20. fejezet: A házasságkötés anyagi oldala

A boldog házasság szempontjából az anyagi oldal általában, elméletben és nagyjában közömbös dolognak tekinthető.

Ismerek házaspárt, amelynek mindkét művelt, tanult fele nyomorultan, szegényen került össze, frigyük mégis nagyon boldog maradt. Sőt éppen az a körülmény, hogy mindegyik fél láthatóan, érezhetően és áldozatosan a másik fél helyzetét törekedett megkönnyíteni, csak jobban összefűzte őket és fokozta egymás megbecsülését, értékelését és szerelmét.

Viszont akárhány házaspárt ismertem, amely az anyagiakban szinte dúskálkodott. Ennek ellenére életük az ellentétek, félreértések és csalódások hosszú láncolatából állott.

Ha azonban a szerelem, vonzalom, kölcsönös tisztelet, megbecsülés és lelki harmónia mellett mégis súlyt helyezünk az anyagi alapra is, ez nemcsak méltányos, hanem hasznos, okos, bölcs előrelátás. Hiszen a szerelmesek is testből és lélekből állnak, sőt nekik nemcsak magukról kell majd gondoskodni, hanem leendő gyermekeikről, sőt gyakran elöregedett szüleikről is.

Mi tehát azt a tanácsot adjuk, hogy ne házasodjunk hozomány végett, de lehetőleg ne is hozomány nélkül. Mert a mai idők súlyos megélhetési gondjai és a kenyér után való hajsza nem mindig kedvez a családi békének, sőt néha erős kísértést is jelenthet mindkét fél számára.

A mai időben a hozományt gyakran pótolja a „dolgozó vagy kereső nő”. Ilyenkor a házastársak az életszükségleteknek egyenlő teherviselői. De ezt eszményi életcélnak sehogy sem tekinthetjük. Ha valamelyes mód van rá, a feleség csak maradjon elsősorban háziasszony és anya.

E pontban megszívlelendők Július Simon szavai: „Az asszony, aki munkába szegődött, nem asszony többé. Nem éli a családi kör meghitt élményei közepette azt a védett, rejtett és rendezett életet, amely saját maga és a család részére oly fontos. Nem él többé férje uralma alatt, hanem főnöke irányítása mellett, sokszor gyanús erkölcsű társnők között s állandó érintkezésben idegen férfiakkal, férjétől s gyermekeitől azonban elválasztva… Az édesanya nem táplálja többé gyermekeit… a gyermekek már kiskorukban az utcára kerülnek. Ha este a munkától fáradt szülők s a gyermekek találkoznak a szűk lakásban, semmi sem várja őket készen. A szoba üresen állt egész nap, senki sem gondoskodott a tisztaságról. A tűz kialudt a tűzhelyen, az édesanya pihenni vágyik s nincs ereje a főzésre, sem arra, hogy férjének, gyermekeinek ruháit rendbehozza… És ebből a levegőtlen, rendetlen lakásból menekül a férj is…”

Manapság már csaknem minden művelt országban az állam vagy a társadalom anyagi téren is segítségére siet a házasulandóknak és házasoknak (házassági kölcsön, agglegényadó, családi pótlék s. í. t.).

Csak arra ügyeljünk, hogy ha a házasságkötés előtt anyagi vonatkozású ügyek is szerepelnek, e téren tiszta, világos, pontos és komoly jogi helyzetet teremtsünk. „Clara pacta, boni amici”, a pontos megállapítások elejét veszik a későbbi félreértéseknek, csalódásoknak. Viszont a pontosan körül nem írt vagy nem biztosított anyagi ígéretek sok keserűségnek, bosszúságnak, rendetlen hírvágynak forrásaivá válhatnak.

A házasságkötés anyagi oldala több esetben rejtheti magában a későbbi csalódások, nehézségek, sőt nagyobb szerencsétlenségek csíráit.

Az egyik, hozzá a legnagyobb és leggyakoribb veszély akkor forog fenn, ha a férfi szerelem, vonzalom, lelki és személyi értékelés, megértés és nagyrabecsülés nélkül csupán csak vagy főképpen anyagi érdekből akar egy nőt feleségül venni.

Jaj annak a házasságnak, amelyben az egyik fél nem szentséget akar felvenni, hanem üzletet akar kötni, legyen ez akár pénz alakjában, előmenetel reményében vagy hasonló anyagi előny megszerzése érdekében.

Ha a férfi csak azért vesz el egy nőt, ha mindjárt egyházi szertartás szerint is, hogy a nő vagyonát vehesse birtokba, ez nem szentséghez való járulás, hanem szentségtörés; nem kegyelemszerzés, hanem hazug, álnok, becstelen gaztett, aljas és gyáva merénylet egy jóhiszemű nő ellen!

A házasság anyagi oldalának második veszélyére már rámutattunk: ha az anyagi ígéret csak látszólagos vagy erősen bizonytalan avagy megtévesztő. Néhány példával szolgálunk.

