A magányban és csendben eltöltött lelkigyakorlat előnye (3)
Jézus Krisztus, akinek nem volt szüksége magányra, hogy megemlékezzen és egyesüljön Istennel, hogy példát mutasson nekünk, gyakran visszavonult az emberekkel
Jézus Krisztus, akinek nem volt szüksége magányra, hogy megemlékezzen és egyesüljön Istennel, hogy példát mutasson nekünk, gyakran visszavonult az emberekkel
Egy nap az Úr azt mondta Szent Teréznek: “Sok lélek van, akikhez szívesen beszélnék, de a világ olyan nagy zajt
Lelki olvasmány, pünkösd utáni első vasárnap Megkaptam legutóbbi leveledet, amelyben közlöd, hogy még mindig nem döntötted el, milyen életformát válassz,
Tudjuk, hogy a magányban könnyebb rátalálni Isten jelenlétére. Mégis félünk tőle.
Mindannyian átéltük már, és elmondhatjuk, hogy – bár vannak pillanatok, amikor szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk – emberi természetünk szerint nagyon is társas lények vagyunk.
A magányt sokszor megoldandó problémának, betöltendő űrnek tekintjük, s olykor csakugyan ezeket jelenti. Ám a magány szépen gondozott kert is lehet, amelyben az Úr bőséges lelki termést növel. A magányosság lehet jelzés, hogy szükségünk van egy társra – de lehet alkalom is, hogy tudatosítsuk Jézus jelenlétét.
„Teljes figyelmeteket arra fordítsátok, mit tesz Isten most, és ne izgassátok magatokat amiatt, hogy mi lesz vagy nem lesz holnap.” (Mt 6,34a)
Emlékszem, mikor egyedülálló voltam, a vasárnap volt a hét legnehezebben elviselhető napja. Főleg az istentisztelet utáni időszak. Szintén egyedülálló barátaimnak a családjukkal volt közös programjuk. Nekem nem lehetett, én 9 órányi távolságra éltem a családtól.