2007-ben lettem diakónus. Diakónusi munkám egyik legszebb és legnehezebb területe a „jegyesoktatás”. Ez a pasztorációs terület mindig vonzott. Már 1975-től résztvettem egyházi kisközösségi munkában. Itt az öntudatos, eredeti, személyes döntésen alapuló Isten mellett elkötelezett hit és élet kialakulásának segítése volt a feladat. Természetesen a párkeresés a párkapcsolatok izgalmas kérdése is gyakran előjött.
Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha a jóra sarkallana, ehelyett azonban elhidegít, gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.
Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. (Siral 3,25-26)
Néha azt tapasztalom, hogy Isten azonnal válaszol a kéréseimre. Ilyenkor izgatottan, hálatelt szívvel azonnal szeretném mindenkivel megosztani, milyen jó az Úr. Máskor meg előfordul, hogy kéréseim mintha lebegnének a levegőben, és a csodák beláthatatlan távolságba kerülnek. Ahogy telik az idő, az én lelkem is lassan megtelik kételyekkel.
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” (1Jn 4,7-8)
Olyan törékenynek éreztem magam, ahogy ott ültem a Target parkolójában, és túlságosan szomorú voltam ahhoz, hogy abba tudjam hagyni a sírást. Volt egy listám a halaszthatatlan tennivalóimról aznapra, de a súlyos fáradtság, ami elömlött rajtam, nem engedte, hogy nekiinduljak. Így hát csak ültem ott. Egyedül.
Ferenc pápa meghívta az Egyházat, hogy egy éven át szentelje figyelmét, imáját a Krisztust-követő élet sajátos útjára, legyen a családról szóló rendkívüli szinódus utáni év novembertől – novemberig a megszentelt élet éve. A Szentatya kijelentése: „Minden megszentelt életet élő személy ajándék az úton levő Isten népe számára” – minden életformában élő kereszténynek egyszerre kérdés és feladat.
1. Lelki áldozás
Ö Jézusom, lábaidhoz borulok és eléd hozom megtört szívem töredelmét, mely semmiségének tudatában megalázkodik szent jelenlétedben. Imádlak Téged szereteted szentségében, a felfoghatatlan Eucharisztiában. Vágyom azra, hogy fogadjalak Téged szívem szegény hajlékában.
Ne nyugtalankodj, ha nem tudsz elmélkedni, áldozni, ha nem tudsz foglalkozni minden vallásos gyakorlattal. Próbálkozz addig máshogyan, hogy megmaradhass az
„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szilárdan álljatok neki ellen a hitben…” (1Pt 5,8-9a)
Érezted már a szorítást a gyomrod körül, mikor kiderül, hogy valaki elégedetlen veled? Mintha minden lendület elszállt volna belőlem, mialatt elolvastam az emailt, amit a főnököm küldött tovább. Egy ügyfelünk írta, felsorolta benne legutóbbi munkám hiányosságait. Szörnyű csüggedés készült eluralkodni rajtam, össze voltam zavarodva.
Gyakran előfordul, hogy mások munkáit a miénk kedvéért akadályozzuk, holott munkánkkal épp mások hasznára kellene lennünk. Forrás: Loyolai Szent Ignác
A Tanítóhivatal szava
1. Az átlényegülés (Transsubstantiatio)
Isten szolgája VI. Pál pápa így tanított a II. Vatikáni Zsinat idején „Mysterium fidei” kezdetű enciklikájában: „Nehogy valaki tévesen értelmezze ezt a fajta jelenlétet, ami túllép a természettörvények határain és a maga nemében legnagyobb csodát eredményezi, befogadókész lélekkel kell követnünk a tanító és imádkozó Egyház szavát.
„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)
Nemrég hallottam egy rádiós igehirdetésben, hogy „ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben”. Épp stresszes napom volt, nem igazán vettem komolyan, amit mondott. „Dehogynem bízom Istenben, csak az a baj, hogy ma nincs lehetőségem ráhangolódni.”
A feszültség már reggel kezdődött. 50 mérföldet kellett autóznom, hogy elérjek egy élő rádiós interjúra egy másik városban. Ahogy közeledett az indulásom ideje, mintha minden ellenem esküdött volna. Eszembe jutott, hogy fel kell adnom egy adóbevallást.
„A szerzetes nem a magányt keresi, hanem az Istennel való csöndet, ami néha azért kibírhatatlan, mert az ember olyannyira elvadult Istentől, mint a macska, akit a nagytükör elé cipeltem gyerekkoromban: forgatjuk a fejünket, csak szembenézni ne kelljen.” Barsi Balázs ferences szerzetes biblikus témából doktorált Párizsban, népszerű lelkivezető. Hatása messze túlterjed a sümegi rendház falain kívül. Prédikációi és elmélkedései sokak szemét nyitják föl az élet valódi értékeire.
„Jézus most hozzájuk fordult: ’Hát ti mit mondtok, ki vagyok?’ Simon Péter válaszolt: ’Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia’.” (Mt 16,15-16)
Érezted már, hogy rohamtempóban élsz? Én is éreztem.
Néha fontos félreállni, hogy meglássunk dolgokat. Nemrég eljutottam a Szentföldre. Évek óta vágytam rá. De ahogy az indulás napja közeledett, szerettem volna, ha máskorra esett volna ez az időpont, olyan időszakra, amikor nem ilyen forgalmas az élet.