Nem vagy egyedül

A napokban beszélgettem egy idős nénivel, akihez elsőpéntekenként járok áldoztatni, és ajánlottam neki, hogy a plébániánk hittanos gyermekei elmennének hozzá a lakására betlehemes műsort előadni, ha már ő nem tud eljönni a templomunkba. Visszautasította, mondván: „Gyermekem nincs, férjem meghalt. A rokonaim elvisznek vidékre, hogy ne legyek egyedül karácsonykor.”

Basilea Schlink magyar kiadójának karácsonyi üdvözlete

Drága Szeretteink, Testvéreink, Barátaink!

Karácsony közeledtével szeretettel írjuk köszöntésünket ezzel az Igével:

„Amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” /Máté 2:1-2./

A mindentudás óvodája

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam:

Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség: fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol

Hogy áldott legyen a Karácsony…

(egy levelezőlistáról)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Az apától az Atyának

Én nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem így. Hogy a gyermekem egy istállóban lássa meg a napvilágot? Eszembe nem jutott volna, hogy így történik. Egy barlangban, juhok és szamarak, széna és szalma közt? Úgy adjon életet a feleségem, hogy legfeljebb a csillagok hallják a vajúdás sikoltásait?