Sok iskola készül korán arra, hogy készen álljon Krisztus eljövetelének ünneplésére. Egyes iskolák,ezzel ellentétesen, szándékosan elhagyják Krisztus bármilyen említését.
A Robius középiskola (Midlothian, Virginia) tájékoztatta a kórus diákjait, hogy leveszi azokat a dalokat a téli programból, melyek megemlítik a mi Urunkat.
A 16. héten derült ki, egy nőgyógyászati magánrendelésen, hogy a kicsi babánknak ajak- és szájpadhasadéka van. A nőgyógyász azt javasolta, hogy másnap menjek be hozzá a kórházba, ahol még jobb minőségű az ultrahang készülék, és ott egy kollégájával együtt megnéznék még egyszer, hogy valóban így van-e. Másnap a kórházban mindketten megerősítették, hogy a babának két oldali ajak hasadéka van, és az általuk mért hasadék mértéke alapján nagy valószínűséggel arra következtettek, hogy ehhez szájpad hasadék is társul. Számomra az volt a megdöbbentő, hogy ők rögtön az abortuszt javasolták. Ez az egész terhességemre rányomta a bélyegét.
Keresztény Remekírók 9. kötet
Az ősegyház szentségi életét akarjuk bemutatni ezzel a kötettel. Összefüggő írásokat közlünk, nem töredékeket, vagy szemelvényeket, hogy a mai olvasó előtt teljes egészében feltáruljon az ősegyház szentségi hitének, élményeinek, szertartásainak gazdag világa. Négy könyvet választottunk ki erre a célra; Tertulliánnak a keresztségről írt könyvét, Jeruzsálemi Szent Cirill beavató (misztagogikus) hitoktatásait és Szent Ambrus két könyvét: a Misztériumokról és a Szentségekről. Mind a kettő rokon Szent, Cirill hitoktatásaival, ugyanazt a tárgyköri dolgozza fel hasonló céllal.
“A zöld növekedésnek ugyanakkor már a kezdetektől voltak kritikusai: már a riói konferencia megrendezésének évében megjelent egy tanulmány, ami azt vizsgálta, hogy mekkora erőforrás-felhasználással jár együtt, ha a globális gazdasági növekedés hosszabb távon éves szinten az akkoriban átlagosnak számító 2-3 százalékos marad.
A kutatásból az derült ki, hogy ilyen tempóban a természeti erőforrások (hal- és haszonállat állomány, erdők, fémek, ásványkincsek, fosszilis üzemanyagok) felhasználása évi 180 milliárd tonnára nőne 2050-re a 2012-es 70 milliárd tonnás szintről. A fenntartható szint valahol 50 milliárd tonnánál lenne, 2000 óta ennél több erőforrást használt fel évente az emberiség. A kutatók azzal a nagyon optimista előfeltételezéssel is elvégezték a becslést, hogy a világ minden gazdasága átáll az “elérhető leghatékonyabb erőforrás-felhasználásra”: a kibocsátás a tanulmány szerint így mérsékeltebben nőne, de így 43 milliárd tonnával lenne a fenntartható szint felett 2050-re.”
Ha az ördög mozgolódik, annak a jele, hogy nincs megelégedve. Inkább az nyugtalanítson bennünket, ha csendben van.
– Padre, én nem hiszek Istenben!
– Isten azonban hisz benned, fiam.
Joseph Vadakkel indiai pap misszionárius, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós Rend (MCBS) papja. Lelkigyakorlatos központot alapított, 1977 óta Európában is tart lelkigyakorlatokat. E kötetben különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe.
A könyv szerkesztője, társszerzője Michaela Heinzen asszony, aki két könyvet szerkesztett, melyekben bemutatja Joseph atya lelkiségét. Ebben a kötetben az indiai misszionárius szerző különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, majd azt, hogyan találkozunk Jézussal és mit jelent az Eucharisztikus láng az életünkben – mindezt számos példa és bibliai esemény segítségével.