Egy megszállott területről menekült úrnak leányát eljegyezte egy ügyvéd. A leendő após állandóan emlegette és hangoztatta a megszállott országrészben maradt nagy ingatlanát. Az ügyvéd el is vette a leányát. Az illető országrész fel is szabadult és akkor kitűnt, hogy az apósnak ott egy tenyérnyi földje sincs, nem is volt. Az ügyvéd erre visszaküldte feleségét a csaló apához.

A másik eset: Egy vidéki földbirtokosnak valóban nagy, mégpedig 2.000 holdból álló, kitűnő földű birtoka volt. A család az apából, feleségéből és leányából állott. Mindhárman naponkint rendesen de. 10 órakor keltek fel. Mit is csináljanak egész nap – gondolták. Rendesen felkeresték valamelyik szomszéd földesúr ismerősüket. Itt jól ettek-ittak, délután visszaérkeztek. A nagy kirándulás álmossá tette őket, tehát lefeküdtek, felébredve megvacsoráztak és a helyi ismerősökkel játszó hosszú kártyázás után álomra hajtották fejüket. Így ment ez csaknem napról-napra.

A szomszéd község új orvosának megtetszett a földbirtokos szép leánya, el is jegyezte. Orvostársai irigyelve üdvözölték a „kitűnő parti” alkalmával.

Az esküvő és lakodalom fejedelmi volt! A jegyespárt hatlovas hintí vitte a templomba. A meghívott vendégek között a vármegye legelőkelőbb emberei vettek részt.

Ám mi történt? A fiatal orvos kitűnően értett a gyógyítás tudományához, de fogalma sem volt a telekkönyvről és még kevesebb fogalma volt a gazdálkodás módjáról és menetéről.

Alig múltak el a mézeshetek, már híre járta, hogy a földbirtok nagyobbik fele már nem is az apósé, a többi is erősen inog. És még a földbirtokosnak ún. „gazdája” (oklevélnélküli gazdatisztje) közben erősen megtollasodott és földbirtokossá emelkedett, addig maga a földbirtokos már a következő évben csak kegyelemből lakhatta volt kúriájának egyik kis szobáját – megfelelő bér ellenében. Amikor később ezt a bért sem tudta fizetni, vejéhez ment, ahonnan azonban a folytonos szemrehányások, szidalmazásnak és állandó szégyenkezésnek áldozataként kétségbeesve az őrültek házába jutott. A költségeket persze a megcsalódott vőnek kellett fizetnie!

Veszélyt jelenthet a férjére, ha egy anyagilag nagyon gazdag, de erényre szegény feleségnek vagyonától teljesen függő helyzetbe kerül. Csak egy példa a történelemből. Aurelius Antonius bölcs és tudós császár volt, de kezét és akaratát teljesen kötve tartotta a nagy jegyajándék. Noha tudta felesége csapodárságait és házasságtöréseit, de hallgatott. A császár jóakarói tanácsolták neki, hogy űzze el magától a gonosz asszonyt. Mire a fejedelem ezt válaszolta: „Ha elbocsátom e nőt, a jegyajándékot ís vele kell adnom, ez pedig a birodalmam.”

Ezért Petrarca így nyilatkozott: „A gazdag nővel hamar befurakodik a házhoz a kevélység, a kevélységgel pedig a férj feletti teljes uralkodás, ami a férj lealacsonyítását vonja maga után.” (De conjugii clarit. Dial. 65.)

A házasság anyagi oldalával kapcsolatban van még egy lehetőség a csalódásra. Igaz, hogy ez a csalódásoknak legritkább és talán legkevésbé fájó esete, de jó, ha ezzel is számolunk.

Ti, mindig szép, nemes, eszményi jellemre és szerelemre mutat, ha egy férfi az állásához, rangjához és jelleméhez viszonyítva nagyon szegény leányt vesz feleségül, mondjuk minden hozomány vagy a leány szüleinek később remélhető támogatása nélkül.

Csak arra ne számítson a férj ilyen esetben, hogy felesége vagy ennek hozzátartozói hálásak lesznek azért, hogy hozomány nélkül nősült. A legtöbb esetben talán valóban hálásak lesznek, de nem mindig. Mert ha a leány nem nagyon vallásos és művelt, sok esetben férjének nemeslelkűsége őt nem áldozatossá, hálássá, lekötelezetté teszi, hanem a női hiúságnak megfelelően még büszkébbé, elbizakodottabbá, elkapottabbá torzítja, mert így fog okoskodni: „Akkora érték és kincs vagyok én, hogy férjem még a pénzről és hozományról is lemondott – értem.”

Ismétlem, az ilyenfajta hálátlanság talán ritkaságszámba megy, de tanácsos, ha már jó előre lemondunk a háláról és nem számítunk rá, nehogy a későbbi hálátlanság annál jobban fájjon lelkünknek.

