A férjem 15 éves volt, amikor a nagymamája halála után, aki óvodás kora óta nevelte őt, az apja hozzá költözött. Bár az apja mindig is részt vett az életében, hosszú évek óta ez volt az első alkalom, hogy egy fedél alatt éltek. Az apja szinte egyik napról a másikra vált az elvált agglegényből, aki egyedül élt, a tizenévest nevelő, teljes munkaidőben egyedülálló szülővé. Hogy jobban tudjon a fiára koncentrálni, azonnal változtatott néhány dolgot az életmódján, például esténként otthon maradt, ahelyett, hogy elment volna szórakozni, és többé nem tartott alkoholt a házban.

Emellett elkezdte az esti ima rituáléját is, amitől tinédzser fia néha kínosan érezte magát, de ugyanakkor biztonságban és szeretve is. A következő évtizedben, amíg együtt éltek, apja továbbra is minden este lefekvés előtt imádkozott vele. Ez az apa-fiú imaidő nagy hatással volt a férjemre, és ő folytatja ezt a gyakorlatot a gyermekeinkkel.

Az imára hajlamosak vagyunk úgy gondolni, és joggal, mint az Istennel való közösségre, az ezzel járó lelki kapcsolattal és előnyökkel együtt. De amikor más emberekkel imádkozunk – különösen a házastársunkkal, szüleinkkel vagy gyermekeinkkel -, az az egymással való közösség egy különleges formája is lehet. Bár nehéz, ha nem lehetetlen mérni az imádság lelki hatásait, a kutatások folyamatosan feltárják, hogy milyen erőteljes előnyökkel jár az egyének, párok, sőt egész családok számára. 

Számos kutatásból tudjuk, hogy az ima és a vallási szertartások látogatása összefügg az erősebb házasságokkal. Egy 2012-es tanulmány összefüggést talált a közös imádság és a házaspárok közötti nagyobb mértékű bizalom között. Továbbá az IFS vezető munkatársa, W. Bradford Wilcox Nicholas Wolfingerrel közösen végzett kutatása arra a következtetésre jutott, hogy “a közös ima a legerősebb előrejelzője a kapcsolat minőségének a fekete, latinó és fehér párok körében, erősebb, mint a felekezet, a vallás látogatása vagy a közös vallási barátságok”.

Arra vonatkozóan, hogy az imádság miért kapcsolódik a párok pozitívabb kapcsolataihoz, Dr. Wilcox itt kifejtette, hogy

az ima segít a pároknak kezelni a stresszt, lehetővé teszi számukra, hogy a közös hitre és a jövőre vonatkozó reményekre összpontosítsanak, és lehetővé teszi számukra, hogy konstruktívan kezeljék a kapcsolatukban és az életükben jelentkező kihívásokat és problémákat.

A hitbeli hagyományok családi életre gyakorolt hatását mérő új kutatások arra utalnak, hogy a közös ima a családoknak is hasznára válhat néhány olyan módon, mint a pároknak. A Brigham Young University (BYU) kutatóinak nemrégiben megjelent tanulmánya a Journal of Family Psychology című folyóiratban jelent meg, és 198, zsidó, keresztény és muzulmán vallású, vallásilag sokszínű család mintájára készült 17 államban.

A kutatók mind a szülőknek, mind a gyermekeknek számos kérdést tettek fel a hitbeli hagyományaikról, valamint arról, hogy ezek a hagyományok hogyan hatottak a családi életükre, többek között: “Hogyan győzi le a családja a nagyobb stresszt és problémákat?” és “Hogyan osztja meg hitét a gyermekeivel?”. Az elfogultság elkerülése érdekében az interjúkérdésekben nem használták az “ima” szót; a családtagok azonban a válaszok 96%-ában utaltak az imára.

Bár a családok eltérő vallási meggyőződésük miatt különböző módon imádkoztak, voltak hasonlóságok, beleértve az imák időzítését a konkrét családi rituálék vagy hagyományok során, a családok által az imának tulajdonított prioritást, valamint a családok közös kapcsolati folyamatait. “Az országos vizsgálatunkban részt vevő 198 különböző család esetében” – írták a BYU kutatói – “azt találtuk, hogy “az a család, amelyik együtt imádkozik”, úgy tűnik, több szempontból is előnyös, mint az, hogy “együtt marad”.” A BYU kutatói szerint “a család, amelyik együtt imádkozik, több szempontból is előnyös”.

