Az író igenis nyissa ki a száját, ha rossz irányba mennek a dolgok
Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek nyilatkozott a Magyar Katolikus Rádiónak.
Korántsem csak szakmai, hanem mindannyiunkat érintő kérdésről szólt május 28-án a 2003-ban alakult Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom által rendezett nemzetközi konferencia Budapesten. Mert – mi, keresztények különösen – nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy embereket árucikként, rabszolgaként kezeljenek országunkban. S mi is tehetünk annak érdekében, hogy ne olyanok alakítsák a prostitúció helyzetét Magyarországon, akiket kizárólag üzleti érdekeik vezérelnek.Tehetünk – és tennünk kell, amikor az Isten képére teremtett ember méltóságát semmibe veszik. Mindezekről a mozgalom egyik alapítójával, Morvai Krisztinával, az ELTE büntetőjogi docensével beszélgettünk.
Valami tizenkét esztendő óta nagyon elterjedt az alamizsnálkodás egy igen szép és üdvös módja. Ez a Szent Antal kenyere. Röviden szólva, abban áll ez, hogy a jámbor hívők Szent Antal pártfogását kérik valamely ügyükben, és megfogadják, hogy ha a nagy Csodatevő kieszközli kérésük teljesülését, akkor bizonyos számú kenyeret, vagy kenyérre való pénzt fognak adni a szegények számára.
Ez a különös tisztelete a Szentnek azonban nem is olyan új keletű, mert már régen, még a tizennegyedik században állott fönn egy szép szokás, mely egészen hasonló volt a Szent Antal kenyerének intézményéhez. Ugyanis akkori időben a vallásos szülők, hogy gyermekükre Isten áldását leesdjék, szintén Szent Antalhoz fordultak, és annyi gabonát adtak valamely jótékony célra, amilyen nehéz volt a gyermek. Vagyis, mikor a gyermeket fölajánlották Istennek, megmérték a gyermek súlyát, azután ezen súlynak megfelelő gabonát ajándékoztak a jó célokra.
Anyagot gyűjtöttem egy levelezőlista felvetései nyomán, amikor rábukkantam Maria Simma nevére. Csodálatos egyszerűséggel magyarázza mindazt, amit csak feltételezünk vagy pontatlanul tudunk.
„Az evangéliumban nem a családról szóló beszédeket találunk, hanem egy eseményt, amely többet ér minden szónál: Isten emberi családban
A világ különböző részein sok eucharisztikus csoda történt és történik ma is. Volt, hogy az átváltoztatott ostya és bor az áldozók szájában valódi hússá és vérré változott. Olyan is előfordult, hogy a pap kételkedett benne, hogy Jézus valóságosan jelen van-e az Oltáriszentségben, mire az átváltoztatott kenyérből és borból a jelenlevők megdöbbenésére vér kezdett folyni. Az alábbiakban néhány történelmi eseményről számolok be.
Valójában egy antikváriumot kerestem a budai öreg utcában amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe: fekete alapon arany betűk hirdették Boldogságbolt. Alatta egy kartonpapíron régies írással „Átalakítás miatt végkiárusítás”.
Ejha, gondoltam magamban ezt meg kell próbálnom egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább kétszáz éves örmény, olyan ruházatban amely már a millennium idején is avíttnak számított volna, épp egy öregedés határán álló nővel tárgyalt, de udvariasan köszöntött majd így szólt:
– Kérem, nézzen körül, amíg a nagyságos asszonnyal tárgyalok, nézzen körül, hátha talál valami boldogságot, ami a tetszésére talál…
Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense a következő sorokkal ajánlja a Bioetikai útmutató nyomtatott kiadványát:
„Egyre több római megnyilatkozás jelenik meg a különféle bioetikai kérdéseket illetően, Boldog II. János Pál Evangelium vitaejétől a Dignitatis humanaen keresztül. Hála Istennek, Magyarországon is egyre több tudományos igényű könyv tanít a bioetika problémáiról.