21. fejezet: A jelölt szellemi színvonala

Különösen a legújabb időben nem ritka az az eset, hogy egy-egy férfit elsősorban nem a nőnek a szépsége, kelleme vagy hozománya vonz és nem is ezek gyakorolnak rá hatást, mint inkább az okossága, nagy műveltsége vagy más szellemi kiválósága, pl. az illető nő oklevelet szerzett (orvosnő, tanárnő), nagy művész, kitűnő nyelvtehetség s. í. t.

Ezek a szellemi előnyök mindenesetre nagy értékek. De a feleségben csak akkor, ha a nőnek e szellemi fölényével párhuzamosak a kellő jellemtulajdonságok és főképp ha a nőnek szellemi fölénye nem múlja felül a kelleténél nagyobb mértékben a férj szellemi színvonalát.

Mert a természet rendje és a tapasztalat tanúsága szerint a férj necsak termetére legyen a feleségénél magasabb és korra idősebb, hanem szellemi színvonal tekintetében is vagy múlja felül feleségét vagy legalább is ne maradjon nagyon alul!

Mert különben hamar kiütközhetik a feleségben a fölényesség érzete és éreztetése, az uralomvágy rejtett ösztöne, a parancsolás kívánsága és megfordulhat a férfi-nő viszonya: A nadrágot a nő viseli, a kormánypálcát ő kezeli, a férfi pedig a szolgáló vagy inas szerepét kénytelen vállalni.

Tudni kell, hogy akadnak nők, akik bizonyos körülmények között zsarnokibbak tudnak lenni a házaséletben, mint a férfiak és ez a hajlam hamar kifejlődhetik a feleségben, ha férjével szemben valamely ponton nagyon is fölényben tudja és érzi magát.

Dr. Wilson, amerikai statisztikus és egyben nagyhírű idegorvos kimutatta, hogy az egyetemet végzett lányok házasságának nagy része nem volt szerencsés.

Wilson meg is okolja ezt a tapasztalatát: „Az egyetemi élet olyan arányú igényeket fejleszt ki, főképp a legalsó vagyoni rétegből származó lányokban, amelyeket kevés állás tud kielégíteni.”

A nő egyéb tekintetben sokkal alkalmazkodóbb természetű a férfinál, legtöbbje csupán igényeinek leszállítására nem nagyon képes.

A háború tanúsága szerinit a férfiak milliói napok alatt, minden zúgolódás nélkül képesek voltak hozzászokni a lövészárkok kezdetleges, piszkos odúihoz, míg akárhány nő képes inkább az öngyilkossághoz fordulni vagy idegbajba menekülni, mintsem hosszabb időre lemondani a megszokott vagy erősen remélt jobb életről, kényelemről, pazarabb öltözködésről, hivalkodásról, nagyzolásról, úrhatnámságról és arról a lehetőségről, hogy barátnőin túltehessen vagy legalább velük versenyezhessen.

Lélektanilag roppant érdekes, hogy a legműveletlenebb nő is napok alatt hozzászokik a nagy vagyonhoz, jóléthez és fényűzéshez. Mindegyik természetesnek és magától értetődőnek tartja, hogy őt gazdag, előkelő, tudós férfi vegye nőül. Ellenben egyetemet végzett nő már vonakodik feleségül menni oly férfihoz, akiről úgy véli, hogy nálánál alacsonyabbrendű állásban van.

Az egészséges női természet különben maga is oly férfit kíván férjül, akire felnézhessen, akit magánál különbnek, erősebbnek, szilárdabbnak, tiszteletreméltónak tarthat.

Napoleon mondotta, hogy ha a nő tiszteli a férfit, ezt hamar követi a szerelem is, feltéve, hogy a férfi helyes rendszabályokat alkalmaz. A nőnél a tisztelet és szerelem nagyon közel van egymáshoz és rokonok. (O’mera: Napoleon in der Verbannung. Dresden, 1822. III. 84.)

Persze, a feleségnek oklevele, nagyobb tudása, művészi képessége és férje szellemi színvonalát megannyira felülmúló fölénye sem jelent bajt vagy veszélyt, ha e fölényt egyensúlyban tartja és kiegészíti a nőnek nemes jelleme, mély vallásossága, szerénysége, jósága, alázatossága, megértése, gyengédsége és finom tapintata. Sőt ez esetben a nőnek tudástöbbletét még csak jobban ékesíti, megaranyozza, megdicsőíti és értékesebbé teszi a lélek szépsége, erényeinek tündöklése.

Viszont az sem jó és tanácsos, ha a feleség szellemi színvonala a férjénél sokkal alacsonyabb. A feltűnően alacsonyabb színvonalú ugyanis rendszerint lehúzza magához a magasabban állót műveltségben, társadalmilag vagy erkölcsileg vagy esetleg mind a három irányban.

Ezenkívül a nő csak akkor tudja a férfit hosszabb időre valóban lekötni, ha szellemileg legalább is meg tudja őt közelíteni.

A legeszményibb állapot az, ha a házastársak szellemi színvonala nagyjában hasonlít egymáshoz és kiegészíti egymást, de mégis úgy, hogy a kiemelkedőbb részt a férfi képviselje.

(folyt.)

Létrehozva 2024. február 17.