A tanulmány számos közös témát azonosított az imával és a családi kapcsolatokkal kapcsolatban, többek között:

• A családok az imaidőt arra használták, hogy a vallási hagyományokat átadják a fiatalabb generációknak.
• Az ima lehetővé tette a családtagok számára, hogy a felmerülő problémákkal vagy stresszel foglalkozzanak, valamint csökkentette a feszültségeket a kapcsolataikban.
• Az ima segített a családtagoknak kötődni egymáshoz, és megteremtette a családi egység érzését.
• Amikor a szülők imádkoznak gyermekeikkel, nemcsak megtanítják őket imádkozni, hanem modellezik és hangsúlyozzák az imádság fontosságát, abban a reményben, hogy gyermekeik elkezdik a magánimádság gyakorlatát, amelyet magukkal visznek felnőttkorukba. A Harvard T.H. School of Public Health új kutatása szerint pedig a gyermekkori ima gyakorlása a fiatal felnőttek jobb fizikai, mentális és érzelmi jólétéhez kapcsolódik.

Az America Journal of Epidemiology című folyóiratban megjelent, Ying Chen és Tyler J. VanderWeele professzorok által készített tanulmány mind a rendszeres vallási istentiszteletek látogatásának, mind az imádságnak/meditációnak a hatásait vizsgálta egy több mint 5000 serdülőből álló mintán, akiket a kutatók 8-14 éven keresztül követtek. Dr. VanderWeele, aki korábban már írt arról, hogy a vallásgyakorlás hogyan hat a házasságra, az IFS-nek elmondta, hogy új tanulmányuk “a gyermek- és serdülőkori ima mélyreható hatását találta a serdülőkor három nagy veszélyére – depresszió, kábítószerrel való visszaélés és kockázatos viselkedés -, valamint pozitív hatásokat talált a boldogságra, az önkéntességre, a küldetéstudatra és a megbocsátásra”.

A vizsgálatban részt vevő fiatal felnőttek, akik gyermek- vagy serdülőkorukban legalább naponta imádkoztak vagy meditáltak, “16%-kal nagyobb valószínűséggel számoltak be nagyobb boldogságról fiatal felnőttként, 30%-kal kisebb valószínűséggel kezdtek el fiatalon szexelni, és 40%-kal kisebb valószínűséggel volt szexuális úton terjedő fertőzésük azokhoz képest, akik soha nem imádkoztak vagy meditáltak”.

Hogyan magyarázzuk tehát az ima pozitív hatásait a serdülők jóllétére? Dr. VanderWeele elmondta, hogy ez a kérdés túlmutat tanulmányuk keretein, de hozzátette,

az én értelmezésem szerint az imaélet és az integrált spiritualitás Isten vagy a transzcendencia megtapasztalását eredményezi, és így a serdülőnek nem kell ehhez a drogokhoz vagy a kockázatos szexuális viselkedéshez fordulnia. Sőt, ez az istenélmény alapvetően másságközpontúbbá teheti az embert, ami önkéntességhez, megbocsátáshoz és küldetéstudathoz vezet, és ezek a dolgok végső soron boldogabbá teszik az embert, és megvédik a depresszió ellen. 

A legtöbb vallásban az imádság cselekedete alapvetően az imádat és az Istennel való kommunikáció bensőséges formája. De ez egy fontos hagyomány is, amelyet a családok arra használnak, hogy segítsenek átadni az alapvető vallási értékeket a következő generációnak – egy olyan gyakorlat, amelyről a kutatások továbbra is megerősítik, hogy jótékonyan hat az egyéni és családi jólétre. Az ima, amely erősítheti a házasságokat, egyesítheti a családtagokat, és fokozhatja a serdülőkori döntéshozatalt és egészséget, a virágzó család egyik kulcsa.

Alysse ElHage az Institute for Family Studies blog szerkesztője.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. december 18.