A hitélet kétezer éves történetének és a keleti és nyugati egyetemes Egyház hagyományának hátterében, de mindenek előtt a patrisztikus örökség szerves fejlődésére való tekintettel, a következő végkövetkeztetéseket vonhatjuk le:
Az egyházatyák eucharisztia tiszteletének autentikus szellemi magatartása az ókor végére az egyetemes Egyházban (Keleten és Nyugaton) szervesen kifejlesztette a megfelelő gesztusokat, mint például az Oltáriszentség szájba történő vételét, miután a hívő meghajolt a földig (Keleten) vagy letérdelt (Nyugaton). Ebben az összefüggésben sok mindent megvilágít a protestáns közösségek áldozási rítusainak kifejlődésével való összehasonlítás. Az első lutheri gyülekezetekben az úrvacsorát szájba fogadták és térdelve, mivel Luther nem tagadta a valóságos jelenlétet. Ellenben Zwingli és Kálvin, valamint követőik tagadták a valóságos jelenlétet, ezért már a 16. században bevezették a kézbe és állva történő úrvacsorához járulást:
A latin rítusú egyház ma sok szempontból tanulhatna a keleti egyházaktól, hogyan kell kezelni az eucharisztikus Krisztust a szentáldozás kiosztása alatt. Legyen most elég felidézni csak egyet a számtalan csodaszép tanúságból:
„A Szent a paténán és a kehelyben fenségben és méltóságban ünnepi körmenetben kivonul, papoktól és diakónusoktól kisérve. Angyaloknak és a Lélek tüzes szolgáinak ezrei vonulnak a mi Urunk Teste előtt és magasztalják Őt.”[1]
Október 2-án ünnepeltük a szent angyalokat. A szerk.
Ma van az ünnepük. Amikor kisgyerek voltam és rosszalkodtam, Nagymamám mindig figyelmeztetett, hogy ilyenkor az őrzőangyalom sír. Egyszer megkérdeztem tőle, miért sír: „Mert azt szeretné, hogy olyan jó lennél, mint ő.” Tovább faggattam: „És hogy néz ki?” Rám mosolyogott és így felelt: „Úgy néz ki mint te. Szeret téged, veled kacag és veled sír. De ha rosszalkodsz, akkor sír.” Ma is bennem él ez a magyarázat.
Olyan félelmek gátolják az embereket, melyeket ki kell iktatni, mondta a miniszter, amikor arról beszélt, miért születik ilyen kevés gyerek.
Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a HírTV Péntek9 c. műsorában volt vendég, itt beszélt elsősorban a demográfiai problémákról, de szó volt Tízparancsolatról, férfiakról, nőkről és családról is.
Az Egyház pontosan a rítuson keresztül tanúsítja a Krisztusba vetett hitét és imádja Őt, aki az Eucharisztia misztériumában jelen van, és aki eledelként adatik a híveknek.[1] Az eucharisztikus Kenyér kezelésének módja kiemelt pedagógiai értékkel bír. A rítusnak hűségesen kell tanúsítania azt, amit az Egyház hisz. A rítusnak a hit (a dogma) szolgálatában álló nevelőnek kell lennie. A liturgikus gesztusok, különösképpen azok a gesztusok, amelyekkel az eucharisztikus Urat, a „Szentek Szentjét” fogadjuk, a testtől és a lélektől olyan magatartást követelnek, amely megfelel a lélek elvárásainak. Ebben az értelemben tanít Isten Szolgája John Henry Newman bíboros:
Néhány évvel ezelőtt Joseph Ratzinger bíboros a következő aggódó megállapítást tette arra vonatkozóan, ahogyan egyes helyeken az áldoztatás zajlik:
„A különbségtétel nélküli áldozásban már nem emelkedünk fel a szentáldozás eseményének magasztos szintjére, hanem az Úr ajándékát lerántjuk az önrendelkezés és a mindennapiság közönséges szintjére.”[1]
Az alábbi három tanács állítólag egy francia templom hirdetőtáblájáról származik. A szerk.
Ha belépsz e templomba, lehetséges, hogy Isten hívó szavát fogod hallani. Azonban nem valószínű, hogy a mobiltelefonodon fog hívni Téged. Ezért köszönjük, ha a belépés előtt kikapcsolod készüléked.