Próbálkozz máshogyan, maradj Úrral egységben
Ne nyugtalankodj, ha nem tudsz elmélkedni, áldozni, ha nem tudsz foglalkozni minden vallásos gyakorlattal. Próbálkozz addig máshogyan, hogy megmaradhass az
Ne nyugtalankodj, ha nem tudsz elmélkedni, áldozni, ha nem tudsz foglalkozni minden vallásos gyakorlattal. Próbálkozz addig máshogyan, hogy megmaradhass az
„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szilárdan álljatok neki ellen a hitben…” (1Pt 5,8-9a)
Érezted már a szorítást a gyomrod körül, mikor kiderül, hogy valaki elégedetlen veled? Mintha minden lendület elszállt volna belőlem, mialatt elolvastam az emailt, amit a főnököm küldött tovább. Egy ügyfelünk írta, felsorolta benne legutóbbi munkám hiányosságait. Szörnyű csüggedés készült eluralkodni rajtam, össze voltam zavarodva.
Gyakran előfordul, hogy mások munkáit a miénk kedvéért akadályozzuk, holott munkánkkal épp mások hasznára kellene lennünk. Forrás: Loyolai Szent Ignác
A Tanítóhivatal szava
1. Az átlényegülés (Transsubstantiatio)
Isten szolgája VI. Pál pápa így tanított a II. Vatikáni Zsinat idején „Mysterium fidei” kezdetű enciklikájában: „Nehogy valaki tévesen értelmezze ezt a fajta jelenlétet, ami túllép a természettörvények határain és a maga nemében legnagyobb csodát eredményezi, befogadókész lélekkel kell követnünk a tanító és imádkozó Egyház szavát.
„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)
Nemrég hallottam egy rádiós igehirdetésben, hogy „ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben”. Épp stresszes napom volt, nem igazán vettem komolyan, amit mondott. „Dehogynem bízom Istenben, csak az a baj, hogy ma nincs lehetőségem ráhangolódni.”
A feszültség már reggel kezdődött. 50 mérföldet kellett autóznom, hogy elérjek egy élő rádiós interjúra egy másik városban. Ahogy közeledett az indulásom ideje, mintha minden ellenem esküdött volna. Eszembe jutott, hogy fel kell adnom egy adóbevallást.
„A szerzetes nem a magányt keresi, hanem az Istennel való csöndet, ami néha azért kibírhatatlan, mert az ember olyannyira elvadult Istentől, mint a macska, akit a nagytükör elé cipeltem gyerekkoromban: forgatjuk a fejünket, csak szembenézni ne kelljen.” Barsi Balázs ferences szerzetes biblikus témából doktorált Párizsban, népszerű lelkivezető. Hatása messze túlterjed a sümegi rendház falain kívül. Prédikációi és elmélkedései sokak szemét nyitják föl az élet valódi értékeire.
„Jézus most hozzájuk fordult: ’Hát ti mit mondtok, ki vagyok?’ Simon Péter válaszolt: ’Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia’.” (Mt 16,15-16)
Érezted már, hogy rohamtempóban élsz? Én is éreztem.
Néha fontos félreállni, hogy meglássunk dolgokat. Nemrég eljutottam a Szentföldre. Évek óta vágytam rá. De ahogy az indulás napja közeledett, szerettem volna, ha máskorra esett volna ez az időpont, olyan időszakra, amikor nem ilyen forgalmas az élet.
Lelkipásztori érvek a térdelve és nyelvre áldozáshoz való általános visszatérés mellett
1.
A kézbeáldozás jelenlegi rítusa korábban soha sem létezett a katolikus egyházban, mert az ősegyház ún. kézbeáldozása lényegileg különbözött a ma szokásos gyakorlattól, melyet a kálvinisták vezettek be, a lutheránusokkal ellentétben. Sok lutheránus ugyanis a mai napig megőrizte a térdelve és nyelvre áldozás hagyományos rítusát.
Teológiai és liturgikus érvek a szentáldozás nyelvre és térdelve fogadása mellett
1.
A Szentostya a legszentebb és legnagyobb dolog ezen a földön, mert itt magáról az Úrról van szó. Következésképpen külsőleg is biztosítani kell a szentáldozás kiszolgáltatásának olyan módját, amely a lehető legnagyobb biztonságot garantálja, hogy a Szentostya legkisebb darabja se vesszen el, és az Ostyákat ne lehessen ellopni. Az áldoztatás szertartása is lehetőleg nyilvánvalóan fejezze ki a szentséget és magasztosságot, vagyis világosabban különbözzön a profán táplálkozástól.
Végre valaki megkérdezte Ferenc pápát ahelyett, hogy bíborosok célozgatásaiból találgatna az elkövetkezendő szinódussal kapcsolatban!
Demetrio Fernandez, a spanyolországi Cordoba püspöke ad limina látogatáson volt a Vatikánban és a Szentatya azt mondta neki, hogy „a pápa sem változtathatja meg azt, amit Jézus meghagyott”.
1.
A szentáldozás – az isteni szeretet rejtett fensége
Az Egyház a mennyei Jeruzsálem felé vezető zarándokútján növekszik és épül a Szentlélek munkálkodása által, különösen az istenfélelem által (v.ö. ApCsel 9,13), a hit, remény és szeretet természetfeletti aktusai által, valamint az emberré lett Isten imádásának konkrét aktusai által, minden megjelenési formájában, elsősorban az Oltáriszentség fátyola alatti jelenlétében. Történelmi útjának kezdete óta az Egyház akkor élte meg legtermékenyebb pillanatait és korszakait, amikor a legmélyebb hódolattal és imádással adózott a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek. Ezek voltak Pünkösd hatásainak igazi pillanatai.
„Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves Isten előtt, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” (Zsid 11,6)
Tudtam, hogy nehéz munka lesz, hőség kínoz majd, és a kemény padlón kell aludni. De nem tudtam, hogy nem ezek a körülmények késztetnek majd arra, hogy megfeszítsem a hitemet.
Néhány éve részt vettem egy programban, melynek során szükséget szenvedő emberek házát újítottuk fel. Isten terve az volt, hogy túlfeszítsen engem azon, amihez általában szokva vagyok, de kiderült, hogy nem a munkának, és nem a siralmas körülményeknek volt ilyen hatásuk rám.
Gyakran kapok felkéréseket, hogy írjam le a tapasztalataimat, mit jelent hátrányos helyzetű gyereket nevelni. Mutassam be, milyen érzés. Hát, talán ilyen…
Amikor kisbabát vársz, az olyan, mintha egy csodálatos vakációt tervezgetnél, mondjuk, Olaszországba. Vásárolsz egy halom útikönyvet, és tele vagy várakozással. Colosseum! Michelangelo Dávidja! Gondolázás Velencében! Talán még néhány olasz mondatot is megtanulsz.
A „lélek józan mámora”
Régóta figyelem, mikor valakit a reggeleiről kérdezek, örömmel mesél. Olykor szinte idegen emberek, akiket éppen megismertem, osztják meg velem reggelük apró mozzanatait.
A reggelek meghatározóak. Olykor rohanók, rányomva ezzel bélyegüket az egész napra, olykor korán ébredők, olykor a szokásos menetrend szerint zajlók, de fontosak.