Minden év kezdetén számtalan jóslat lát napvilágot, ám hiteles próféciát egyedül a Szentírás ad. A 2017-es évre a következőket találjuk benne.
Ha január 1. és december 31. között születtél, vagyis Isten szeretetének jegyében, akkor életedben Isten kegyelmének hatása érvényesül: „megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára.” (Tit 2,11)
Ezt a gyönyörű történetet egy a louisianai Monroe-ban lévő CenturyTel-nél dolgozó fiatalember élte át, mikor egyik nap a Wal-Mart-ba ment vásárolni.
Úgy hatéves lehetett a szép, barna hajú, szeplős kislány, az ártatlanság megtestesítője. Édesanyja a hajdani Walton’s-ba vagy egy Norman Rockwell képbe is odaillett volna. Nem mintha divatjamúlt külseje lett volna. Félhosszú, barna haja volt, természetes hullámokkal. Drapp sortot és világoskék kötött pólót viselt. Kék szélű fehér tornacipő volt rajta. Olyan igazi anyuka volt.
Karácsony a szereteté. Meg az örömé, az ajándékozásé, a megosztásé, a családi és baráti együttléteké, a csillogásé, a ragyogó ajándékcsomagoké. De elsősorban a szereteté. Ez akkor vált számomra bizonyossá, mikor egy kismanóra emlékeztető, ártatlan szemű, rózsaszirom arcú tanítványomtól kaptam egy csodálatos karácsonyi ajándékot.
Hideg karácsonyeste volt Chicagóban. Az öregember benn ült az autószerelő műhelyében. Mióta a felesége meghalt, nem ment sehova ilyenkor. Nem díszítette fel a műhelyt, nem volt karácsonyfája, nem gyújtott ünnepi fényeket. Ugyanolyan nap volt számára, mint a többi. Nem gyűlölte a karácsonyestét, csak nem talált okot az ünneplésre. Gyermekei nem voltak. A felesége elment.
Üldögélt az ablaknál, nézte a havazást, ami egy órája tartott már, s az életén töprengett, amikor kinyílt az ajtó, és egy hajléktalan oldalgott be rajta.
Az ember becsapta maga mögött a Paradicsom kapuját. Válaszul, Isten kitárta az ég ajtaját, hogy visszatalálhassunk Hozzá. Ezzel Isten és ember közös története új szakaszába lépett. A Messiás nem váratlanul érkezett, vártuk. Nem idegenként idegenbe érkezett, övéi közé jött. Ezt a történelmi várakozást tartja ébren az Advent, amikor Karácsonyra, Krisztus születésének megünneplésére készülünk.
Minden ünnep a családi összejövetelek időszaka. Ha egyedül vagy, nem biztos, hogy könnyű szívvel várod.
Még mindig nem teljesült az álom, hogy megtaláld az Igazit. Ilyenkor a munkahelyi és családi ünnepségek gondolata keserűséget, irigységet ébreszthet, elszomoríthat, hiszen újra csak magányosságodra emlékeztet.
A böjtnek számtalan jó hatása van a lélekre, a testre, az elmére, egyénre, közösségre…stb.
Amikor átmenetileg lemondunk valamiről majd később újra visszatérünk hozzá, másképpen és sokkal jobban tudjuk értékelni ugyanazt. Én pl. három hónapja nulla szénhidrátot fogyasztok. Nemrégen vanília rúddal ízesített ketogén madártejet ettem és olyan ízbomba hatással volt rám, hogy szinte felrobbant a szám.
Zavar, ha beszélgetnek körülöttem. Fáj, hogy eljönnek misére, és nem tisztelik Isten jelenlétét és a csendben imádkozókat.
Először is érdemes megfontolni, vajon miért viselkednek így. Aki beszélget, talán azért teszi, mert
• kereső: nem tudja, mi történik a misén, miért szent hely a templom
A kislány épp egy almát színezett ki a papírlapon, nyelvét kidugva igyekezett a vonalon belül maradni. Anyja az üvegajtó mögül figyelte, szemei égtek a kialvatlanságtól és a sírástól.
– Azt mondod, hogy a lányom meg fog halni? – suttogta.
– Sajnos igen. A leukémia egy ritka típusában szenved, nem tudjuk meggyógyítani. – felelte az orvos, aki az asszony mellett állt. Hatvanas évei végén járt már és szívét összeszorította a fájdalom, ismerte Zsuzsát születése óta, a keresztlánya volt.
A Felépülünk ugyanis nem családos mozi, hanem öt ember szép, drámai vallomása arról, hogyan rehabilitálódnak drog- és alkoholfüggőségükből. A film közösségi finanszírozásból, számos drogprevencióval és -terápiával foglalkozó egyesület és szakember segítségével született, december 6. óta látható teljes terjedelmében a világhálón. Nem evangélizációs alkotásnak született, de abszolút nézhető így is – a vallomás már csak ilyen műfaj.
C.S. Lewis ragaszkodik hozzá, hogy minden, ami megkérdőjelezheti Isten létezését vagy jóságát rendkívül fontos a számunkra, és komolyan veendő, mert egy csapásra cáfolhatja a kereszténységet – és ki hihetne a kereszténységben, ha az már meg lenne cáfolva? Sokszor a világban található fájdalmat és szenvedést hozzák fel, mint bizonyíték egy jóságos Isten léte ellen (ezt itt cáfolom).
Hja kérem, túlszabályozott világunkból nem hiányozhat a standard Mikulás fogalmának és kísérőinek szabatos meghatározása.
Süsü sárkánynak is volt Sárkányellátó Vállalata, nekünk itt a Magyar Szabványügyi Hivatal, akik engedve a népnyomásnak, elkészítették MSZ 12-06 Útmutató a Mikulás-ünnepi hagyományokhoz című pajkos kiadványukat, a mérnöki munkában megfáradt apukák és gyermekeik mosolyra fakasztásához. Mi kérünk elnézést a késedelmes publikálásért. A szerk.
A magányosan élő remetéhez emberek érkeztek. Megkérdezték tőle: – Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
De érdemben, végül is a malasztról szeretnék beszélni. A malaszt szó már a legrégibb összefüggő magyar szövegben, a XII. században keletkezett Halotti Beszédben előfordul: „Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut …” (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami a mai magyar nyelven így hangzana: Mennyi malasztban teremtette eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot … A „malaszt” szó az ó-egyházi szláv milost?-nak felel meg, jelentése: irgalom.