez a címke történelmileg a monogámiát és a szülői befektetést ösztönözte), valamint az öröklés betiltásával.

1. ábra: Templomba járás aránya Szovjet-Oroszországban

Változtattak-e ezek a törvényi és formai változások a házaspárok megélt valóságán a Szovjetunióban? Eredményeink azt sugallják, hogy igen – bemutatjuk, hogy az egyházi hatóságok eltávolítása csökkentette a termékenységet és növelte a válási arányokat mind az idő múlásával, mind pedig az Szovjetúnió azon régióin belül, amelyek nagyobb fokú vallási elnyomásnak voltak kitéve. A nők és a gyermekek szenvedtek; az új házassági rendeleteket közvetlenül követő időszakot a „képeslap válás” éveiként emlegetik. A válás könnyebbsége lehetővé tette a férfiak számára, hogy tetszésük szerint váltsanak feleséget, elhagyott nőket és becslések szerint 9 millió éhező gyermeket hagyva az utcán, akiknek nem volt támaszuk.

A tanulmányban játékelméleti magyarázatot adunk arra, hogy a nem kényszerházasság miért vezet olyan viselkedéshez, amely gyermeket hoz létre, de elriasztja a hűséget.

2. ábra: A válási ráta a Szovjetunióban

3. ábra: A nyers születési ráta a Szovjetunióban

A különböző régiók, amelyekből szovjet szocialista köztársaságok lettek, különböző vallási hagyományokkal rendelkeztek, amelyeknek a házasságban való szerepvállalása látható a válási és termékenységi adatokban. Az orosz ortodox hagyományhoz tartozók esetében a papnak nagy szerepe volt abban, hogy a házaspárt végigvezesse a házassági szövetségen és annak jellemzőin.

Bár minden vallási szervezetet célba vettek, az orosz ortodox papok eltávolítása (és széles körű kivégzése) hiányt okozott a házaspárok támogatásában és útmutatásában.

A legjobban a muszlim örökséggel rendelkező régiók jártak. A muszlim SZSZK-k generációkon keresztül elsősorban a tágabb családtagokra támaszkodtak a házassági szerződések érvényesítésében, így kevesebb fennakadást tapasztaltak, amikor az egyházi házasság tilalma életbe lépett. Ezekben a köztársaságokban alacsonyabb volt a válások száma és magasabb a termékenység (a válási ráta a 4. ábrán látható).

4. ábra: Válási arányok régió és vallás szerint

A közgazdasági szakirodalom a vallási szervezeteket olyan cégekként mutatja be, amelyek különféle szolgáltatásokat nyújtanak tagjaiknak. Ezek egyike a házassági szerződések nyújtása és érvényesítése.

Legalább három módját azonosítjuk, ahogyan ez történik. Először is, a vallási közvetítők meghatározzák az egyes házastársak számára a kötelességeket, amelyek stabilitást biztosítanak a házastársak közötti elvárásoknak. Másodszor, a vallási közvetítők tanácsadást, közvetítést vagy egyéb szolgáltatásokat nyújtanak a házastársak közötti nézeteltérések megoldására. Gyakran az ilyen feladatokra specifikus képzésben részesülnek, ami növeli a vallási szolgálat értékét. Végül, a vallási meggyőződések és a közvetítők határokat szabnak a házaspár, a családjuk és a tágabb társadalom közötti kapcsolatnak.

A szovjet politika hiányzó darabja az egyházi házasságban a házassági szerződés speciális, harmadik fél általi végrehajtója volt. Az 1917 után kialakult társadalmi káoszra és a születési ráta csökkenésére válaszul a szovjet családpolitika a termékenység elősegítése és a válás visszaszorítása felé mozdult el.

1936-tól kezdve egészen 1944-ig a párt új házassági irányelveket adott ki, amelyek megemelték a válás pénzbeli és időbeli árát, és megpróbálták ösztönözni a termékenységet azzal, hogy havi juttatásokat ajánlottak fel a négy vagy több gyermeket vállaló nőknek. Mivel azonban a válási arányok 1944-ben még mindig 10% felett voltak, a Párt nem tudta elérni, hogy a házassági stabilitás megközelítse az orosz ortodox házasságok korábbi generációinak vagy a muzulmán szovjet szocialista köztársaságok korabeli mintáinak stabilitását.

E tanulmány fontos tanulsága, hogy a vallást nem lehet kizárni a házasság és a családalapítás előmozdításáról szóló beszélgetésekből.

Nem meglepő, hogy a Szovjetunióban az egyoldalú válás és az abortusz legalizálását követően emelkedett a válási arány és csökkent a termékenység. Ami viszont nagyobb rejtélyt jelent, az az a tény, hogy a Szovjetunió nem tudta megfordítani ezeket a tendenciákat, még akkor sem, amikor jogi erőfeszítéseket tettek a házasságban maradás és a gyermekvállalás ösztönzésére. A házasságkötés és gyermekvállalás ösztönzésének nehézségei, amelyekkel az államnak szembe kellett néznie, tükrözik azokat a nehézségeket, amelyekkel más kommunista múltú országoknak és a mai nyugati országoknak is szembe kellett nézniük.

Az Egyesült Államokban, bár nem történik nyílt támadás a vallás, mint a társadalmi intézmények, például a házasság alapköve ellen, a vallási elkötelezettség egyértelmű csökkenését és a család iránti, hit által motivált elkötelezettség széles körű elutasítását tapasztaltuk. A vallási elkötelezettség, a házassági stabilitás és a termékenység drasztikus csökkenése az amerikaiak körében a szovjet Oroszországban megfigyelt tendenciákat tükrözi. Az egyik közös nevező a vallási vezetők és közösségek által kikényszerített, támogatott és irányított házasságok csökkenése.

Melissa Kearney az egyszülős háztartások problémájának megoldását célzó cselekvési lépések listájának élén a következő áll: „dolgozzunk azon, hogy visszaállítsuk és elősegítsük a két szülős családok normáját a gyermekek számára.” Kearney úgy érti, hogy ez a társadalmi mechanizmusok széles körét foglalja magában, beleértve a kormányzatot, az oktatást és valószínűleg a vallási szervezeteket is. A

szovjet korszak politikájával kapcsolatos megállapításaink azt sugallják, hogy a vallási szervezetek és a családtagok fogják a legmeghatározóbb szerepet játszani e norma visszaszerzésében, mivel más mechanizmusok kevés sikerrel jártak.

A vallás rendkívül fontos a házasságok sorsának meghatározásában, és ha ezt a mechanizmust elhagyjuk, társadalmunk nehezen fog találni olyan eszközt az érvényesítésre, motivációra, útmutatásra és támogatásra, amely összehasonlítható lenne ezzel.

Anna Claire Flowers a Mercatus Center PhD ösztöndíjasa és az F.A. Hayek Program for Advanced Study in Philosophy, Politics, and Economics (F.A. Hayek Program a Filozófia, a Politika és a Közgazdaságtan Felsőfokú Tanulmányozásáért) ösztöndíjasa.

Forrás  angol nyelven

Létrehozva 2024. március 26.