A kortárs elmagányosodás paradoxona

ABSZTRAKT

A mai embernek több lehetősége van a kapcsolódásra, mint a történelem során bármikor, mégis a kortárs elmagányosodás és depresszió soha nem öltött a maihoz fogható méreteket. Szokás lett egyenesen a „elmagányosodás epidémiájáról” beszélni, és teljes az egyetértés abban, hogy a valaha volt legmagányosabb korosztály a jelenleg a munkaerőpiacra belépő Z generáció. Hogy ez miért alakult így, annak az okaiban meglepően nagy a tudományos egyetértés. Egyrészt a hagyományos kisközösségek – mint a család, vallási közösségek, falusi közösségek, civil csoportosulások, sportkörök, összetartó szomszédság stb. – felbomlása, másrészt a tradicionális, külső intézményes tekintélyek – mint például a nemzet, a vallás, a család stb. – összeomlása, amelyek mindegyike szélesebb, objektív keretet biztosított az embereknek az identitásuk meghatározására. Az okokban tehát nagy az egyetértés, a javasolt megoldások
viszont nagyon eltérőek. Az eltérések pedig abból fakadnak, hogy ki mit gondol az ember antropológiai
meghatározottságáról. Jelen tanulmányunkban azt vizsgáljuk meg, hogy vajon a közösségi média alkalmas-e a magány járványának az orvoslására, ahogy azt a neoliberális megközelítés javasolja, vagy éppen ellenkezőleg, csak tovább súlyosbítja a helyzetet.

A Szent István Intézet tanulmánya letölthető itt.

Létrehozva 2025. március 29.